Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

262 Oltvai Ferenc A fentebb felsorolt könyv- és papírkereskedések és nyomdák lefoglalását kétségtelen gazdasági jelentőségük ellenére is elsősorban a politikai érdek kívánta meg. A lefoglalást kimondó határozatokban benne is van, hogy törvényes intézkedés nincs ugyan a lefoglalásra, de ilyen törvény meg fog jelenni. A tanácsban ugyanakkor nem zárkóztak el az elől sem, hogy egyes további üzemek házi kezelésbe vételét a részvények megszerzése útján tegyék lehetővé, ha azok megszerezhetők. Ez volt a helyzet a Szegedi Városi Nyomda esetében is, melynek átvételét ebben az értelemben 1945. április 10-én tárgyalták meg.

196 A községesítésben legjelentősebb lépés azonban a Központi Gáz és Villamossági rt. szegedi telepének és azzal az áram- és gáztermelésnek házi kezelésbe vétele volt 1945. június közepén. A tőkés részvényesek a felszabadulásig működtették az üzemet, amíg az tetemes hasznot hajtott. A felszabadulás alkalmával azonban a vezetőség elmenekült, a munkások magukra maradtak, sőt a vezetőség csak 1945 szeptemberében vette fel a várossal a kapcsolatot. Ilyen körülmények között a házi kezelésbe vétel terve már korán felmerült: legkomolyabban akkor, mikor a részvénytársaság 1945 elején áremelésre kért engedélyt. Kérelmét azonban a városgazdálkodás és a munkások érdekeinek szem előtt tartásával azzal utasították el, hogy a felszabadulás előtt a vállalat az előnyös szerződés értelmében hatalmas tartalékokat gyűjthetett, s az esetleges ráfizetéseket most fedezze ezekből. A szenet amúgyis a város-szerezte számára más vállalatoktól. Az Árelemző Bizottság elutasította a vállalat 75 munkás elbocsátásával való fenyegetőzését is, ezzel szemben kilátásba helyezte a vállalat házi kezelésbevételét annál is inkább, mert — mint hangsúlyozták — az objektum maga, a gyár és a telep a városé, a részvényesek csupán bérlik azt.

197 Júniusban azután, amikor a házi kezelésbevételre végül is sor került, a város — visszaemlékezve a néhány hónap előtti huzavonára — azzal indokolta eljárását, hogy a vállalat elmulasztotta a szén beszerzését akkor, amikor ez még megoldható lett volna, emellett nem végezték el a legszükségesebb beruházásokat sem. Ezzel szemben a felszabadulás után a város nemcsak hogy a szenet maga szerezte be (a szovjet parancsnokság közreműködésével) hanem a munkásokat is fizette. A gázgyár vezetősége tehát nem teljesítette kötelezettségét amikor az üzemeltetés áldozatokat igényelt, hanem csak akkor jelentkezett, mikor a legnehezebb időket az üzem már átvészelte. Jellemző, hogy még júniusban is ötszörös áremelést akart a fogyasztókkal szemben végrehajtani, amivel szemben a város már akkor tiltakozott.

198 Miután azonban a növekvő kiadások folytán a közmunkaalap egyensúlya is felborult, a törvényhatósági bizottság pénzügyi bizottsága a Nemzeti Bizottsággal egyetértésben 1945-re az állami egyenesadó 1944v évi összegének 40°/okal megemelt kivetését javasolta, amit azután az 1945. március 17-i közgyűlés el is fogadott.

199 A jövedelmek fokozása érdekében azonban legjelentősebb akció a 4%-kal kamatozó búzakölcsön meghirdetése és lebonyolítása volt. Ez az ügy először már az 1944. november 28-iki tanácsülésen szóbakerült. A tervet a pénzügyi osztály terjesztette elő. Kétmilliós kölcsön kibocsátásáról volt szó, amelynek 196 SzÁL, Szegedi városi tanácsi jkv., 1945. április 20. 197 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. december 20. 198 SzÁL, Szegedi városi tanácsi jkv., 1945. június 19. 199 SzÁL, Szegedi th. bizottság közgy. jkv., 1945. március 17.