Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Bélay Vilmos: Voproszü Arhivovegyenyija, 1961–1962 / 322–328. o.

X • • Folyóiratszemle 327 a levéltárakban bizonyos iratokra „bukkanjanak", „szenzációs felfedezéseket tegyenek]'. Az iratanyagot ismerni kell. Javaslatot tesz az osztályozási szkémára vonatkozólag. — A. Sz. MALITYIKOV a tudományos-kutató intézetek levéltárairól ad jellemzést, különös tekintettel ez intézmények tájékoztató apparátusára (katalógusaira) és a bennük folyó kutatószolgálat megszervezésére (11—20. pp.). — N. J. ABEZGAUZ—M. I. OSZTROVIK a Vlagyimir Iljicsről elnevezett moszkvai elektromosipari gyár múzeumának működését ismertetik (21—27. pp.). — A. A. VEJEGYENSZKIJ a történeti segédtudományoknak mint a levéltáros segítőinek szerepéről ír (28—31. pp.). Rámutat arra, hogy a pa-leográfia művelésének nem egy ága kidolgozatlan még (XVI—

XVII. századi „iskolák", stb.), de az általa neográfíának nevezett, az újabb írásokkal foglalkozó, még születőben levő tudomány művelését is fontosnak tartja. Sorra elemzi a többi segédtudomány, a diplomatika, irattan, emblematika (a heraldika helyett), archeográfia, metrológia, kronológia kapcsolatát a levéltári munkával. — A folyóirat beszámol a pártlevéltárak feladatairól tartott vitaülésről (32—34. pp.), amelyen elsősorban forráskiadványok készítéséről tárgyaltak. — j, F. KONONOV a mai magángyűjteményekről tájékoztat (35—44. pp.). Legtöbbjük ma már valamely állami közgyűjtemény őrizetében van. Szerző elmondja, mily előzmények után kerültek oda. — N. G. SZAVCSENKO az ukrajnai hivatali ügyvitelről ír (45—49. pp.), főleg arra figyelve, hogy miként hajtották végre a Szovjetunió Minisztertanácsának a hivatali ügyvitel megjavítására vonatkozó rendeletéit. — E. S. HAZCAHMETOV a szibériai Narüm város múzeumának a bolsevik száműzöttek életét bemutató kiállítását ismerteti (49—52. pp.). — A következőkben a kinő-, foto- és fonodokumentumok őrzésével és felhasználásával foglalkozó kisebb cikkek olvashatók (54—70. pp.). Ezek közül kiemelkedik a Szovjetunió Központi Kino-foto-fonodokumentumai Levéltára új épületét fényképfelvételekkel ismertető cikk. — N, NYEGYALKOV Bulgária levéltárainak utolsó tíz éves történetét vázolja (73—77. pp.). Ehhez csatlakozik L. KOSZTAGYINOVA cikke a Bolgár Tudományos Akadémia iratanyagáról (77—79. pp.). — I. N. GALCEV az angol levéltári terminológiai irodalmat ismerteti (80—84. pp.). Ä Szemle rovatban ismertetnek egy 1923-ban kelt dokumentumot, amely Kubának Oroszország megsegítésére irányuló akcióját világítja meg (85. p.). — V. P. IVANOV az uráli szakszervezeti mozgalmat tárgyaló forrásokról tájékoztat (86—97. pp.). — Az egyes kiváló levéltárosokat bemutató cikkek közt találjuk a műveik alapján nálunk is ismert V. V. Csernov és K. G. Mityajev professzorokat bemutató kis közleményeket (99—101. pp.). 3. szám: D. A. TYEBEKIN az állami levéltárak tudományos-tájékoztató apparátusa alapvető problémáiról (3—13. pp.) szólva azt fejtegeti, hogy a különféle típusú és az iratanyag belső nyilvántartását szolgáló segédleteket komplex módon kell készíteni, a levéltár állománya valamennyi sajátságára figyelemmel. Előzőleg alaposan tanulmányozni kell az illető állagot és meg kell határozni, hogy ahhoz milyen segédlet szükséges. — V. V. ANYIKEJEV a helyi pártlevéltárak tudományos munkáját vázolja (14—24. pp.), különös tekintettel a forráskiadványokra. Hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a helyi pártszerveknek a XX,, XXI. és XXII. kongresszus határozatai végrehajtására irányuló szervezési és ideológiai munkáját megvilágítsák forráskiadványokkal is. — L. I. JAKOVLEV a világ dolgozóinak nemzetközi proletár szolidaritását bemutató dokumentumok feldolgozásáról ír (25—31. pp.). Beszámol arról a munkáról, amelyet a Levéltári Főigazgatóság a világ dolgozóinak a Szovjetunió népeivel való szolidaritását, az. internacionalista önkénteseknek a polgárháborúban való részvételét megvilágító iratoknak felkutatása és közkinccsé tétele érdekében tett. — I. L. BUTÜCS az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság levéltárosainak publikációs tevékenységét ismerteti (32—38. pp.). A XX. kongresszus óta eltelt öt év alatt hetvennél több kötetet publikáltak az ukrán levéltárosok, amelyeknek többsége forráskiadvány, kisebb része levéltári útmutató és leltár. — G. A. BELOV a második világháború korában Németországban működött náciellenes szervezetek történetét bemutató iratpublikációkat ismerteti (39—50. pp.). — A kisebb közleményekben olvashatunk Türkménia levéltári anyagának a kommunizmus építése során történő felhasználásáról (51—56. pp.), a pártlevéltárak komplektizálási tevékenységéről (56—59. pp-)? a Leninről elnevezett összszövetségi Elektrotechnikai Intézet tudományos-technikai levéltárának munkájáról (59—62. pp.) •— Sz. A. JAKOVLEV a kijevi egyetemen folyó levéltárosképzésről számol be (62—65. pp.). 1944 nyarán jelent meg az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság Népbiztosai Tanácsának rendelete a speciális ukrán levéltárosképzés megszervezéséről. A hallgatók a szakmai képzésen kívül történelemtanári oklevelet is kapnak és joguk van tanári állást vállalni. — Egy cikk a Zsitomiri Állami Területi Levéltárban folyó iratselejtezést ismerteti (65—69. pp.). Olvashatunk beszámolót egy litván néprajzi múzeum működéséről (70—73. pp.). — M. V. SZUSZANOV az ungvári (uzsgorodi) városi levéltár munkáját ismerteti, különösen a II. világháború után keletkezett fondokra vonatkozólag (75—80. pp.). — Olvashatunk beszámolót az ukrajnai levéltárosok utolsó