Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

252 Oltvai Ferenc részét a városvezetés a lakosság érdekében kiépített, rekompenzációs alapon folyó cserekereskedelemben is egyre inkább igénybevette. A tanács különben a városi Gazdasági Bizottság (és később — adott esetben — az Ármegállapító Bizottság útján is) tájékozódott az üzemek belső helyzetéről. A Gazdasági Bizottság tagjai a helyszínen is tapasztalatokat szereztek és annak alapján tettek javaslatokat a termelőmunka megsegítésére. így az 1945. január 9-én megtartott ülésen beszámoltak arról, hogy testületileg meglátogatták a bombázások által súlyosan megrongált Újszegedi Kendergyárat és megállapították, hogy a vezetőség a gyár átcsoportosítása által termelő állapotba tudja hozni az üzemet, ha a munkásokat nem rendelik ki közmunkára. Az üzem még rendelkezik annyi nyersanyaggal, hogy hosszabb időn keresztül közszükségleti cikkeket állíthasson elő. A működtetés érdekében kéri a bizottság a tanácsot, hogy rendeljen ki polgárőrséget és megfelelő mennyiségű szenet is biztosítsanak a gyárnak.

145 A városi tanács emellett egyes üzemeket és vállalatokat hitellel is támogatott. A Gyufagyárnak novemberben 25 000 pengő kölcsönt adnak munkabérek fizetésére. A gyár tekintélyes árukészlettel rendelkezett, amelyből rekompenzációs alapon folyó cserekereskedést lehetett folytatni.

146 S mivel a gyárak működéséhez a város adott villamosenergiát, s ezért a gyárak által szabadon értékesített termékhányad árából származó valuta, ill. csereáru egy részére a város igényt tartott.

147 Ugyanakkor a munkások élelmiszerekkel való ellátását azzal is elősegítette, hogy a beszerzőfenek engedélyt adott és járt ki a szovjet városparancsnokságnál a környező városok felkeresésére.

148 3. Viszonylag jelentős készletei és meginduló ipari termelése Szegednek a felszabadult területek gazdasági életében jelentős szerepet biztosítottak: ám ugyanakkor — e terület állami megszervezésének akkor még teljes hiánya folytán — könnyen ki is szolgáltathatták volna a fasiszták által előzőleg már kifosztott, újabban felszabaduló területeken óriási mértékben felburjánzó titkos és nyílt spekulációnak, üzérkedésnek is. A városigazgatás gazdasági "irányító tevékenységének legjelentősebb szektora éppen ezért a városnak legsúlyosabban éppen a lakosság és a szovjet csapatok ellátását fenyegető spekuláció elleni védelme lett. Ez a törekvés egy viszonylag kiterjedt és a viszonyokhoz és a rendelkezésre álló időhöz képest — rendszeres kereskedelempolitika kidolgozásásához vezetett. E politikának első szakasza még a város készleteinek és termeivényeinek értékét némileg túlbecsülve csupán azok egyoldalú védelmét tűzte ki célul, a jelentkező spekuláció első kísérleteivel szemben. 1944. november 20-án ui. a Gazdasági Bizottság azt jelentette a polgármesternek, hogy távoleső vidékekről érkező egyének fontos köszükségleti cikkeket kívánnak megvásárolni, és elszállítani a városból, de biztos tudomásuk szerint üzemek áttelepítéséről is tárgyalnak. A tanács erre a lakosság érdekére hivatkozva a város határán kiviteli tilalmat rendelt el, illetve a kivitelt engedélyhez kötötte, és üzemek elvitelét megtiltotta. A Javadalmi Hivatalt egyide145 SzÁL, Szpm., 820/1945. sz. 146 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. november 18. 147 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. december 14. 148 SzÁL, Szpm., 1183/1945. sz.