Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Molnár József: Az egri káptalan 1275. évi interpolált oklevele / 23–32. o.

Az egri káptalan 1275. évi interpolált oklevele 25 helységnévtára szerint is Körtvélyes dűlőnek nevezték az oklevélben is így jelölt területet. A határjárás során felbukkanó dűlőnevek legtöbbjét máig megőrizte a gyöngyöstar jani és gyöngyösoroszi nép: Ágberek (Ágberuk), Gereg (Gyrik)

r Gyijós (Gyos), Szilok völgye vagy Szili (Scylas), Pusztafajzat (Fayzad), Világoshegy (Vylagus), Lógi dűlő (Gyöngyösorosziban: Lógók) és Lógi patak (Loog), Mérgesvölgy és Mérges patak (Merguswelg).

s Határjáról évelünk egy helye azután váratlanul olyan vonatkozásokat is tartalmaz, ami még jobban megerősíti, hogy oklevelünk valóban 13. századi eredetű. Az oklevél leírása szerint ui. az Ágberektől délnyugati irányba tartó birtokhatár, amint eléri a Gereget, Körtvélyest és Gyios-Tarjánt Alsórédétől elválasztó, kövekből összehordott határjelet, nyugat felé fordul és egyenesen Fancsal felé tart. Ha azonban térképre vetjük a birtokhatár futásának irányát, azt tapasztaljuk, hogy az említett határjeltől nyugatra fordulva nem Fancsalt, hanem Felsőrédét találjuk az Anjouk korában, vagyis akkor, mikor feltevésünk szerint az oklevelet interpolálták. A feltételezett hamisítás és a valódiság ez újabb bizonyítéka közötti ellentmondás megértéséhez tudnunk kell, hogy a 14. században Felsőrédét birtokló két birtokos család (az oklevelünkben is szereplő Gárgyán László és Veres Dezső leszármazottjai) Felsőrédén kívül Hídvégen és Fancsalon (ma Rózsaszentmárton) is rendelkeztek földbirtokkal. Amikor Veres Dezső leszármazottjai 1351-ben három részre osztják felsőrédei birtokukat, az osztálylevélből kitűnik, hogy a település magja, ahol a hajdani birtokos, Veres Dezső háza álltba F ancsaltelkének nevezett birtokrész. Az egri káptalantól származó, 1435-ben kelt határ járólevél segítségével pontosan megállapítható a hajdani Felsőréde földrajzi fekvése. A település helye pontosan egybeesik azzal a dűlővel, ahol a nép emlékezete máig fenntartotta egy forrás megjelölésére a „Fancsal kútja" elnevezést. Figyelembe véve a Hídvégtől Fancsalon keresztül délkelet felé kiterjedő összefüggő birtoktestet, és e birtoktest délkeleti csücskében elhelyezkedő Fancsaltelke birtokrészt; mérlegelve azokat az eredményeket, amelyeket történetírásunk a „telek" és személynév összetételű települések kialakulásának a félnomád állattartással való összefüggéséről megállapított, kétségtelen, hogy Felsőréde esetében egy, a 13. sz. végére megszilárduló településsel találkoztunk. S mert Fancsal birtok délkeleti részét egy 1302-ből keltezett oklevél már Rédének nevezi, így vitathatatlan, hogy a 14. sz. első felében keletkezett hamisítványba a Felsőréde helyét Fancsal névvel jelölő oklevélrész csak egy tényleg a 13. századból kelt határ járólevélből kerülhetett át.

6 Miután a fentiek szerint világos, hogy oklevelünk jelen formájában bármennyire kétségtelenül hamisítvány is, legalább egy része feltétlenül tartalmaz, eredeti 13. századi részeket is, — következő feladatunk annak meghatározása: mekkora ez az eredetinek minősülő szövegrész, a 13. századi határjáró oklevél,, 5 Pesty Frigyes: Magyarország helységnévtára: Heves vármegye. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára. Fol. Hung. 1114.; ifj. Kecskés Péter: A Gyöngyös előnevű községek földrajzi és Gyöngyös dűlőnevei. Gyöngyös 1960. 19—23, 29—30, 30—41. 1. 6 AO IV. k. 355. 1.; Balázsy i. m. 205—209. L; AO V. k. 454. 1. (Dl. 28907.); Fejér Georgius: Codex Diplomaticus Hungáriáé. Buda 1829—1844. (a továbbiakban: CD) VIII/5. k. 23—24. 1.; Belényesy Márta: A földművelés fejlődésének alapvető kérdései a 14. században. Ethnographia 1954. 339. 1.