Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához 61 c) gyógyszertárak, drogériák, szanatóriumok, kórházak száma: 160 d) egyházi rendek, hitközségek, iskolák, anya- és gyermekvédő intézetek, szakszervezetek száma: 21 Együtt: . 4073 ITI. 3. Ezen -üzemek és intézmények folyószámláján 1919. III. 21-én volt nettó tartozás: 226 852 237 4. Az 1919. III. 22-től V. 31-ig-fe számlák terhére kifizetve: 896 026 652 5. összes tartozás: 1 122 878 889 6. Az 1919. III. 22-től V. 31-ig számlák javára befolyt: 580 302 911 7. Az 1919. V. 31-én fenti üzemek és intézmények tartozása: 542 575 978 8. Szembe állítva ezt az összeget az 1919. III. 2l-i tartozással: / 226 852 237 9. Kitűnik, hogy a tartozás III. 21-től V. 31-ig emelkedett 315 723 741 koronával Budapest, 1919. VI. 30. Benczúr" (6593). Az üzemek és vállalatok deficites gazdálkodása az adott és már fentebb tárgyalt körülmények között .természetes és elkerülhetetlen volt. A Tanácsköztársaság vezetői azonban mindent elkövettek, hogy ez a deficit átmeneti jellegű legyen, és a gazdasági vállalatok későbbi fölöslegeiből akarták fedezni a rendkívül megnövekedett masirányu kiadásokat. Amennyire ez részletes adatok ismerete nélkül lehetséges, megállapítható azonban, hogy a Tanácsköztársaság rövid fennállása idején a deficitet kiküszöbölni még nem sikerült, sőt az egyelőre bizonyára tovább növekedett. Erre azonban sajnos konkrét összefoglaló adataink nincsenek. Az üzemekben uralkodó helyzetbe és hangulatba ad némi betekintést a Dohányjövedék politikai megbízottjának április 26-i beszámolója addigi munkájáról. Elmondja, hogy az összes dohánygyárakban és raktárakban a munkástanácsok leltárt vettek fel, tárgyalások folytak az új bérezés bevezetéséről, előkészítették május elseje megünneplését és intézkedéseket tettek az esetleges ellenforradalmi készülődések csírájában való elfojtására. Ez utóbbira eddig szükség nem volt, „mert kötelességét a szovjet köztársaság iránt nagyobbára mindenki" híven teljesíti". „Jelentem továbbá, hogy a dohányüzemhez tartozó összes alkalmazottak és munkások, áthatva a szovjet köztársaság iránti őszinte ragaszkodástól, eszméivel, törekvéseivel, életével és vérével történő megvédésének készségéről, kivétel nélkül önként jelentkezett a Vörös Hadseregbe." (2861). A szocializált vállalatok dolgozóinak megnövekedett öntudatát és harckészségét mutatja az alábbi eset. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének bizalmi testülete március 23-án egyhangú határozattal eltávolította a vállalattól Jeszenszky Pál vezérigazgatót. A Forradalmi Kormányzótanács 34. sz. rendeletének megjelenése után Jeszenszky is megjelent a vállalatnál és a rendeletet úgy értelmezte, hogy őt továbbra is alkalmazni kell. A bizalmi testület, majd az összes alkalmazottak — 3 szavazat ellenében — kimondták a volt vezérigazgató azonnali végleges eltávolítását. A földművelési népbiztosság nevében Hevesi Ákos politikai megbízott hozzájárult e határozathoz, majd megerősítette ezt a Pénzügyi Népbiztosság is (2333). Ugyancsak a dolgozók éberségét, a régi' rend pénzharácsoló módszereinek felszámolására irányuló őszinte törekvését mutatja az alábbi, a. Pénzügyi Népbiztossághoz intézett, 1919. április 19-én kelt levél: „Alulírott Magyar Élelmiszer Szállító Részvénytársaságnak egyik alapítása, a Viktuália Kereskedelmi Részvénytársaság, áruüzleteinek lebonyolításánál igénybe vette a Magyar Élelmiszer Szállító Részvénytársaságnak a szakértőit és ezért ezeknek a tantiémjei fejében 134 000 Koronát bocsajtott vállalatunk volt vezérigazgatójának a rendel\