Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

58 Réti Lászíó Igen nagyméretű volt a nyersanyaghiány is, aminek következtében az üzemek nagy része szünetelt, vagy csökkentett kapacitással dolgozott, a munkabéreket vagy szénsegélyeket viszont \ovább folyósították. Egyelőre tehát az a helyzet alakult ki, hogy az üzemek és vállalatok sokkal több pénzt adtak ki, mint amennyi bevételük volt, és a különbözetet az államnak — Pénzügyminisztériumnak kellett fedeznie —, mind több ós több új bankjegy kibocsátásával. Ez természetesen elkerülhetetlenül az infláció fokozódásához vezetett. A Pénzügyi Népbiztosság ezt a folyamatot meg akarta állítani, és az inflációnak — á rövidesen kibocsátásra kerülő új pénz megjelenésekor — véget akart vetni. Persze eldönthetetlen kérdés, vajon sikerre vezethetett-e ez a törekvés. Érdekes lenne azonban megvizsgálni, hogy a nagyarányú és végigvitt infláció törvényszerű velejárója-e az ilyen forradalmi átalakulásnak és egyben egyik formája-e a tőkés vagyon kisajátításának. Ez persze akkor még mint lehetőség fel sem merülhetett, és a Tanácsköztársaság gazdaságpolitikájának vezetőit csak elismerés illeti azért, hogy minden erővel igyekeztek az inflációnak és ezzel a gazdasági, pénzügyi bizonytalanságnak véget vetni. Ezzel a kérdéssel foglalkozott igen érdekes módon a Pénzügyi Népbiztosság július 6-i átirata, melyet a Népgazdasági Tanács VI., közlekedési főosztályához intézett, azzal kapcsolatban, hogy az június 28-án a posta deficitjének fedezésére 25 millió koronát kért. A Pénzügyi Népbiztosság közölte, hogy a kért összeget kiutalta, de ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a posta azelőtt felesleggel zárta költségvetését, most pedig nagy hiányai vannak. Igaz, az anyagárak erősen emelkedtek, a munkabérek is, de a postának gondoskodnia kell olyan módozatok kidolgozásáról, amelyek segítségével a deficit mégis kiküszöbölhető lenne. „Méltóztassék tehát gondoskodni aziránt — szól az átirat —, hogy ez a kérdés a postaigazgatóság részéről — a szükséges szakemberek bevonásával és meghallgatásával —• a lehető legsürgősebben megbeszélés tárgyává tétessék, mert a pénzügyi igazgatásnak ügyköre és feladata nem merülhet ki — a kiadások jelenlegi egyedüli fedezetét képező — bankjegykibocsájtásban, hanem gondoskodnia kell arról, hogy a Tanácsköztársaság összes üzemeinek, úgy az eddigieknek, mint pedig a folyó év március 21-ike óta szocializáhaknak — prosperitása biztosíttassák." (6072). Sok érdekes adatot tartalmaz a szocializált vállalatok és általában az állami intézmények pénzügyi ellenőrzésével kapcsolatos problémákról a csoportvezető pénzügyi ellenőrök értekezletének jegyzőkönyve, mely a Pénzügyi Népbiztosság általános iratai között teljes terjedelmében fennmaradt. Ez a testület, mely azelőtt a Pénzintézeti Központ keretén belül működött, a Tanácsköztársaság idején, amikor jóformán az egész gazdasági életre kiterjedt a hatásköre, igen nagy jelentőségre tett szert. Felismerték ennek fontosságát a vezető gazdasági szakemberek, különösen Lengyel Gyula, aki az első időkben személyesen elnökölt ezeken az értekezleteken. A csoportvezetők értekezlete minden munkanapon este 6 óra után ült össze, amikor megbeszélték a soronlevő aktuális és elvi kérdéseket. Mindenekelőtt rá kell mutatni arra a rendkívül komoly hivatástudatra, amely ezeket a túlnyomórészt teljesen polgári beállítottságú szakembereket elragadta, amikor úgy érezték, hogy az ő vállaikon nyugszik a Tanácsköztársaság gazdasági berendezkedésének pénzügyi megalapozása, illetve ellentt _' orzese.