Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához 59 A Magyar Revizorok Szövetségének március 27-i választmányi ülésén, az egyhangúan elfogadott titkári beszámoló megállapította: „A kommunista állani megalakulásával a revizori hivatásnak óriási jelentősége lesz; az új államnak szüksége van reánk, az új állam munkára hív bennünket; töltsük be tehát hivatásunkat és álljunk oda, ahová a történelmi idők ereje bennünket sodor: a kom- v munista állam kiépítésének szolgálatába." (Revizorok Lapja, XII. évf. 2. sz. 1919. április 15.) S már első üléseik egyikén, április 1-én elhatározták, hogy „a szakcsoportban levők semmiféle mellékfoglalkozást nem űzhetnek, hanem munkaerejüket kizárólag a revíziónak tartoznak szentelni. Kivételt képeznek ez alól kormánymegbízatások, továbbá átmenetileg az egyes revizorok az általuk vállalt munkálatokat és megbízatásokat lebonyolíthatják, illetve befejezhetik." (Ált. III—9. 4. 1. — az ebből az iratból történő idézéskor a továbbiakban csak az oldalszámot közlöm zárójelben 1. rövidítéssel.) Április 8-án kimondták, hogy április l-ig visszamenőleg mindenki a régi szabályok szerint kaphat remunerációt, de ez és a fizetés együttesen nem haladhatja meg a 3000 koronát. Ugyanekkor elhatározták azt is, hogy a csoportvezetők készkiadásaikat nem számíthatják fel, a többi személyzet azonban igen (12. 1.). ' _ ., /•• . Miután saját soraikban ilyen puritán módon tisztázták a dolgokat, megvolt az erkölcsi alapjuk a csoportvezető revizoroknak ahhoz, hogy másutt is hasonló követelményekkel lépjenek fel. Április 10-én elhatározták, hogy a revideálandó üzemeknél a tisztviselőktől nyilatkozatot kérnek a mellékfoglalkozásaikról és azok díjazásáról, hogy ennek segítségével megakadályozhassák, hogy a Tanácskormány által megállapított 3000 koronás maximumnál bárki is nagyobb havi jövedelmet élvezzen. Felmerült itt az a probléma is, hogy sok kisebb üzemnél a termelési biztos a maximális, 3000 koronás fizetést kapja, ami túlságosan megterheli az üzemet. Elhatározták, hogy e visszásság megszüntetése érdekében előterjesztést készítenek a szociális termelés népbiztosságához (16. 1.). A szakcsoport munkaterületének ugrásszerű növekedését mutatja, hogy április 23-án arról számoltak be, hogy 450 üzemet vettek nyilvántartásba, melyek közül ugyan 50 nem szocializált, de reviziót ott is tartottak. E számokban nem voltak benne a pénzintézetek (30. 1.). Május 5-én már arról számoltak be, hogy 1075 üzemnél van termelési biztos és ezekre ki kell terjesztem a reviziós munkát (51. 1.)'. Május végére pedig, mint fentebb láttuk, már majdnem négyezerre emelkedett a szocializált vállalatok száma. A munkakör ily nagyarányú kiterjedése előtérbe helyezte az utánpótlás biztosításának a kérdését. Április 29-én megvitatták és elfogadták a Közgazdasági Főiskola revizori tanfolyamára vonatkozó tervezetet. Közölték, hogy a tervezethez Székely népbiztos is hozzájárult, „azzal a hozzáadással, hogy a tanfolyamra való felvétel ne legyen iskolai képzettséghez kötve és a hallgatók sorába való felvétel tárgyában a szakcsoport döntsön, lehetőleg a szakszervezetek kijelölése alapján." (40. 1.). Május 6-án bejelentették, hogy a Forradalmi Kormányzótanács elrendelte az összes népbiztosságok pénzkezelésének felülvizsgálatát, Székely népbiztos pedig ezenkívül még a Sajtótermékek Országos Tanácsa, a szovjetház és a forradalmi törvényszék pénzkezelésének revízióját is elrendelte (54.1.).