Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.
Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig (II.) 253 jűleg kiviteli, behozatali és átvételi illetékrendszer tervezetének elkészítésére utasította. 149 Ezek után szabályozta a tanács az illetékeket. Kimondották, hogy Szeged közigazgatási területére ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági termények illetékmentesen vihetők be. A keresztül szállított áruk után azonban az áruk forgalmi értékének 5°/o-át, míg a kiszállított áruk után 10°/o-át állapították meg illetékként. Meghatározták egyúttal a rendeletet kijátszók büntetési tételeit is. 150 December végén azonban a rendeletet azzal egészítették ki, hogy a kiviteli engedély illetékmentességét és egyes árukra a kiviteli tilalmat a gazdasági bizottság hozzájárulásával Szeged város Áruelosztó és Beszerző Hivatala határozza meg. 151 Közben ugyanis a Gazdasági Bizottság előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az illeték bevezetése több kárt hoz, mint hasznot, mert a vidéket is hasonló illetékek bevezetésére ösztönzi, amely az amúgy is szórványos behozatalt csökkenthetik, vagy legalábbis megdrágíthatják. Ezért a bizottság azt javasolta, hogy a kiviteli engedély kötelezettségét tartsák fenn, de az illetéket el kell törölni és annak esetenkénti megállapítását a hivatalra kell bízni. 152 A vámszabályzat ekkorra ui. már vissza is ütött. 1944 decemberében Sándorfalva község elöljárósága is kiviteli és átviteli illetéket vezetett be, ezt azzal indokolva, hogy szegedi kereskedők és piaci árusok (kofák) lepték el a községet, akik miatt a helybeli sokgyermekes családok nem tudnak élelmiszerhez jutni. Az illetékből befolyó jövedelemből teremtették meg a felszabadulás után egyetlen fillér nélkül indult községi igazgatás pénzügyi alapját. Az illeték ugyanolyan volt, mint a szegedieké. 153 Sándorfalvával egyidejűleg Algyő is ilyen szabályzatot hozott. 154 A városnak élelmiszerekre lévén legnagyobb szüksége, ezek után a tanács nem állt meg annál, hogy beszüntette a beviteli illetéket. Felismerve, hogy a kereskedelem felszabadulás előtti, a város felé vezető útja — nem kis mértékben azért, mert a pénz értékét vesztette — megváltozott, az áru beáramlása csökkent, s életbelépett az árubeszerzés közvetlenül áruért gyakorlata, a Gazdasági Bizottság december közepén meg is írja, hogy míg a politikai és gazdasági helyzet nem változik, a város egyre inkább a cserekereskedelemre lesz ráutalva és a legfontosabb közszükségleti cikkek főleg kompenzációs úton lesznek beszerezhetők.. Szükséges tehát, hogy a kivitelre kerülő cikkek csere esetében illetékmentesen hagyják el a várost, s illetéket csak olyan esetben állapítsanak meg, amikor az árufajta elbírja az illetéket. 153 A bizottság meg is állapította, hogy mely cikkek azok, amelyeket fel lehet használni a cserekereskedelemre, tehát a városban való tartásuk s kivitelük engedélyhez kötése kívánatos: gyári berendezések, kisipari felszerelési tárgyak és szerszámok, tűzifa és szerszámfa, falemezek, gyufa 10 dobozon felül, paprika egy kg-on felül, kender, nyersáruk és feldolgozott állapotban 3 kg-on felüli súlyban, zsák, ponyva, só, ecet, élesztő, ódesített áruk, cukor, húskonzervek, zsír, szalonna, étolaj. 158 148 SzÁL, Szpm., 61014/1944. sz. 150 SzÁL, Szpm., 61724/1944. sz. 151 SzÁL, Szpm., 63935/1944. sz. 152 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. december 13. 153 SzÁL, Szpm., 2122/1945. sz. és SzÁL, Szfőisp., 247/1945. sz. 154 SzÁL, Szfőisp. 23/1945. sz. 155 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. november 28. 156 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság iratai^4/1944. sz.