Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

258 Oltva! Ferenc és paprikáért. A már említett súlyos zsírhiányt is gyufáért szerzett liba behozásával csökkentették és korpa kiutalással segítették a sertéstartókat. Tavasszal pedig a termelőknek több vagon gabona, olajosnövény és zöldség vetőmagvat osztottak. Szabadkereskedelem útján az évi szükséglet kétszeresét osztották ki petróleumból, — hogy mégis hiány volt belőle, az volt az oka, hogy Szegedről fekete úton elszállították és felhalmozták. A szénellátás érdekében januárban a bányákba megbízottakat küldtek ki és kompenzáció útján elsősorban a villanytelep szénszükségletét biztosították. S mivel tüzelőhiány is fenyegetett: szétosztották a Pallavicini. uradalomból szállított tűzifát, a városi erdőkből és a város egyes utcáin kitermelt fát, valamint az elhagyott lakások tüzelőkészleteit. S itt sem hagyhatjuk említés nélkül a városigazgatás ilyen irányú munkájának előzőkben már megfelelően kiemelt — már előre mutat — s már a kezdődő forradalmi átalakulásra utaló vonását sem, amellyel, az Árelemző Bizottság működésén át (ha csak rövid ideig is) az üzemek áremelési kísérleteinél eredményesen igyekezett biztosítani dolgozóik bérének megfelelő növelését, a szociális szolgáltatások bevezetését: a tőkés profitnak a dolgozók érdekében történő korlátozását is. A közellátás végül is egyre növekvő nehézségeinek oka — bármennyi panasz hangzott is el a városi Közellátási Hivatal ellen — már a városigazgatás hatáskörén kívül feküdt. Ahogy ui. a város az ország egyre nagyobb területének felszabadulásával egyre jobban bekapcsolódott az egész ország gazdasági vérkeringésébe, úgy vált egyre nehezebbé annak megakadályozása is,

181 hogy a város viszonylag előnyös ellátási helyzetét továbbra is fenntarthassa. Az országosan jelentkező problémák hatása alól többé Szeged sem vonhatta ki magát: készleteit nem tarthatta meg csak saját magának s ellátó mezőgazdasági körzete sem csak a szegedi piacra termelt többé. A város rövid életű gazdasági autarkiája — párhuzamosan azzal, ahogy néhány hónapon át gyakorlatilag teljes igazgatási autonómiája is a központi államapparátus tevékenységének kibontakozásával elsorvadt, ill. visszatért a normális keretekbe — így szükségképpen vált egyre tarthatatlanabbá. Jellemzően érzékelteti ezt az áremelés engedélyezése iránti kérelmek elapadása attól az időponttól fogva, hogy ezeknek az ügyeknek intézése már egyre inkább országos analógiákkal alátámasztható, országosan jelentkező: már a városigazgatás hatáskörén túlnövő, s adminisztrative is a város fölé helyezett, új, demokratikus főispán hatáskörébe tartozó problémává vált! Az ebből a fejlődésből előállott nehézségeken már az sem segített sokat, hogy 1945. március 1-én újból felállították az immár megyei illetékességű — a város közellátását tehát a megyéével egységben intézni képes — állami szakigazgatási szervet, a Közellátási Felügyelőséget is. A közellátási probléma megoldása ekkorára ui. már a megye határain is túlnőtt és az ország egyes területei között közeilátási lehetőségek szempontjából még fennálló különbségek törvényszerűen gyors kiegyenlítődése felé indult meg. 4. A magára maradt város számára — ha átmenetileg is, de aránylag hoszszú időn át mégis autark-gazdasági életének ilyetén fenntartása és továbbvitele természetszerűleg óriási pénzügyi terhet is jelentett. Ezt a terhet átmenetileg még csak növelte az a körülmény, hogy — mint már az előbbiekben más vonatkozásban említettük — a Vörös Hadsereg felhatalmazásával a városigazgatás indította el — és ebből kifolyólag természetszerűleg finanszírozta is — a Szege181 SzÄL, Szegedi th. bizottság közgy. jkv., 1945. március 17.