Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Bélay Vilmos: Voproszü Arhivovegyenyija, 1961–1962 / 322–328. o.

320 Folyóiratszemle nak az egyházi levéltárak anyagának változatosságával és értékével az egyháztörténet, a gazdaság- és társadalomtörténet művelői számára. Áttekintést nyújtanak az egyes egyházak kezelésében levő levéltárak helyéről, anyagáról. Felvetik az anyagi nehézségek, megfelelő képzettségű és számú szakember, valamint kielégítő segédletek hiánya következtében felmerült problémákat, egyszersmind módot keresnek ezek megoldására. — M. E. DEUTRICH: Amerikai egyházi levéltárak — Áttekintés (387—402 pp.). Rövid áttekintést nyújt az amerikai egyházak kialakulásáról, történetéről, érdeklődéséről, s ismerteti a katolikus, izraelita, protestáns — köztük a baptista, református, kvéker, mormon, mennonita, methodista, morva, anglikán, unitárius stb. — egyházak tulajdonában levő levéltárakat. — A további cikkek az egyes felekezetek levéltárait ismertetik: A. L. SUELFLOW: Egyházi levéltárak küzdelmei a megbecsülésért (403—408. pp.)- TH. T. MCAVOY: Katolikus levéltárak és kéziratgyűjtemények (409—414 pp.). K. G. HAMILTON: A betlehemi morva levéltár (415—424 pp:). W. H. WHITELEY: A labradori morva misszió levéltára (425—430. pp.). D. H. WINFREY: Protestáns episzkopális levéltárak (431—434 pp.). W. "E. LIND: Methodista levéltárak az Egyesült Államokban (435—440 pp.). B. MENKUS: A baptista vallásoktató testület és levéltára (441—444 pp.). M. GINGERICH: Kézikönyv az egyházi levéltárosok részére (445—450 pp.). A mennonita egyház levéltárosai részére készített útmutató alapján ad útbaigazítást az egyházi levéltárosoknak, hogy hogyan készítsék el saját felekezetük levéltáros-útmutatóját. Alapfeltétel az egyház ügyviteli gépezetének, történetének, a nevesebb méltóságviselők életrajzának, működésének ismerete. Az útmutatónak tartalmaznia kell a levéltár rövid történetét, ismertetését, s pontosan meg kell határoznia, mi a levéltáros teendője, ha új anyaghoz jut, milyen nyilvántartást kell vezetnie az újonnan érkezett anyagról, hogyan kell selejteznie, segédleteket készítenie, milyen tárolási módot kell alkalmaznia, ismertetnie kell az anyag kutatásának és felhasználásának módját s feltételeit, végül meg kell jelölnie a felettes hatóság részére készítendő beszámoló természetét. — P. M. VARIEUR: A kis, korlátozott vagy szakosított levéltárak (451-—456 pp.). összeveti a kizárólag levéltárosi, sőt speciális levéltárosi teendőkkel megbízott levéltárosokéval azok munkakörét, feladatait és célkitűzéseit, akiknek feladata egyéb munkájuk mellett a kisebb felekezetek levéltárainak kezelése, s megállapítja, hogy az utóbbiaknak éppen sajátos munkaterületüknél fogva nehezebb feladatokkal kell megbirkózniuk, s felelősségük is nagyobb. Így levéltárosoknak, történészeknek, muzeológusoknak és könyvtárosoknak is kell lenniök egy személyben. Véleménye szerint sokkal inkább szakosított egy nagy levéltár alkalmazottja, mint az, aki egy egész levéltár karbantartásáról gondoskodik. Vol. 25. (1962.): PH. M. HAMER A történelmünket megvilágító eredeti dokumentumok c. cikkében mint az Amerikai Levéltárosok Társaságának elnöke — méltatva a forráspublikáció jelentőségét — történeti áttekintést nyújt az eddig elért eredményekről és ismerteti a történeti források közlésére alakult bizottság terveit és feladatait. — PH. C. BROOKS: A H. Truman-könyvtár — Tervek és a valóság (25—37 pp.). Ha egy amerikai elnök nyugalomba vonul, magával viszi a működése során keletkezett iratokat, mint saját tulajdonát. Tőle függ, hogy azokat a kutatók rendelkezésére bocsátja-e vagy sem. Truman elnök nagy szolgálatot tett az utókornak azáltal, hogy az elnöklése idején kelt iratokat teljes egészükben átengedte a nyilvánosságnak. Brooks beszámol a könyvtár tevékenységéről, programmjáról és megoldásra váró problémáiról. — P. LEWINSON—M. RIEGER: Munkásegyesületi levéltárak az USA-ban (39—57 pp.). Az Amerikai Levéltárosok Társasága a munkásegyesületi levéltárak megvizsgálására bizottságot küldött ki. Vizsgálódásuk során megállapították, hogy teljes iratanyaggal csak néhány egyesület rendelkezik, rendszeres selejtezést általában nem végeznek, s a modern technikai vívmányokat nem veszik igénybe munkájuk megkönnyítése érr dekében. Biztatóbb a helyzet a propaganda terén: jelentős részük bocsátott iratokat iskolák és egyéb intézmények rendelkezésére, s állított össze dokumentumaiból speciális gyűjteményt. Az ismertetés azt a tanulságot vonja le a kiküldött kérdőívekre érkezett válaszok alapján, hogy szakképzett levéltárosok hatékony közreműködése szükséges ahhoz, hogy a munkásmozgalom szempontjából oly értékes anyag könnyen hozzáférhető legyen a tudomány számára és a munkásegyesületi levéltárak az őket megillető jelentőségre emelkedjenek. — CH. E. HUGHES: A helyi levéltárak ügyintézési problémái (151—157 pp.). Hughes philadelphiai levéltáros saját levéltáruk helyzetét vizsgálva tárgyalja a vidéki levéltárak jogi, pénzügyi és szakmai kérdéseit. Szükségesnek tartja az állami és helyi levéltárak kölcsönös együttműködését, továbbá a levéltáraknak modern eszközökkel való felszerelését, mert csak így tudnak eleget tenni a fejlődés ütemének megfelelő fokozott követelményeknek. — R. B. ECKLES: A fényképezési tervek jelentősége a helyi és regionális történetírás szempontjából (159—163 pp.). Az 1961-ben megjelent „Mutató az Egyesült Államok és Kanada történeti forrásainak filmre vett anyagához" c. kiadvány készítése során megállapítást nyert, hogy a forrásoknak