Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Bélay Vilmos: Voproszü Arhivovegyenyija, 1961–1962 / 322–328. o.

Folyóiratszemle 323 céljából. Kezdettől fogva közölt azonban benne egyéb íevéltártani, vagy a levéltárak munkáját érintő egyéb kisebb cikkeket is. Két évfolyamának — az 1959—1960. évinek — már ugyanaz a címe, mint amit most használnak: Voproszü Arhivovegyenyija, vagyis a „levéltártudomány kérdései". Ez a két évfolyam azonban még nem periodikus kiadvány, hanem megfelelő anyag összegyűlése esetén szabálytalan időközökben jelent meg. E két évfolyam ismertetése a Levéltári Közlemények 1961. évfolyam 269—270. oldalain olvasható. 1961 elejétől 'kezdve a Levéltári Főigazgatóság periodikus orgánuma, évente négy füzetben jelenik meg és előfizetéseket is elfogad. A folyóirat szerkesztősége saját feladatait a következőkben foglalja össze: a levéltári szervek .munkatapasztalatainak közkinccsé tétele, a levéltárügy elméleti és gyakorlati kérdéseinek, továbbá a levéltárügy történetének tudományos feldolgozása, a Szovjetunió állami levéltári fondja felmérhetetlen értékű anyagának propagálása és végül a levéltári iratanyag legjobb megőrzésének és mindenoldalú felhasználásának a kommunizmus érdekében való előmozdítása. E programnak megfelelően tudományos cikkek és egyéb kisebb közlemények olvashatók benne a szovjet levéltári szervek tudományos-kutatási tevékenységéről, a levéltáraknak a különféle hivatalok ügyvitele megszervezésével kapcsolatos munkájáról, az új technikai vívmányoknak a levéltárügy területén való alkalmazásáról, az állami és pártlevéltárak munkatapasztalatairól, a történéti források kutatásának módszereiről és végül a szakmai képzés kérdéseiről. 1961. 1. szám: L. I. JAKOVLEV A Szovjetunió levéltárai tudományos munkájának néhány kérdéséről címen főleg a levéltárak forráspublikációs tevékenységét elemzi. (5—16. pp.) Megtudjuk a cikkből, hogy 1956—1960 közt a szovjet levéltárak több mint 300 forráskiadványt jelentettek meg, amelyeknek egyhatodát a központi — moszkvai és leningrádi — levéltárak, a túlnyomó többségét pedig a vidéki, azaz területi levéltárak készítettek és adtak ki. A fenti időszakban 40 levéltári segédlet — útmutató, fondismertetés, leltár — jelent meg nyomtatásban. A forráskiadványok, témájukat tekintve, többségükben az 1905—1907. évi illetve a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak — az előbbinek ötvenedik, az utóbbinak negyvenedik — évfordulója alkalmából készített és e forradalmak előkészítését és véghezvitelét megvilágító dokumentumokat közlő — és mint a cikkíró megállapítja — színvonalukat tekintve is egyre jobb munkák. Készülnek a népi demokratikus országok levéltári szerveivel közös kiadásban is forráskiadványok, nevezetesen a lengyelekkel az 1863. évi lengyelországi felkelés, a románokkal és bolgárokkal a múlt századi felszabadító harcok történetét tárgyaló publikációk. — N. M. DRUZSINYIN akadémikus az 1857—1861. évi oroszországi parasztmozgalmak történetére vonatkozó és a Szovjetunió központi levéltáraiban őrzött forrásanyagot ismerteti (17—26. pp.). — L. V. ILJIN Társadalmi munka a levéltárakban című cikkében arról számol be, miként segítették levéltáron kívüli munkaerők (fő- és középiskolások, nyugdíjasok és más, bizonyos munkák elvégzésére alkalmas önkéntesek) a levéltárakat különféle munkákban (rendezés, tematikai feltárás, sőt külső irattár ellenőrzési munkákban) (27—32. pp.). — P. I. GALKINA a tájmúzeumok gyűjtőmunkájának elveit ismerteti (33— 38. pp.). A cikk gyakorlati példákat ad arra, miként kapcsolták össze kiállításaikon a levéltári iratanyagot a tárgyi emlékekkel, hogy az felkeltse a látogatók érdeklődését és valóban tanítsa őket. — A Közlemények címet viselő részben JE. I. JELIZAROVA a levéltári iratanyagnak a propaganda és agitációs munkában való felhasználásáról ír (39—42 pp.). A levéltári propagandista legfontosabb terrénuma a sajtó, de nemkevésbé eredményes munkát fejtettek ki a levéltár anyagának kiállításokon való bemutatásával, rádióelőadásokkal és a főleg a helyi könyvtárak által rendezett népművelő tanfolyamokon való aktív részvétellel. Szerző a távoíkeleti Habarovszki Pártlevéltár munkáján mutatja be konkrét példákon az utóbbi években elért eredményeket. Nem érdektelen, hogy ez a kelet-szibériai levéltár a levéltárügy központosítását és újjászervezését elrendelő lenini dekrétum 40. évfordulója alkalmából a levéltárügy fejlődését megvilágító levéltári kiállítást rendezett. — F. I. SARONOV a műszaki levéltárak dokumentumanyaga jobb és szélesebbkörű felhasználására szólítja fel olvasóit (42—45. pp.). — L. A. JEFREMOVA a területi (megyei) levéltáraknak egyes kiemelkedő személyiségek személyi fondja begyűjtésére irányuló munkáját ismerteti (46—48. pp.). Megtudjuk a cikkből, hogy a Kurszki Területi Levéltár milyen iratokat szerzett be magánszemélyektől {a forradalmi harcok és a Nagy Honvédő Háború résztvevőitől fényképeket és egyéb emlékeket). — Tiárom szerző a múzeumi dolgozók területi értekezletéről számol be, amelyen főleg a begyűjtés, a kiállítások és kiadványok kérdéseit vitatták meg (48—51. pp.)- — A. I. TOLSZTYIHINA a Szovjetunió Állami Forradalmi Múzeumának plakátjait ismerteti (52—58. pp.). — Az ügyvitel megszervezésének kíván segíteni K. G. MITJAJEV cikke: A szovjet hivatalok ügyviteli iratainak osztályozása (59—66. pp.). Szerző tárgyalja az iratoknak az ügyiraton belüli csoportosítását, az ügyek nomenklatúráját illetve ennek összeállítása módszerét, 42 Levéltári Közlemények