Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Fücsök Magda: Sbornik Archivnich Praci, R. XI–XII. (1961–1962) / 316–318. o.

Fotyóiratszeröie 313 segítő reformokat javasol (287—288. pp.). — R. LEFEVRE A Colonna téri Aldobrandinipalota eladása a Chigieknek 1659-ben címen levéltári források alapján ismerteti a fenti eseményt (289—298. pp.). — A. CARUSO javaslatot tesz a községi levéltárak ún. történeti osztálya befejező évére vonatkozólag (1896-ot javasolja) (299—304. pp.). — A. GENTILE a Maresca -di Serracapriola család és a vele rokon Revertena család a Nápolyi Állami Levéltárban őrzött iratainak repertóriumát adja (305—330. pp.). — A. BALLANTI az „Opere pie" nevű és a Terra di Lavoro nevű tartományban működött világi jótékonysági intézményeknek a Casertai Állami Levéltárba került iratait tartalmazó fondnak rendezését ismerteti, bemutatva egyúttal az iratanyag történetét, összetételét és maguknak az intézményeknek történetét is (331—350. pp.). — D. MUSTO Vincenzo Bellimnek a Nápolyi Állami Levéltárban őrzött két, eddig kiadatlan levelét publikálja (351—360. pp.)."— A folyóirat közli a XXIII. János papa által az egyházi levéltárak számára 1960-ban kibocsátott szabályzatot (395—399. pp.). — Utána olvashatjuk a Latin-Amerika története forrásanyaga útmutatója elkészítésére kiküldött technikai bizottság jelentését a Vatikánban 1961 őszén tartott üléséről (399—401. pp.). Anno XXII. (1962.): G. BISORI ünnepi beszéde az Ascoli Picenoban megnyílt új levéltár felavatásán (5—7. pp.). — A XI. olasz levéltári kongresszus és az említett Ascoli Picenoi levéltár megnyitásával kapcsolatos ünnepség (8—13. pp.). A kongresszuson részt vett Szedő Antal megemlékezett Fermo és Magyarország középkori kapcsolatairól. — A. D. ADDARIO az állami levéltárak könyvtárainak megszervezéséről szól (14—20. pp.). — M. DEL PIAZZO a levéltári főfelügyelőségek könyvtárainak kialakításáról számol be (21—24. pp.). A könyvveket — írja — a levéltári felügyelettel kapcsolatos jogi kérdések megoldásához szükséges jogi könyvekből, a történeti-kulturális vonatkozásban eligazító bibliográfiai művekből, a felügyelőség alá rendelt terület és szervek történetét megvilágító, végül levéltári szakkönyvekből kell összeválogatni. — G. BATTELLI a Vatikáni Levéltár iratanyagával kapcsolatos kutatás és tájékoztatás könyvtári eszközeiről ír (25—32. pp.). 1881-től, amikor a levéltárat megnyitották a kutatás számára, a könyvtárat is állandóan fejlesztették. A levéltár már publikált, illetve felhasznált iratainak bibliográfiáját 1905-ben kezdték összeállítani, és ennek egy részét Fraknói Vilmos költségén ki is nyomatták. 1930-ban újra megkezdték a munkát: az új sorozat első kötete 1962-ben jelent meg 12 000 adattal. — R. GRISPO a Központi Állami Levéltár könyvtárát ismerteti (33—46. pp.). A Levéltárat 1871-ben állították fel, külön könyvtára azonban csak 1954 óta van: ekkor vált ti. külön a Római Állami Levéltártól. A könyvtárban főleg a levéltártan, a történeti segédtudományok, Olaszország politikai története, hivataltörténet és a jogtudomány van képviselve. — V. STELLA ugyancsak a Központi Állami Levéltár könyvtárát ismerteti, de míg az előző cikk inkább annak történetét, feladatait és szervezetét, ez utóbbi a könyvtár jellegét és fejlődésének távlatait tárgyalja (47—61. pp.). Felveti a kérdést, hogy bizonyos nyomtatványok, mint évkönyvek, tiszti címtárak, hivatalos lapok, minisztériumok jelentései, stb. levéltári vagy könyvtári jellegűek-e? Beszél a könyvtárak közti, valamint a könyvtárak és levéltárak közti együttműködés szükségességéről és lehetőségéről és nemzeti dokumentációs központ létrehozását javasolja. — G. SANCASSANI a Veronai Állami Levéltár új épületét mutatja be, fényképfelvételekkel (62—64. pp.). — A. CASERTA az egyházi levéltárosok 1961 őszén Nápolyban lezajlott konferenciájáról számol be (65—78. pp.). A megbeszélésen az- egyházi levéltárak általános kérdéseivel, a levéltári fondok fényképezésének jogi vonatkozásaival, valamint az olasz egyházi levéltáraknak a múlt század történetére vonatkozó anyagával kapcsolatos referátumok hangzottak el. — G. SANCASSANI a Római Állami Levéltár paleográfiai, diplomatikai és levéltári iskolájának 1961/62. évi megnyitásával foglalkozik (79—82. pp.), — G. VEDOVATO az egykori firenzei köztársaság diplomatáinak kiképzéséről ír (83—96. pp.), — G. BISORI a Páviai Állami Levéltárat méltatja (119—120. pp.). — P. PERRELLA az államot érdeklő iratok biztosítása címén két konkrét jogi eset lefolyását ismerteti és levonja ezekkel kapcsolatban az általános következtetést arra nézve, hogy milyen személyi eredetű iratok tekintendők az államot érdeklő (mint nálunk mondanák: „nemzeti érdekű") iratoknak (121—166. pp.). — A. CARUSO a szabálytalan selejtezés és az 1939. évi olasz levéltári törvény címen értekezik (167—170. pp.). — Á. AROMANDO a magánlevéltárak számbavétele és felügyelete kérdésével foglalkozik (171—176. pp.). — O. DE SANGRO a Szuverén Máltai Lovagrend levéltárait ismerteti (177—188. pp.). Ezek során szól a rend szervezetéről, majd sorra veszi a Málta szigetén őrzött levéltáron kívül a rend angliai, franciaországi, Ibér-félszigeti, pétervári, prágai és itáliai szervezeteinek levéltárait, római nagymesterének levéltárát, végül a vatikáni levéltárnak a rendre vonatkozó anyagát. — G. TESCHITEL a Jézus-Társaság főlevéltárát ismerteti (189—196. pp.). összefoglalja a három részből — ún. „régi" rend, (a megalapítástól 1773-ig), a „visszaállított" rend (1814-től kezdődő) és a közbeeső ún. „jezsuita fond" történetét, s a levéltárban végzett fontosabb munkákról és á róla készült leltárakról tájékoztat. — P. CASTIGLIONI a Lombard-Velencei Királyság cremö-