Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Bélay Vilmos: Voproszü Arhivovegyenyija, 1961–1962 / 322–328. o.

324 Folyóiratszemle az osztályozási adatoknak a borítóíven való feltüntetése módját, mindezt tankönyvszerű egyszerű előadásban. — Kisebb közlemények szólnak a népszerű iratpublikációkról, levéltári igazolások kiszolgáltatásának, „középkáderek"-nek az ügyvitelre való kiképzése és levéltári iratoknak televíziós adás keretében való népszerűsítése kérdéseiről (67—80. pp.). — IÓN PARASCHIV a Román Népköztársaság levéltárügyét ismerteti (81—84. pp.). A folyóirat tárgyalja a Szovjet Hadsereg Központi Állami Levéltára kiadásában megjelent és a polgárháború korában a Vörös Hadseregen belüli politikai munkát bemutató kiadványt (85—91. pp.) és a Kreml kincstárának angol-ezüst kincseit (92—94. pp.). Megtudjuk, hogy a leningrádi Központi Állami Történeti Levéltár kiadta mindazon munkák bibliográfiáját, amelyek 1917—1957 közt a levéltár iratanyagának felhasználásával készültek. — A Krónika rovatban a, külföldi látogatók közt megemlékezik a folyóirat Varga Sándorné és B. Lőrincz Zsuzsa 1960. évi szovjetunióbeli tanulmányútjáról. 2. szám: V. V. MAKSZAKOV professzor a Szovjetunió levéltárai és: levéltárügye a NagyHonvédő Háború éveiben c. cikkében (3—13. pp.) a háború kitörésének huszadik évfordulója alkalmából megemlékezik azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a szovjet levéltárak az iratanyag megmentése érdekében a háború rendkívül nehéz viszonyai közt tenni kényszerültek. Mintegy 14 millió őrzési egységet evakuáltak Moszkvából, Leningrádból és más az ellenségtől fenyegetett városból az ország belsejébe, így Szaratovba, Omszkba stb. Maga a Levéltári Főigazgatóság az alsó Volga vidékén fekvő Engels városban működött. A levéltári szervek munkája nem szorítkozott az anyagnak a megmentésére, a lehetőség szerint folytatták a levéltárak munkáját, bár természetesen a háború viszonyai közt ez második helyre szorult az anyagmentés feladata mögött. A cikk ismerteti a szovjet állami levéltárak háborús veszteségeit és a nagy eredmények mellett nem hallgatja el azt a tényt sem, hogy egyikmásik levéltár bizonyos kérdések megoldásában hibákat követett el. 1943 júniusában, a levéltárügy újjászervezéséről és központosításáról szóló lenini dekrétum kibocsátásának 25. évfordulója alkalmából levéltári konferencia ült össze, amelyen a levéltárügy munkásain kívül a szovjet szellemi élet vezető személyiségei — köztük pl. Alekszej Tolsztoj — is részt vettek. Még 1944-ben megindult a levéltári iratoknak eredeti őrzőhelyükre való visszaszállítása és a levéltárak normális működése (megjegyezzük, hogy az ország belsejébe evakuált levéltárak általában működtek az egész háború tartama alatt, a kutatómunka nem állt meg). Különösen nagy jelentősége volt annak, hogy az országnak a háború okozta romokból való újjáépítése során a levéltári anyagot széleskörűen felhasználták, pl. az ellenség által elpusztított városok, vasútvonalak, ipari létesítmények helyreállításához. — M. M. ABRAMOV—A. V. GONCSUKOV a szovjet levéltári iratanyag mikrofilmezésének helyzetéről és feladatairól írnak (14 —18. pp.). — A. Sz. HANUKOV a „múzeumtudomány" tudományos-kutató intézetének tevékenységét ismerteti (19—23. pp.). — I. N. FIRSZOV a szovjet korszak történetére vonatkozó forráspublikáctókat a szovjet történettudomány általános fejlődésének keretei közt vizsgálja (24—28. pp.). — B. P. TYIHOMIROV, az orosz föderáció „paraszti kölcsönös segélynyújtása" történetére vonatkozó levéltári forrásokról tájékoztat, különös tekintettel ezek tanulmányozásának módjára (29—40. pp.). — Egy szerző megnevezése nélküli cikk az újabb szovjet üzemtörténeti irodalmat ismerteti, a levéltáros szempontjából (41—46. pp.). — V. N. ROMANYUK a levéltári iratanyagnak a párttörtenet oktatásában való felhasználásáról ír (47— 50. pp.). — B. A. AMBARCUMOV—L. F. DJAKONICÜN a vállalatok, hivatalok és szervezetek ügyirat-nomenklatúrája összeállítására adnak gyakorlati tanácsokat (51—56. pp.). — A levéltári könyvkötők munkájának megkönnyítését kívánja szolgálni az a három szerző által írt és számos fényképfelvétellel ellátott cikk, amely a levéltári őrzési egységek kötésének technológiáját ismerteti (57—67. pp.). A szerzők három nagy levéltári könyvkötőüzem, a Központi Pártlevéltár, a Levéltári Főigazgatóság és az Ukrán Levéltári Igazgatóság — az első kettő Moszkvában, az utóbbi Kijevben levő — üzemének tapasztalatait ismertetik. — S. ATAKLÜCSEV a Türkmen Szovjet Szocialista Köztársaság levéltáraiban tartott H'^őrzés eredményét közli (67—69. pp.). — N. SUKUROV A Türkmen Szocialista Szovjet Köztársaság Központi Levéltára Irodalmi és Művészeti osztályának munkásságát ismerteti ^/Ü. p.j. — A

vet cikk foglalkozik üzemi levéltárak munkájával, az egyik a gorkij-i Autógyár, a másik a karagandai szénbányászati technikai levéltár munkájával (71—75. pp.). — Á. V. JELPATYEVSZKIJ a levéltárakba érkező iratanyaggal kapcsolatos jegyzékek összeállítására ad tanácsot (77— 84. pp.). — V. A. KONDRATYEV a levéltári iratselejtezések kérdéséhez szólva (85—94. pp.) annak fontosságát hangsúlyozza, hogy e kérdést nem szabad leegyszerűsíteni. Számos példán mutatja be, milyen nagy és helyrehozhatatlan károkat okozott az, hogy egyesek a selejtezési szabályokat kellő körültekintés nélkül, formálisan alkalmazták olyan esetekben, amikor a szabályzat ellenére sem lett volna szabad egyes iratokat kiselejtezni. — Ez a szám forrásközlést is tartalmaz, nevezetesen az. 1941—1945 közt a fasiszták által kivégzett szovjet hazafiak.