Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Paulinyi Oszkár: A Magyar Kamara városi bizottsága, 1733–1772 : forrástani tanulmány / 33–46. o.

36 Pauli nyi Oszkár szemben azonban végül is, az eredeti elgondolástól eltérően, megelégedtek azzal, hogy a számadásokat az eredetileg megszabott 1711 helyett az 1724. évtől kezdve terjesszék fel. A városok panaszkodtak a rengeteg másolómunka miatt, de még a kamara is vagy a régebbi évek számadásait vagy az újabbakat csak fektethette volna, a kettőt együtt feldolgozni nem győzte idővel.

10 Viszont a számadások vizsgálata csak eszköz volt a visszásságok, a tékozló pazarlás kiküszöbölésére a városok gazdálkodásából. Ennek mielőbbi megvalósítása érdekében mondtak hát le az 1724 előtti számadások ellenőrzéséről. Ugyancsak a mielőbbi konkrét intézkedés érdekében a kamara és a szepesi adminisztráció azt az utasítást kapta, hogy a számadások felterjesztésével ne várjon addig, míg valamennyi várost felülvizsgálják, hanem azokat egyenként terjessze fel, mihelyt egy-egy várossal végeztek.

11 Végül, hogy az uralkodó addig is kellő áttekintést nyerhessen a városok pénzügyi helyzetéről, városonként még egy külön átnézeti kimutatás (summarius extractus) összeállítását is megkívánta, amelyben az „idea" kérdőpontjai szerint részletezendők voltak az egyes bevételek, valamint az azok kezelésével kapcsolatos kiadások.

12 A bizottság 1733. augusztus 18-án kezdte meg működését. Ügyvitele, részben a bizottság által tett javaslatok alapján, a következőképpen alakult. Számot vetve a bizottság állandó jellegével,

13 amely mellett az elnök időnkénti távollétével és váltakozó elnökléssel kellett számolni, a bizottság, eltérően az esetről esetre kiküldött bizottságoktól, nehogy iratait ide-oda kelljen hordozni, nem az elnök lakásán ülésezett, hanem a kamara épületében kapott külön bizottsági helyiséget, s benne egy armariumot is a bizottsági iratok őrzésére. Üléseiről külön jegyzőkönyvet vezetett, mégpedig két azonos szövegezésű példányban, egyet a bizottság, egyet a számvevőség használatára. A jegyzőkönyvek vezetésére a számvevőség és az iroda részéről egy-egy officinistát, illetőleg cancellistát bocsátottak a bizottság rendelkezésére.

14 A számadások felülvizsgálásában a bizottság a következő eljárást követte. Az „idea" kérdőpontjai szerint sorra véve a városok jövedelmeit és kiadásait, megtette azokra az észrevételeit. Ezt a munkálatát azután jelentés kíséretében a tanács elé terjesztette. A tanács megvitatta a bizottság munkálatát s azt rendszerint teljes egészében magáévá téve, olykor egyik-másik pontjában módosítva vagy kiegészítve, a tanács nevében kelt rendelettel leküldte az érdekelt város tanácsának, hogy ez tegye meg az észrevételekre igazoló jelentését, illetőleg a kívánt pótlásokat beküldje. Ennek megtörténtével a bizottság, most már a felvilágosítások illetőleg pótlások figyelembevételével, ismét az „idea" kérdőpontjai szerint, megállapította a város vagyoni státusát és azt a szükséghez képest adódó további észrevételekkel ismét a tanács elé terjesztette. Ha a status 10 A 8. jegyzetben idézett, 1732. szeptember 13-ról kelt kir. rendelet és a magyar kamarának 1733. május 2~i rendelete a városokhoz. 11 A 10. jegyzetben idézett rendelet. 12 A 8. jegyzetben idézett, 1732. szeptember 13-áról kelt kir. rendelet. A már felterjesztett városi számadásokból ezt a kimutatást a kamarai számvevőség állította össze. A magyar kamara az alája tartozó városokra nézve azt 1733. június 6-án terjesztette fel. OL, MKL, Expeditiones camerales, 1733, Június, Aulicae, no. 7. — fogaim.). A jövőre nézve ezt a kimutatást a városok maguk tartoztak a számadásokkal egyidejűleg beterjeszteni. 13 „...quasi in perpetuum ordináta commissio..." — állapítja meg a bizottság első ülésének jegyzőkönyve: OL, MKL, Acta Hungarica, tom. II. p. 23. 14 A bizottság első ülésének az előző jegyzetben idézett jegyzőkönyve. \