Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Paulinyi Oszkár: A Magyar Kamara városi bizottsága, 1733–1772 : forrástani tanulmány / 33–46. o.

A Magyar Kamara városi bizottsága. 1733-1772 57 rendben volt, akkor a tanács azt most már a bécsi udvari kamarához terjesztette fel. Ha azonban még további észrevételek merültek fel, akkor újólag leküldte a városnak újabb igazoló-jelentés végett. De ha a fennforgó észrevételek . a vagyonmérleget lényegesen már nem befolyásolták, akkor a munkálat egy másodpéldányát egyidejűleg felterjesztette az udvari kamarához: Az ismételt igazolások szüksége igen vontatottá tette az egész eljárást. Beletelt 1—2, sőt 2V2 esztendőbe is, amíg egy város számadásának a felülvizsgálata véglegesen lezárult. Az 1733—1734. esztendőkben a bizottság szinte kizárólag csak a számadások felülvizsgálatával volt elfoglalva, legfeljebb elvétve tárgyalta egyik-másik város ökonomusának az-utasítását is. 1735-től kezdve azonban a tanács már rendszeresen a bizottsághoz teszi át előkészítő megvitatásra a városok tisztújító közgyűléseiről beküldött jegyzőkönyveket, majd a városi vonatkozású egyedi ügyeket is, ha azok a városok vagyonkezelésével voltak kapcsolatosak, vagy a városi magisztrátus személyi összetételére (pl. protestánsok alkalmazása) vonatkoztak. A bizottsági ügyvitel általános bevezetése (1747) óta pedig — amint ez az 1761—1773. évekből megmaradt lajstromkönyvekből megállapítható — a városi vonatkozású ügyek általában, még a magánszemélyek beadványai is, a bizottsághoz utaltattak. A bizottságnak kifelé nem volt semmiféle intézkedési joga. A számadások felülvizsgálatának meggyorsítása érdekében megalakulásakor tett ugyan • oly értelmű javaslatot, hogy a szükséges felvilágosítások vagy pótlások ügyében közvetlenül levelezhessen a városokkal. De bármennyire hangsúlyozta is, hogy ezzel távolról sem akarja a tanácsnak az őt egyedül megillető intézkedő jogkörét csorbítani, a tanács ehhez nem járult hozzá, hanem magának tartotta fönn, hogy a bizottság esetről-esetre előterjesztendő jelentése alapján a kellő intézkedéseket megtegye.

15 A bizottság egyébként a tanáccsal írásban érintkezett. Előterjesztéseinek formája kezdetben a jelentés (relatio), később, feltehetőleg a bizottsági ügyvitel általános bevezetése óta,

16 a jegyzőkönyv. Míg a bizottsági ügyintézés általános térfoglalása után a bizottság ügyeit a bizottsághoz beosztott titkár referálta s ő is gondoskodott a tanácsi határozatok alapján kiadandó rendelkezések megszerkesztéséről és kiállításáról, az első években ennek éppen a fordítottja áll fönn: a tanácsbeli referens nem azonos a bizottság mellé beosztott titkárral. Az ügyintézésnek e széleskörű írásbelisége mellett magánál a bizottságnál is nagytömegű irattermelést kell feltételeznünk (a bizottsági munkálatok, jelentések fogalmazványai, a bizottsághoz intézett tanácsi dekrétumok, a bizottság ülési jegyzőkönyvei). Korunkra ebből a nagytömegű irattermésből, sajnos, mindössze az alábbi töredékek maradtak fenn:

17 1. A bizottság ülési jegyzőkönyvei (protocolla): 1735. július 8 —1742. november 9; 1756. február 14 — 1759. március 5 (kivonatos); 1770. szeptember 10. — 2. Irattári lajstrom a városi bizottság elé utalt beadványokról, betűrendes név- és tárgymutatóval. 1761—1773. (Három kötet; a lajstromkönyv egykorú címe, „Liber expeditionum", téves; tartalmának a „Liber exhibitorum" vagy „Liber litterarum" felelne meg.) 15 Ugyanott, és OL, MKL, Protocollum consistoriale consilii cameralis, 1733, pag. 609—610. ' • # . 18 Paulinyi Oszkár: A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál, 1749—1772. Levéltári Közlemények 33. évf: 1962. 17 OL, MKL, Commissio in negotio liberarum regiarum civitatum deputata (Commissio civitatensis).