Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században 201 díjára' nézve pedig a félnek az értéknek megfelelő megegyezésre kellett jutnia az ítélőmesterreí.

30 Ezt a tarifát ismételte meg — elenyésző jelentőségű változtatásokkal — az i486., 1492. és 1500. évi törvényhozás.

31 Mielőtt a jogszokás- és törvényszabta díjaknak az okleveleken való feltüntetésére térnénk, nem mellőzhetjük e díjrendszer társadalmi kihatásainak megemlítését sem. Egy-egy perbehívó vagy halasztólevél kiállítása nem került sokba, hiszen a feudális urak könnyen rászánhattak egy-két napszámbért pereik vitelére. De hány és hányféle oklevél kiállítására került sor, ha a per hosszabban elhúzódott, s összevéve mennyit kellett áldozni rá! A som'f-jelekkel biztosított ellenőrzés révén a kúria gyakorlati jogászai bőven megszerezték járandóságukat, s az ő zsebükbe befolyó összeget végső soron a jobbágyoknak kellett megfizetniük. Ékesen bizonyítja ezt Zsigmondnak a bélháromkúti apátság jobbágyaihoz intézett parancsa. Megtudjuk az oklevélből, hogy az apát rendkívüli adót vetett ki rájuk a kolostor épületeinek restaurálása és peres ügyeinek vitele céljából. Az apátság népei vonakodtak ezt az adót megfizetni, ezért a király — további makacskodásuk esetére — a Borsod megyei főispán, Pálóczi Mátyus országbíró közbelépésével és büntetéssel fenyegette meg őket.

32 Talán nem ok nélkül általánosítjuk a tanulságot, hogy a perköltségeket az urak jobbágyaik megzsarolása útján teremtették elő. < 2. A solvit-jelek tanulsága "• A nagy bírák oklevelein legkorábban olyan jelek fordulnak elő, melyek a díj lefizetését tanúsítják. Mindenekelőtt azt kell megfigyelnünk, hogy hártyaokleveleken csak elvétve találunk ilyeneket, amikor pl. Lámpért országbíró 1319-ben a felek kívánságára a király Temesvárra visszatértének 15. napjára halasztja a pert, s a hártya hátára az író rájegyzi a solvit szó első szótagját (1. ábra).

33 Egyébként azonban ilyen jel nem fordul elő sem az országbíró,

34 sem a nádor nártyaoklevelein

35 az 1340-es évekig. A papíros használatára a királyi kancellária csak az 1330-as évek utolján kezdett áttérni,

36 az országbíró

37 és a nádor irodája pedig 1342 után.

38 De a negyvenes évek végéig még a papíroklevelekről is hiányzik a díjfizetés jele.

39 A feljegyzések és az oklevelek anyaga közti összefüggést alkalmasint a kúria forgalmának megnövekedése magyarázza meg. Szentpétery Imre 1308-tól keltezi a „tömeges jellegű okleveles gyakorlat korát" a magyar diplomatikában. í. Lajos uralkodásának kezdetétől, amikor a nádort,is bekapcsolták a királyi kúriába,

40 a perbeli okleveleknek egyre nagyobb száma került ki a két nagybíró irodájából. Annak a ténynek feljegyzése 30 CJH. A címfelirat (Taxa literarum minoris cancellariae) későbbi és megtévesztő; kisebb kancellária ekkor még nem létezett. — 1383-i említés szerint néhai Tamás nádori ítélőmesternek 26 ft járt egy ítéletlevélért, s ezt fia próbálta perben megkapni a féltől, Dl. 96590. 31 Szentpétery: Magyar oklevéltan 184. 1. 32 1426: Hazai okmánytár. Kiadják Nagy Imre, Paur Iván, Ráth Károly, Ipolyi Arnold és Véghelyi Dezső. I—VIII. k. (Budapest 1865—1891, a továbbiakban Hazai okmt.) II. k. 240. ]. 33 Dl. 91190. 34 Pl. 1318: Dl. 91189; 1320: Dl. 91191; 1327: Dl. 91221; 1328: Dl. 91236; 1336: Dl. 91273; 1341: Dl. 91322. 35 Pl. 1342: Dl. 91327; 1343: Dl. 91333, 91336. —_ 3

* Szentpétery: Magyar oklevéltan 191. 1. 37 Pl. 1342: bírságlevél, Dl. 91324. 38 Nyers i. m. (fent 2. jz.) 50. 1. 38 Országbíró 1342: Dl. 90650—52, 91328; 1343: Dl. 87154, 87157; 1344: Dl. 87167, 91345, 91352; 1346: Dl. 73390, 91371; 1348: Dl. 89302, 91391; 1349: Dl. 89304. Nádor 1349: Dl. 91403; 1351: Dl. 91426, 91434; 1352: Dl. 91439. 40 Hajnik Imre: A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és a vegyes-házi királyok alatt (Budapest 1899) 66—67. 1.