Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

68 Réti László „Én magam is — írja — a kenetes püspöki parancsra az első 3 hadikölcsön jegyzésre vonatkozó püspöki körlevelet a szószékről felolvastam és a jegyzést ajánlottam, sőt magam is jegyeztem; de a későbbi püspöki körleveleket már nem olvastam fel, sőt egy szót sem szóltam róluk, sőt úton-útfélen azt hangoztattam, bogy csodálom, hogy a katonák fel nem mondják az engedelmességet és ott nem hagyják a frontot. De nem olvastam fel a legutóbbi közös püspöki körlevelet sem, melyet az összes magyarországi püspökök adtak ki a szocialisták ellen; nem olvastam fel, mert ellenkezik szociális elvemmel és mert nem más ez, mint rágalom a szocialisták ellen; szocialisták elleni rágalmat pedig én, mint községemben és az egész megyében ismert szocialista pap, ki falumban több szocialista gyűlést tartottam, nem olvashatok fel püspöki parancsra sem, már csak azért sem, mert ezzel ellent mondanék önmagamnak. ... Eddig is nyilvános szocialista gyűléseken folyton azzal nyugtattam a népet, hogy a kisbirtok, ház és kistőke, a kis hadikölcsön is, magántulajdonban marad; az előbbieket már törvénycikkel is tudtam igazolni; szeretném a kistőke magántulajdonban hagyását is mentől előbb törvénycikkel igazolni. Remélem Uraim! Elvtársak! megértettek önök engem és átlátják békés szándékomat. Jusson az egész vonalon teljes diadalra a forradalom! Vesszen, pusztuljon az ellenforradalom! Éljen a proletárdiktatúra népboldogító, tiszta ragyogó szelleme!!!" A népbiztosság válaszában megnyugtatta Nagy Károlyt, hogy a kisjegyzőket kártalanítani fogják (2547). Egy későbbi — május 5-Í — levelében a zámolyi pap kéri, hogy azonnal szocializálják azt a birtokot, amelyet Prohászka püspök tőle az első levelében leírt szocialista tevékenysége megtorlásaként elrabolt és egy másik papnak juttatott, „mert igazságtalanabb, rablóbb módon még a mágnások és püspökök, ezek a népnyúzó zsarnok gazemberek sem szerezték vagyonukat, mint ez a rabló gazember pap." (3775). A vidéki tanítóság érzelmeibe és állásfoglalásába enged bepillantást Orosz Gábor rábaszováti „proletár tanító és postamester" ugyancsak a hadikölcsönnel és a kisemberek bankbetétjeivel kapcsolatos május 18-i kérelme. „A jelenleg működő kormányzótanács helyes törekvéseit védem — írja. — Védeni fogom azt, mint ember és mint tanító. Kettős nézet uralgott községünkben, külön-külön a gazdák és a zsellérek között, de tisztázódott a helyzet f, év április 12-én tartott hosszas beszédem után, olyannyira, hogy Örömömre 300-an léptek be a szakszervezetbe és fizették szívesen tagdíjaikat, amely után a paraszttanács választásait is megejtettük, a lehető barátságos, testvéries rendben. A községben szép a rend." A kisemberek bankbetétje és hadikölcsöne azonban gondot okoz. A népbiztosság június 3-án intézkedett, hogy Orosz Gábor hadikölcsön kötvényeire a Csornai Takarékpénztár 1000 K. kölcsönt folyósítson és egyben megnyugtatta a tanítót, hogy „a tanácsköztársaság az értékpapírok ügyét megfelelő időben országosan rendezni fogja s ez alkalommal a munkamegtakarításként jelentkező kis vagyonok teljes védelemre számíthatnak." (4772). A falusi tanító és a falusi pap tehát nem egy esetben felismerték, hogy a tanácsköztársaság valóban a dolgozó nép érdekeit képviseli és őszinte lelkesedéssel álltak annak szolgálatába.