Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Molnár József: Az egri káptalan 1275. évi interpolált oklevele / 23–32. o.

26 Molnár József és mikor keletkezett? Borsa Iván a szepesi káptalan hiteleshelyi levéltárában egy eddig ismeretlen, Kun Lászlótól származó mandátumra bukkant, amelyben a király 1284. febr. 9-én utasítja az egri káptalant, hogy Weyteh fia Bodon és Petres fia Petheuch között a király által megnevezett hét személy jelenlétében ossza fel Tarján birtokot s állapítsa meg azt a kárt is, amit Petheuch rokonának, Bodonnak birtokaiban okozott. A királyi parancs kétségtelenül hiteles, vitás azonban, hogy a Heves megyei Tarján, vagy Tiszatarján birtokra vonatkozik-e? A király által megnevezett hét nemes családi kapcsolatainak és birtokaik fekvésének meghatározása inkább Heves megyére utal. Edeuch comes kivételével mindannyiukról megállapítható, hogy az Aba nemzetség különböző ágaihoz tartoznak és a Mátra vidékén is birtokosok. Ha számításba vesszük, hogy a mandátumban szereplő Weyteh fia Bodon nevét mint birtoknevet a Heves megyei Tarján határ járólevele is megőrizte, valamint azt a tényt, hogy az Aba nemzetség Szalánezy ága (amelyben a Petheuch név többször visszatér és amelyhez a mandátumban szereplő Petres fia Petheuch is tartozott) a 14. sz. közepe táján a Heves megyei Tarjánban birtokos, vitathatatlanná válik, hogy IV. László szóban forgó mandátuma a Heves megyei Tarján felosztása felől intézkedik.

7 A birtok felosztásáról egyébként semmit sem tudunk. Sem a birtok határait az osztozkodó felek számára rögzítő határjárólevélnek, sem a király által követelt relatio-nak nincs nyoma. De bárhogyan haladtak is az események a Tarján körüli vitában Kun László 1284. évi parancsának vétele után, annyi bizonyos, hogy kritikus oklevelünk 13. századi eredetre utaló részei nem is származhatnak abból a határjáró levélből, amely e mandátum nyomán keletkezett. Ennek a lehetőségnek ugyanis oklevelünk formulás .részeinek elemzése azonnal ellentmond, ha e részeket beillesztjük áz egri káptalan 13. századi hiteleshelyi gyakorlatának fejlődési folyamatába. Ebből a gyakorlatból a 13. század 20-as éveitől a századfordulóig csak kevés oklevél születik s a ránkmaradt példányok belső szerkezetükben határozatlan formát mutatnak. Az oklevelek szerkezetének kiforratlansága a káptalan kancelláriájának fejletlenségét tükrözi. Az ötvenes évek néhány okleveléből azonban már világosan látszik, hogy a szerkezeti és stiláris megszilárdulás felé halad a fejlődés.

8 Az 1262-ben Urkun fia Hunt és Kompolt comes között Visznek eladásáról létrejött egyezséget bizonyító privilégiális oklevél már a véglegesen kikristályosodott szerkezet szerint rögzítődött. Ez a szerkezet azután — lényegtelen változásoktól eltekintve — állandó marad.

9 7 Az oklevél szövege kiadva: Szentpétery—Borsa i. m. 3288. sz. A Kritikai Jegyzék a mandátumot Tiszatarjánra vonatkoztatja. (Uo. 515. o.); Vö. Karácsonyi i. m. 3, 4, 8, 11, 17, 43, 45, 53, 68—69. 1.; Kémen filius. . . atha minden bizonnyal az 1275-ös oklevélben is szereplő Patha fia. (Érthetetlen lenne ugyanis, hogy a birtok felosztásánál a szomszédos Rédei család ne legyen jelen. A Kemény és Pata személynevek egyébként az Aba nemzetség Rédei ágában gyakoriak. Vö. dr. Wertner Mór: Újabb nemzetségi kutatások. Turul XXII. 26. 1.) 8 AUO XI. k. 263—264. 1., VII. k. 201, 245—246

% 343—344. 1.; CD IV/2. k. 167— 168. 1.; HO VI. k. 61—62. 1.; Nagy Imre, Nagy Iván, Véghelyi Dezső: A gróf Zichy család ,--" idősb ágának okmánytára. Bp. 1872—1907. I. k. 2—3. 1, -— Vö. Kumorovitz Bernát Lajos: A leleszi konvent oklevéladó működése 1569-ig. Turul XLII. 14—15, 35. 1. (526. sz. jegyzet); ÁUO VII. k. 407—409, 514—515. 1.; HO VI. k. 67—68. I. 9 HO VI. k. 192. 1.; Karácsonyi i. m. 56—57. 1.