Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.
60 Réti László Annak, hogy a tanácskormány milyen nagy jelentőséget tulajdonított a pénzügyi ellenőrzésnek, egyik bizonysága, hogy a Népgazdasági Tanács megalakulásával a Pénzintézeti Központ addigi ellenőri szakcsoportja a Népgazdasági Tanács VII. főosztályává alakult át. Május '28-ától kezdve a csoportvezetők ülései már a VII. főosztály üléseiként szerepelnek. Június 4-én Lengyel népbiztos utasítására felhívják a csoportvezetők figyelmét arra, hogy a revizorokat a legszigorúbb vizsgálatok megejtésére utasítsák. Minden visszaélést derítsenek fel, bárhonnan jövő feljelentést a legalaposabban vizsgáljanak meg, és amint valamely intézkedés szükségességét látják fennforogni, tegyenek haladéktalanul jelentést a népbiztosságnak (108. 1.). A Tanácsköztársaság vezetői és pénzügyi szervei mindent elkövettek, hogy a tőkés világ gazdasági káosza és öncélúsiága helyébe a szocialista gazdasági rendszer szervezettségét és erkölcsi tisztaságát teremtsék meg. Dr. Nagy Tibor: „Költségvetés és adórendszer a Magyar Tanácsköztársaságban" című — értékes és alapos — tanulmányában 7 beszámol arról, hogy az állami pénzügyi ellenőrzés régi központi szerve, a Legfőbb Állami Számvevőszék, a Tanácsköztársaság ideje alatt fennmaradt még, de tényleges ellenőrző tevékenységet már nem igen végzett, és hogy helyébe az alkotmány értelmében á\Nepgazdasági Tanács VII. főosztálya lépett — a revizorok és a VII. főosztály ténylegesen végzett munkájáról azonban nem tesz említést. 8 Ugyanúgy nem foglalkozik az említett gyűjteményes munka Lengyel Gyula népbiztosi tevékenységét ismertető része azzal a nagy és jelentős szereppel, melyet Lengyel a revizorok munkájának irányításában, feladatkörük és hatáskörük kidolgozásában vállalt. A Tanácsköztársaság pénzgazdálkodásának jelentős tényezője volt a szocializált üzemek és vállalatok pénzforgalmának ellátása. E vállalatok gazdálkodása addig nem érintette közvetlenül az államháztartást, mivel magántulajdonban voltak. Nagy Tibor említett munkájában közli, hogy a szocializált vállalatok pénzgazdálkodásának végeredményéről eddig nem került elő összesített kimutatás. Ilyen kimutatás az itt ismertetett fondban sincs, de van egy Főösszesítés, amely e vállalatok március 21-ike és május 31-ike közötti pénzforgalmát mutatja be. Érdekességére való tekintettel ezt teljes' terjedelmében; közlöm: „Főösszesítés a budapesti, ellenőrzés alatt álló pénzintézetek ügykörébe utalt szocializált vállalatok folyószámla szerinti pénzforgalmáról. 1919. Hl. 21— V. 3-ig. I. 1. A budapesti pénzintézetek száma, melyeknél ily folyószámlák vezettetnek: 44* II. 2. A budapesti intézetek ügykörébe utalt: a) mezőgazdasági (szőlészeti, kertészeti) üzemek, termelési, értékesítő, fogyasztási szövetkezetek száma: • 307 b) ipari és kereskedelmi (erdészeti, bányászati, favállalatok, szeszgyárak száma: 3585 7 A Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi rendszere c. kötetben. Bp. 1959. 5—168. old8 Uo. 43—45. old.
