Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Nederlands Archievenblad, Jg. 65–66. (1961–1962) / 310–312. o.

1 ~Qfa . Folyóiratszemle gerentúli Franciaország" levéltárának 1960. évi működéséről olvashatunk beszámolókat (29— f 37. pp.). — G. DUBOSCQ a megyei levéltárak működéséről, kutatóforgalmáról, anyaggyarapodásáról, pénzügyi helyzetéről közöl számszerű adatokat (88—98, 144—161. pp.}'. — A továbbiakban C. LAROCHE és Y. METMAN összegezi a stockholmi nemzetközi levéltári kongresszus tapasztalatait (beszámolójukat a Kongresszus rovatban (25—28. ^p.) közli a folyóirat), majd bírálatok és javaslatok hangzanak el a nemzetközi kongresszusok szervezésével kapcsolatban (41—49. pp.). — A Közlemények rovat legérdekesebbje az a hír, mely szerint A. Chamson, * a francia levéltárak főigazgatója kezdeményezésére a párizsi Soubise palotában, az Országos Levéltár épületében s annak osztályaként megalakult a Toponimiai Központ: főfeladata' az ország helyneveinek tanulmányozása. Levéltári irat- és térképdokumentumok feltárása, helynév-kiadványok készítése, értékes történeti és nyelvészeti forráskiadványok összeállítása szerepel az új intézmény távlati tervében. — No. 36—39. (1962.): R. AVEZOU, a francia levéltá'rosegyesület elnöke bevezetőjében üdvözli a hivatalos- lapban megjelent új rendeletet, melynek értelmében az École des Chartes hallgatói köztisztviselő-gyakornoki minőségben tanulmányi idejük alatt bizonyos illetményben részesülnek; így a levéltáros-utánpótlás anyagi feltételei biztosítva vannak. A francia levéltárosok helyzete egyébként is általános javulást mutat (3—4. pp.). — J. DE FONT-RÉAULX Francia Guyana levéltári anyagairól számol be. E dokumentumok részben a párizsi Országos Levéltárban (a tengerentúli ügyek osztályán), részben a guyanai prefekturán találhatók (5—16. pp.). — J. RIGAULT: AZ Aranypart levéltárai és levéltárosai az elmúlt 50 esztendőben (17—31. pp.). — R. FAVREAU: AZ Építésügyi Minisztérium és levéltára c. cikkében rövid hivataltörténeti áttekintés után a terjedelmes iratanyagban szükségessé vált megfelelő selejtezés végrehajtását és rendezési terv készítését hangsúlyozza, kiemelve, hogy a minisztériumok illetékesei nem nélkülözhetik a levéltáros szakmai tudását és segítségét (67 —77. pp.). — G. BERNARD:A „varia" és a J sorozat az Aube-i levéltárban. A cikk a levéltárba „különleges úton bekerült anyag" rendszerbe foglalását és megfelelő repertórium készítésének módozatait ismerteti (78—81. pp.). — A francia levéltárosok baráti és szakmai egyesületének 1962. évi közgyűlését E. TAILLEMITE ismerteti. A területi levéltárosok értekezleteinek vitatémájára (Levéltári állandó kiállítások és kiállítások) beérkezett válaszok összefoglalóját az Egyesület elnöke azzal terjeszti a közgyűlés elé, hogy e beszámolót a La Gazette des Archives fogja publikálni. Figyelemreméltóak „A francia levéltárügy kézikönyve" gyakorlati megvalósítására tett lépések: a könyvet két kötetre tervezik, az első a francia levéltárak történetét és szervezetét, a második magát a tulajdonképpeni levéltárügyet mutatná be; az egyes fejezetek kidolgozását mintegy 30 szakemberre bízták. Nem érdektelen az a bejelentés sem, mely szerint a Levcltárosegyesület tagjai számára sikerült biztosítani, hogy a francia múzeumoltat és éremtárakat díjtalanul, a könyvtári és múzeumi kiállításokat pedig féláron tekinthessék meg (86—89. pp.). — Az 1963. évre kiadott, tanulmányozandó vitatémát (Az „előarchiválás" és a levéltár jövője) a folyóirat 89—90. oldalán közli. J. P. BABELON: Levéltári kiállítások. A tanulmány összefoglalja a francia területi levéltárosok e tárgykörben tartott ankétjának eredményeit (99—119. pp.)- — T. BUREL: A levéltárak előtt álló dokumentációs és kulturális lehetőség: a dokumentációs központok kiaknázása és a nevelési tevékenység megszervezése (120—126. pp.). — J- VALETTE: A madagaszkári levéltárak. Szervezettörténeti áttekintése után az egyes levéltári intézmények anyagának, munkájának és, feladatainak ismertetése \\27—133. pp.). — G. DUBOSCQ: A katolikus egyház franciaországi levéltárai a francia forradalom óta. I. Püspöki és plébániai levéltárak (141—150. pp.). — B. MAHIEU: A katolikus egyház franciaországi levéltárai a francia forradalom óta. II. Közösségek (káptalanok, szemináriumok, missziók, stb.) levéltárai (151—162. pp.). — J. SABLOU: A protestáns egyházak franciaországi levéltárai a francia forradalom óta. (163—176. pp.). — G. CAHEN: A franciaországi zsidó intézmények levéltárai a francia forradalom óta (177—182. pp.). — A levéltárszervezetek és a bennük, őrzött fondok ismertetése, kiegészítve az illető levéltártípusokra vonatkozó rendezési tervvel. — A Beérkezett kiadványok rovatban M. DUCHEIN több figyelemreméltó műről ad számot (91—94, pp.), így M. BAUDOT: A franciaországi helynevek kiejtése (Revue internationale d'onomastique, 1962. 95—105. p.) című tanulmányát példamutatónak tartja; G. DUMAS Aisne-megyére vonatkozó, de a szűkebb helyi jelentőségen túlmutató helytörténeti (az Aisne-megyei tudományos társaságok szövetsége emlékiratai — Mémoires de la Fédération des Sociétés savantes du département de l'Aisne — 1958—59, 1960 és 1960—61, évi köteteiben közreadott) tanulmányait az általános történetírás művelőinek figyelmébe ajánlja; H. LEMOINE: A Versailles-i püspökség. A történeti levéltár leltára. Pótkötet (Largentiére, 1962.) c. művéről elmondja, hogy voltaképpen a La Gazette des Archives 1958. évi kötetében ismertetett leltár folytatásáról, mintegy 41 plébánia fondjának sommás repertóriumáról van szó. Beszámol a továbbiakban Y. PÉROTiN-nek a Seine et Paris c. folyóirat 1961. 20. számában megjelent cikkéről: Az ügyvitel és a levéltárak „három kora". Szerző itt