Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig (II.) 265 túl a hagyományos megyei kereteken már évszázadok óta szorosan egymáshoz fűzték. Ezt a kapcsolatot csak erősíthette az a körülmény, hogy a vidék felszabadulásának első percétől fogva Szeged volt ott az egyetlen megszakítás nélkül, továbbra is ténylegesen és szervezetten tevékenykedő, a Vörös Hadsereggel együttműködő és azáltal elismert törvényhatósági szintű magyar közhatóság. Világos, hogy e hónapokban közelebbi és távolabbi környéke számára Szeged jelentősége különösen megnőtt, s ez különféle vonatkozásokban csakhamar nyilvánvalóvá is lett. Ugyanígy érdekében állt azonban e kapcsolatok minél szorosabbra fűzése magának Szegednek is: minél tágabb környék megszervezése segítségére lehetett nyomasztó közmunka terheinek teljesítésében ugyanúgy mint — ahogy láttuk — közellátási helyzetében javításában is. E mindkét oldalról egyaránt meginduló közeledés már nem sokkal a felszabadulás után megindult. Október-30-án Kübekháza község elöljárósága mind saját, mind Kiszombor, Klárafalva, Ferencszállás, Deszk, Szőreg, Újszentiván, Ószentiván és Térvár községek (tehát Csanád megye egész torontáli járása) lakóinak nevében a szegedi polgármesternek jelentette be, hogy a várostól védelmet kérnek egy olyan, határon túli nacionalista erők részéről megindult akció ellen, mely Magyarországtól való elcsatolásukat célozta. A községek Szegeden később személyesen is megjelent képviselői előadták a polgármesternek, hogy falvaikban mindenesetre megalakították a polgárőrséget. Mivel azonban ezek a szovjet katonai parancsnokság segítsége nélkül nem fejthetnek ki eredményes munkát, arra kérték a polgármester útján a parancsnokságot, rendeljen ki falvanként 4—4 fegyveres szovjet őrt is, akiknek átlátásáról a községek gondoskodnak. Az őrök a polgárőrséggel együtt már meg tudnák gátolni a közellátás érdekében lefoglalt gabonakészletek elhurcolását is. A községek különben készek arra, hogy Szegedre szállítsák felesleges gabonájukat és aprójószágaikat, ha erre engedélyt kapnak. A polgármester jelentette a parancsnokságnak a helyzetet.

200 Nem indokolatlan a feltevés, nogy ennek az előterjesztésnek a nyomán adta ki a parancsnokság az utasítást a polgármesternek, e községeknek a városi igazgatás hatáskörébe történő bevonásáról. 1944. november 7-én ui. már arról értesítette a polgármester a kiskun-dorozsmai elöljáróságot, hogy a szovjet katonai parancsnokság utasítása szerint Szeged és környéke közigazgatásilag jelenleg Szegedhez tartozik.

207 De a város — a nehézségek ellenére is — szervezetten meginduló gazdasági és igazgatási élete más, egyelőre még a városi határokon kívül maradt községekre is vonzóerőt gyakorolt: 1944. november 3-án ui. Gyálarét község elöljárósága kérte, hogy 453 főnyi lakossága Szeged közellátásához tartozhassék. A polgármester teljesítette is a kérést, bevonta őket a közellátásba, cserébe azonban azt kívánta, hogy terményeiket Szegedre hozzák be, jóllehet a közellátási hivatal vezetője kijelentette, hogy a múltban Gyála nem volt bevonva Szeged közellátásába. A városi ügyész véleménye szerint is rendes körülmények között a község csak törvényhozási úton volna a városhoz csatolható és a Szegedhez való csatolást különben csak a megszálló hatalom parancsa helyettesítheti. A község közigazgatásilag való állandó idecsatolását nem tartja szükségesnek.

208 206 SzÁL, Szpm., 59178/1944. sz, 207 SzÁL, Szpm., 59940/1944. sz. 208 SzÁL, Szpm., 59629/1944. sz.