Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Bélay Vilmos: Voproszü Arhivovegyenyija, 1961–1962 / 322–328. o.

Folyóiratszemle 321 osupán Vs-ad része hozzáférhető film formájában a kutatás számára. A cikkíró felhívja a figyelmet a fényképezés jelentőségére, a vidéki levéltárak elrejtett anyaga feltárásának fontosságára. — B. W. LABAREE: New England-i városgyűlés (165—172 pp.). Levéltári kutatások alapján ismerteti a városgyűlés kialakulásának rendjét, amely igen fontos szerepet játszott New England történetében. — D. E. LEACKi'New England korai városi iratai, mint történeti források (173—181 pp.). A városi iratokban rejlő nagy forrásértékre hívja fel a figyelmet. — H. W. CROCKER: A városi iratok a modern kor káros, velejárói? (183—187 pp.). A szerző azért teszi fel a szokatlan kérdést, hogy az érdekelteket meggyőzze az egyre nagyobb mennyiségben termelt modern iratanyag helyes és gazdaságos kezelésének és tárolásának szükségessége felől. — A. WEINBERG: A philadelphiai levéltár kiadványterve (193—197 pp.). Ismerteti a levéltár publikálási programjának történetét és eredményeit annak hangsúlyozásával, hogy a levéltáros feladata elsősorban a rábízott forrásanyag feltárása. — G. SKORDAS: Maryland kerületi levéltára — Az eklektikus módszer (199—206 pp.). D. C. RENZE: Kolorádó kerületi levéltára •— A synkrétikus módszer (207—210 pp.). A szerzők ismertetik levéltáraiknak módszereikben talán különböző, de célúkban azonos programját. — J. A. MCMAHON: Az állami ellenőrzés alatt álló kerületi levéltári program a kerületi tisztviselő szemével nézve (211—218 pp.). Az Északkarolina levéltári programját, az állami ellenőrzés szerepét, a helyi és az állami közegek nézetei közti különbséget tárgyalja, s megelégedéssel állapítja meg, hogy az állami ellenőrzés nagyban segíti a levéltárat- célkitűzéseinek megvalósításában. — C. F. POOLE: A Baltimore-i polgármesterek iratainak kiválogatása (219— 222 pp.). Poole, Bakimore város irattárosa a Baltimore-i polgármesterek 1882—1947 közti levelezésének a kiválogatásáról írt ismertetésében azt fejtegeti, hogy az észszerű irat- és levéltári terv kialakításához az irat- és levéltárosok kölcsönös segítségére van szükség. — W. H. ADAMS: a múlt jelene (223—226. pp.) egy helyi történeti társaság megalakulása alkalmával a tagok kötelességeit ismerteti, melyekkel az amerikai társadalom múltja iránti jelenlegi közömbös állapotában a történet ápolásának tartoznak. — J. B. RHOADS: Harris, Lewis és a faodú (296—314. pp.). Rhoads, a vizsgálat egyik résztvevője leírja, azt a „levéltári detektívtörténet"-et, amely tanulságos „nyomozás"-sal kiderítette Philadelphia közelében egy faoduban megtalált négy XIX. sz.-i oroszországi USA konzulátusi vonatkozású kötet jogos őrzőhelyét, főképpen az egyik kötetben szereplő Harris szentpétervári konzul és Lewis ott élő kereskedő közötti ellenségeskedés nyomán. — G. P. CUTTINO: Gascogne levéltára az angol uralom alatt (315—321 pp.). Gascogne 1154—1453. között Angliához tartozott. Ebből az időszakból származó emlékeit sorolja fel az ismertetés. — M. D. SMITH: Kéziratkatalógus készítése tudományos társaság részére (323—330 pp.). Az Amerikai Filozófiai Társaság tulajdonában levő kéziratgyűjtemény kialakulásáról és nevezetesebb darabjairól nyújt tájékoztatást. A gyűjteményhez készülő mutatót a következő szempontok szerint állítják össze: ABC rendben felsorolják a szerzők, gyűjtők, vagy más okból fontos személyek nevét. Lehetőség szerint közlik a gyűjtemény nevesebb alakjának nevét, életrajzi adatait, s utalást az adatait tartalmazó irodalomra. Ezután a gyűjteménytárgy neve, adatai és külső leírása, valamint a nyelv .megjelölése következik. Amennyiben a gyűjtemény kiadatlan vagy nincs nyomtatott katalógusa, röviden ismertetik a gyűjteménytárgyat, valamint a vele kapcsolatos nevesebb személyeket. — E. A. INGERMAN: Üj módszer a kéziratkatalógus készítésében (331—340 pp.). A Joseph Downs kézirattár tisztviselője ismerteti a könyvtárukban sikerrel alkalmazott Termatrex-féle adatkikereső módszert. A hagyományos mutatózás hátránya, hogy sok időt igényel vagy nem terjed ki a részletekre. Az új módszer ezeket a hátrányokat kiküszöböli. A konvencionális rendszerrel ellentétben, amely minden tételhez vagy irathoz külön kártyát használ, s ezen tünteti fel az azt jellemző tulajdonságokat, a Termatrex a jellemvonásokat tünteti fel külön lapokon, s azon sorolja fel azokat a tételeket vagy iratokat, amelyek azzal a tulajdonsággal rendelkeznek. — M. PIERSON: Referensszolgálat az IndLánai Állami Levéltárban (341—344. pp.)- — W. G. ORMSBY: Referensszolgálat a Kanadai Állami Levéltárban (345—351 pp.). A két levéltár tisztviselői saját tapasztalataik alapján adnak számot levéltáraik felvilágosító szolgálatáról. Az indiánai levéltáros a kért tájékoztatások változatosságát érzékelteti, a kanadai a referensszolgáíat sokrétűségére hívja fel a figyelmet. Az. utóbbi szolgálata megoszlik a kézirat-, térkép-, kép- és könyvtár között. A referensek váltogatják munkakörüket, így megismerkednek az egész levéltár anyagával, ugyanakkor nem válnak egyoldalúakká a szakmájukban. A referensszolgálathoz tartozik a fényképmásolatok készíttetése is. Az egyéni kérések 20°/o-a egyszersmind fotókópiák készítésére is vonatkozik. A kanadai levéltár évente minden személy részére 10 fotosztat és 10 mikrofilmfelvétel vagy nagyítás díjtalan elkészítését biztosítja. Ezen a 10-en felül egy mikrofilmfelvétel 5 centbe kerül. Gazdag intézmények esetenként egész levéltárpészek filmmásolatát igénylik, az ily kérést azonban a levéltár az ellenőrzés lehetőségének elvesztése miatt nem szívesen teljesítik