Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Padányi Gulyás Gyuláné: La Gazette des Archives, No. 32–35. (1961) – No. 36–39. (1962) / 304–308. o.

FOLYOIRATSZEMLE Szerkeszti: Bélay Vilmos . IZVESZTIJA NA DARZSAVNITE ARHIVI. Minisztersztvo na vatresnite raboti, Otdel „Darzsaven Arhiv". Szófia. —Síniga 4—6. (1960—1962): A bolgár állami levéltárak évkönyvének 1960. évi 4. száma 24 szerzői íven, 564 példányban, az 1961. évi 5. száma 28 szerzői íven, 763 példányban, 1962. évi 6. kötete 23 íven 965 példányban jelent meg. Rovatai: Cikkek, Dokumentumok, Levéltári fondok és dokumentumok ismertetése, Kritika és bibliográfia, Közlemények, Krónika. A három kötet rovatai között mindössze az a különbség, hogy 1961-ben a Krónika rovatot beolvasztották a Közlemények rovatba. — A három évkönyvben megjelent cikkeket a következőkben ismertetjük. — A4, kötet (1960) vezércikket közöl „A levéltári munka erőteljes fellendítéséért" címmel, (3—7. pp.), amely a Bolgár Kommunista Párt Politikai Irodájának 1960 januárjában a szocialista demokrácia kiterjesztéséről hozott határozata alapján az állami levéltárakra háruló feladatokat vázolja. A feladatok között első helyen említi a legszükségesebb feltételek megteremtését a lehető legnagyobbszámú levéltári anyag felhasználására. E feladat megvalósításának előfeltételeként a bolgár levéltáraknak a következő években rendezniök és kutatható állapotba kell hozniok a már levéltárakban levő, de még rendezetlen fondokat, és a jelenleginél jobban meg kell szervezniük a levéltári anyagok felhasználását. Fontos feladatként szól a vezércikk még a levéltári gyakorlati munka tapasztalatainak módszertani feldolgozásáról és általánosításáról. — D. DJANKOV: ugyanezen kötetben megjelent, „Az ügyiratok helyes kezelése az ügyintézésben" c. cikkéből (9—23. pp.) megtudjuk, hogy a levéltári dolgozók erőfeszítései ellenére a szervek az ügyintézésben még mindig nem fordítanak kellő gondot a dokumentális iratok kezelésére. Ennek következtében a levéltárakba gyakran helytelenül kezelt fondok kerülnek be. A nehézségek egyik főoka a szakképzett káderek kis száma. Levéltárosi-irattárosi szakképzést a szófiai filozófiai-történelmi fakultáson 1952 óta lehet szerezni, de a végzett hallgatók zöme más pályára megy, aminek okát a cikkíró abban látja, hogy az irattárosi-levéltárosi munka még nem kap megfelelő elismerést. A cikk rövid útmutatást ad az irattárak helyes kialakítására, miközben három rendszert ajánl: strukturális, termelési-szakágazati és tematikai rendszert. — K. GEORGIJEV „A dokumentális források publikálása az időszaki sajtóban" c. cikkében (24— 40. pp.) megállapítja, hogy habár Bulgáriában elég nagyszámú iratot publikálnak, az archeográfia módszertanát még nem dolgozták ki. A cikk e problémához fűz gyakorlati megjegyzéseket, majd foglalkozik a témaválasztás, a tudományos-kritikai és pártos osztályszemlélet érvényesítésével, valamint a tudományos feldolgozás követelményeivel. — D. MINCEV: „Szüntessük meg az eredeti dokumentumok kiállítását" c. cikkében (41—48. pp.) gyakorlati érvekkel bizonyítja, miért nem helyes az eredeti dokumentumok bemutatása a kiállításokon és vázolja a dokumentumok fotókópiái kiállításának előnyeit. — Az 5. kötetben A. CANEV „AZ állami levéltárak tíz éve" című cikke (3—6. pp.) a bolgár nemzetgyűlés elnöke által 1951. október 10-én a levéltárakról kiadott első rendelet tizedik évfordulója alkalmából összegezi az elért eredményeket, a s hiányosságokat és feladatokat. Az eredmények: sikerült bizonyos egységes rendet bevinni az intézmények ügyintézésébe a levéltári követelmények alapján, minden fontosabb intézménynél selejtező bizottságot szerveztek, elkészítették az első selejtezési jegyzékeket. 1960 végéig az állami levéltárakban közel 8000 fondot helyeztek el, ebből 4800-at rendeztek, ezenkívül irattárakban levő 1500 fondot rendezésre előkészítettek. Az anyag nagyrészét ebben az időben már általában mikrofilmen bocsátották a kutatók rendelkezésére. A hiányosságok és feladatok: mindeddig főként az 1944. szeptember 9 előtti anyagok rendezésére fordítottak figyelmet. Ezután a felszabadulást követő időszak anyagának rendezését helyezik előtérbe annál is inkább, mert a különböző intézmények mind jobban igénylik a szocialista építés irataiban való kutatás lehetővé tételét. A felhasználás elősegítése érdekében nagyobb gondot kell fordítani