Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században 227 az ítélőmester szállásán törlesztették. A tárgyalás színhelyén való fizetés magyarázhatja meg azt a jelenséget, hogy számos halasztó- és bírságlevélen nincs solvit-jel; ezt az előző oklevél signaturá\z. pótolta. A per érdemét nem érintő jellegénél fogva formainak nevezett rész sem teljesen érdektelen az irodai munka szempontjából. Ha ui. azonos feleknek több pere folyt egyszerre a bíróságon, vagy már eleve több példányban nyújtották át az oklevelet a protonotariusnak, a signaturát csak az egyik levélen írták ki részletesen, a többire csak az „ut in alia" szavakat jegyezték rá.

253 így István nádornak 1387. március 6-án, ugyanazon felek két különböző birtok beiktatásánál történt ellentmondásból származó perében kiadott két halasztólevelén a signaturok eltérőek; az egyik felsorolja az ügyvédeket és az új határnapot is, a másik csak ennyit mond: „prout in alia ad G".

254 Vagy később, Pálóczi György nádorhelyettesnek 1437-ben kiállított 4 halasztólevele közül csak egyet láttak el teljes signatúrával, a másik három röviden utal erre.

23

'

5 Az ilyen jegyzetek még inkább kiemelik a kúriai irodákban folyó munka tömegjellegét, az oklevelek — különösen a halasztó- és bírságlevelek — „sokszorosítását". Nem a signatur a szokott helyén, hanem- a felzeten, általában a solvit-jelek fölött jegyezték fel azt a tényt, hogy az ellenfél a kikiáltásra nem felelt, tehát nem jelent meg, „contra non venit".

256 Az 1370-es években, amikor a záradék gyakorlatba jött, néha még alkalmazkodott a felek viszonyaihoz (többesszám, névbetűk), és később is eltérhetett a vszokásostól.

257 A sietség azonban, amellyel az irodák emberei dolgoztak, ezt a részletezést hamarosan mellőzte, s a jegyzet sablonos alakjában állandósult. Némelyik XV. századi halasztólevélen háromszor-négyszer is megismételték, ami egyúttal a nyolcad tartamában történt többszöri kikiáltást is bizonyítja (36. ábra).

258 Használta ezt a záradékot a kúriai irodák sorába jól beilleszkedő különös jelenlét,

259 majd a személyes jelenlét bírósága is akkor, amikor az 1430-as évektől külön fórumként állapodott meg.

200 A „contra non venit" sajnos mindig névtelen maradt, de a kikiáltásnak egy kivételes feljegyzése (Bokodi Györgytől) elárulja, hogy a feleket az ítélőmester szólította törvénybe; a jelet azután beosztott jegyzője is megírhatta.

261 253 Pl. nádori oklevél 1373: Dl. 77556 (Zichy okmt. III. k. 511. 1.)'. 254 Dl. 91928, 91929 (ez teljesebb). 235 Dl. 80597, a 4. alszámú oklevél kivételével a sígnatura: pro A et pro I ut in alia, de parcium (ti. voluntate) ad M [ichaelís] una. 236 Nádor 1376: Dl. 77513 (Zichy okmt. III. kr 463. L); 1373: Dl. 75543; országbíró 1379: Dl. 77737—38 (uo. IV. k. 104, 100. 1.), stb. 257 Országbírói okleveleken 1375: contra non venerunt (a nagyolaszi hospesek), Dl. 77612 (Zichy okmt. III. k. 604. 1.); 1377: D et alter D non venerunt (mindkét alperes neve Domokos)., Dl. 77683 (Zichy okmt. IV. k. 127. 1.); 1391: Stephanus palatinus (mint fél) non venit, DL 78062 (uo. 475. 1.); 1400: reus non venit, Dl. 78381 (uo. V.

;

k. 191. 1.). 258 Pl. nádori oklevélen 1424: négyszer, Dl. 79938; 1437: háromszor, Dl. 83694; országbíróin 1405: kétszer, Dl. 87738—39. 259 Jellemző két oklevélen 1404: contra non venit, iterum non venit, Dl. 78600—601 (az első Zichy okmt. V. k. 333. 1.). ^ 260 Eltér a szokottól az országtanács 1446-i halasztólevelének jegyzete: contra non venit (háromszor), contra prorogarunt, solvit K , Dl. 80862 (Zichy okmt. IX. k. 111. í. ezt nem közli). 281 1437, Pálóczi György tiltakozást tanúsít: proclamata est Bokud, non Kech, Dl. 84432. 6 Levéltári Közlemények