Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához 57^ A kékpénz és ennek részeként az aprópénz-problémát a Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje alatt nem sikerült teljesen megoldani. De hogy ez al megoldás már nem váratott volna sokáig magára, annak bizonyítéka Lengyel Gyula népbiztos levele az összes népbiztosokhoz, melyet érdekessége miatt teljes terjedelmében közlök: / „Népbiztos Elvtárs! Pogány József elvtárs a II. hadtest parancsnoka közölte velem' a zalaegerszegi honvédelmi kerület parancsnokságának azt a jelentését, amely szerint a parancsnokság erélyes fellépésére a fehérpénznek már tekintélyt szerzett, amikor a •különböző népbiztosságok kiküldöttei megjelentek, összevásárolva a marhaállományt, baromfit, tojást, csempészek által behozott textilárut és minden egyebeket és ezzel az eljárással annyira megrontották a helyzetet, hogy ma már a zászlóaljakat nem tudja élelemmel ellátni, mert a parasztok és élelmiszerkészletekkel rendelkezők arra támaszkodva, hogy maguk a népbiztosságok is kékpénzzel vásárolnak, a fehérpénzt elfogadni nem akarják. Ennélfogva felkérem Népbiztos elvtársat, hogy a legsürgősebben utasítsa az összes alája tartozó hivatalokat, szerveket és közegeket, hogy a Forradalmi KormányzótanácsCXI. rendelete értelmében bevont pénzekkel való mindenféle fizetést haladéktalanul tiltsanak be, mert a rendelet megszegése súlyos büntetéssel jár. Még súlyosabb beszámítás alá esik, ha a rendeletet maguk a hatósági személyek szegik meg. Kérem ennélfogva, hogy az-említett szerveket és közegeket hívja fel arra, hogy amennyiben a CXI. sz. rendeletet megszegnék, kénytelen volnék a legkíméletlenebbül és a legszigorúbban eljárni."' (7721). Ez a levél július 23-án kelt és egy héttel később, július 31-én már elkészült á Pénzügyi Népbiztosság körrendelete, mely Lengyel Gyula levelének szellemében szigorúan megtiltotta a pénzügyi hatóságoknak és intézményeknek a. kékpénz elfogadását és terjesztését. Ez a rendelet a bekövetkezett változás miatt azonban már nem jutott el rendeltetési helyeire (7721). IV. A szocializált vállalatok pénzügyei A Pénzügyi Népbiztosság, mint már az eddigiekből is látható volt, nem vehette át egyszerűen a Pénzügyminisztérium ügykörét, mert a változott társadalmi viszonyok következtében alapvetően megváltozott, kibővült ez az ügykör is. Nagyon jól mutatja ezt többek között az a körülmény is, hogy a termelőeszközök társadalmi tulajdonba vételével állami feladattá vált a szocializált vállalatok finanszírozása, pénzgazdálkodásuk ellenőrzése, bankjegyszükségletük biztosítása. Az ellenőrzés kérdését már kezdettől különválasztották: a Pénzintézeti Központ keretében működő pénzügyi ellenőrök — revizorok — csoportját Lengyel Gyula, először mint pénzügyi népbiztos irányította, később, a Népgazdasági Tanács létrejöttével pedig külön főosztályként vezette. A tulajdonképpeni Pénzügyi Népbiztosság feladata maradt azonban továbbra is a szocializált üzemek — és természetesen a már régebben is állami tulajdonban volt üzemek — bankjegyszükségletének biztosítása. Mindezek az üzemek és vállalatok ebben az időben igen jelentős deficittel küszködtek. Az anyagárak már régebben, a háborús infláció következtében, rohamosan emelkedtek, a Tanácsköztársaság kikiáltásával pedig gyorsan emelkedtek a munkabérek és szociális juttatások. A szolgáltatások és késztermékek árait viszont nem lehetett azonnal és hasonló mértékben emelni, mert ez egyszeriben illuzórikussá tette volna a béremeléseket.