Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

264 Oltvai Ferenc A város pénzügyi, hitelügyi gazdálkodásának így végül a városi főpénztár lett a szerve. Ez lett a város bankja azzal, hogy elfogadta a bankok felesleges pénzkészletét. A főpénztárban való megőrzés biztonságot jelentett az intézeteknek. A legjelentősebb szegedi bank, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár már december 8-án ajánlatot tett arra, hogy a közönség betétjeiből befolyó összegeket mindennap befizeti a főpénztárba; ezért a várostól 4 és fél százalék kamattérítést kért. Kikötötte egyúttal, hogy ha pénzre lenne szüksége, azt esetről esetre felveheti: így betétje folyószámla jellegű lenne. Ezt az összeköttetést a bank a normális bankélet megindulásáig kívánta fenntartani. A város módosításokkal el is fogadta az ajánlatot: 4% kamatot fizetett és kikötötte, hogy a bank betétjét csak részletekben veheti ki. A megállapodás sikeres volt, mert 1945. január 5-iki kimutatás szerint a banknak már 189 697 pengő betétje volt a főpénztárban.

204 Ugyanilyen letétként való elhelyezési lehetőséget kért és kapott a Zsidó Segélyakció a Nemzeti Vöröskereszt Szolgálatában c. szervezet vezetősége is.

205 A szegedi városigazgatás pénzügyi politikáját értékelve megállapíthatjuk, hogy a felszabadulás után a háztartás egyensúlyát ideig-óráig tudta csak fenntartani. Kezdeményezései s eredményeinek vizsgálata azonban azt mutatják, hogy a rendkívüli viszonyok kényszerítő hatása alatt a működési körébe bevont államigazgatási és egyéb feladatok -pénzügyi alátámasztását az első két-három hónapban tehát a város teljes igazgatási és gazdasági autarkiájának idején még sikerrel oldotta meg: A 4°/o-os búzakölcsön felvétele és az adó és illetékemelések még 1945 elején is hozzásegítették a tanácsot a háztartás egyensúlyának eléréséhez. Már a felszabadulás utáni forradalmi átalakulásra e területen az a tény utal, hogy a tanács a bevételek jelentősebb részét az állami egyenes adó emelésével érte el: tehát a vagyonos osztályokra, az ingatlan tulajdonosokra hárította a helyreállítás terheit. Természetes azonban, hogy ez az autarkiára alapozott pénzügyi politika — ugyanúgy, mint a város már ismertetett közellátási politikája — a város elszigeteltségének feloldódásával nem volt tovább fenntartható: az országosan meginduló feltartóztathatatlan pénzromlástól Szeged pénzügyei sem maradhattak mentesek. Városi pénzügyi gazdálkodásának útja 1945 közepétől — hasonlóan a többi magyarországi városéhoz — az inflációba torkollott bele. 5. Az a nagyarányú igazgatási és gazdasági szervezőmunka, melyet a szegedi városi igazgatás ezekben a hónapokban végzett, természetszerűleg nem állhatott meg a város közigazgatási határainál: Szeged éppen ebben az időben nem szigetelhette el magát attól a környéktől, melynek évszázadok óta természetes központja volt. Sőt a közigazgatás évszázados rendjének teljes megváltozása, a jóval jelentéktelenebb Szentesen ill. Makón működő Csongrád ill. Csanád megyei apparátusok munkájának, és főleg a helységeiket velük összekötő közlekedésnek szinte teljes megbénulása folytán még szabadabban érvényesülhettek azok a természetes erők és kapcsolatok, melyek Szegedet és környékét ellenben nem nyomatott szükségpénzeket, a gyárak pedig végül is kompenzációs alapon szerzett élelmiszerrel oldották meg munkásaik . fizetését. SzÁL, Szpm., 3158/1944. sz. és SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. december 7., 21. 1. nak módjait. 205 SzÁL, Szpm., 63834/1944. sz. 204 SzÁL, Szpm., 62753/1944. sz. /