Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

228 Bónis György A Signatur a és az ellenfél elmaradására utaló feljegyzés, mint már említettük, utasításul szolgált az illető nagybíró irodájának. Rögzítette azt, ami a perben a bíróságon történt, és megadta mind tartalmilag, mind formailag az oklevél kiállításához szükséges tudnivalókat. Hogy itt a tömeges ügyforgalom megkívánta munkamegosztásról volt szó, azt az 4351-ben lezárt Ars Notaria egyik megjegyzése világítja meg. A városi idézőlevelek után a szerző figyelmezteti a nótáriust, hogy a címzésben ügyeljen az illető város tanácsának összetételére, hiszen az egyszer több, másszor kevesebb bíróból és esküdtből áll. Azután ezt mondja: „Secundo' est notandum, quod prudens nótárius in locis talibus acta partium in sede iudiciaria solummodo debet registrare, et tandem de sede iudiciaria recedens, si cum suis iudicibus et iuratis sic tacite potest convenire, postmodum in hospitio suq formabit litteras sana mente." Még arra is figyelmezteti, hogy kocsmában és tiltott helyeken ne készítsen se jegyzeteket, se okleveleket, mert a részegség elhomályosítja értelmét.

262 A városi jegyző tehát a törvényszéken csak signaturáx. készített, s ennek alapján otthon írta meg az oklevelet; a fogalmazásra és tisztázásra az egymást követő ügyek forgatagában nem volt módja. Mondhatjuk, feljegyzésével önmagának adott utasítást a további munkára. A kúriában azonban nemcsak a bírósági és otthoni tevékenység vált el egymástól, hanem azok a személyek is, akik ezeket ellátták. Az 1486:XIX. te. szerint a signatura írója „szokás szerint" az ítélőmester volt. Általában nincs is okunk ebben kételkedni. Az egri káptalannak a személyes jelenlétre 1460-ban tett jelentése signaturájíban Dersanóczi Gergely keresztnevét, még hozzá első személyben tünteti fel: „. . . dabitur procuratori littera per me magistram Gregorium prothonotarium".

283 Aligha volt szükség arra, hogy az utasítást megfogalmazzák, néha mégis találkozunk olyan fordulatokkal, melyek kétségtelenül a leírást rendelik el.

264 Egy hátoldalra tett feljegyzés 1449-ben Keszi Benedeket említi, aki ekkor még nem is volt ítélőmester.

265 Feltehetjük, hogy a pecsételés és az átolvasás módjára a protonotariusok a signatura feljegyzését is rábízhatták irodájuk valamelyik tapasztaltabb tagjára, hiszen nekik maguknak egyre fokozottabban kellett osztozniuk a bíróság érdemi munkájában. Azok a kezdőbetűk, amelyek a signatura formai részében olvasható solvit-jeiékhez kapcsolódnak, nem a mindenkori ítélőmester névbetűi. Ha tehát a signaturát a protonotarius maga írta vagy diktálta is, a felek igénylését és illetékét mindenesetre az iroda egyik munkatársa vette át. A signatura alapján a nótáriusok és írnokok hozzáláttak a kívánt számú oklevél megírásához. Egészen sablonos oklevelet, amilyen pl. egy egyszerű bírságlevél volt, a gyakorlottak fejből is le tudtak írni; bonyolultabbaknál azonban a formuláskönyvek jöttek segítségükre. A kezdők nyilván gyakrabban forgatták ezeket. Vegyünk példának egy bírságlevelet Magyi János gazdag anyagot felölelő formuláskönyvéből. A személyes jelenlét oklevele (16. sz.) előadja, hogy „T. de T. pro N. de T. cum procuratoriis litteris conventus T. vei nostris contra N. filium T." három napig törvényesen várakozott a bíróságon. Az alperes azonban, akinek „iuxta comtinemtiam litterarum nostrarum 262 M. G. Kovachich: Formuláé sollennes styli . .. (Pesthini 1799) 33. sz., 22—23. 1. A forrásra 1. tőlem: Uzsai János A?s Notariája, Filológiai Közlöny 1961. 229—260. 1. 283 Dl. 84498. 284 Országbíró 1438: seribatur littera iudicialis, Dl. 83708; nádor 1486: A personaliter,;, ex I Andreas filius condam Stephani de Palasth exmittatur, alii seribantur, Dl. 40494. 265 Pálóczi László országbíró memorialisán: Kezy videatis intus (?), Dl. 93147.