Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Borsa Iván: A technikai fejlődés és a levéltárak / 163–196. o.

A technikai fejlődés és a levéltárak 187* egységesítette az egyes tudományágak anyagának rendszerezését, s ha vannak is fogyatékosságai, mégis nagy segítséget nyújt a könyvtárak használóinak. Kellő mennyiségű hazai tapasztalat hiányában vessünk néhány pillantást a szovjet levéltárak segédletkészítési munkájára. Mintegy három évtizede a szovjet levéltárak egyik központi feladata a tematikai feltáró munka, amelynek célja, hogy az őrzési egységig leltározott és mutatózott iratanyag jobb használhatóságát biztosítsa. Ennek a sajátos, de nálunk szinte ismeretlerí munkafajtának a Szovjetunióban már saját metodikája van, s a levéltárak feladatai között elfoglalt fontos helyzetét mutatja az a körülmény is, hogy a Leningrádi Központi Állami Történeti Levéltár új szervezetében a munkanemek szerint kialakított négy osztály egyike a tudományos-tájékoztató segédletek osztálya.

45 E nagyszabású, több millió kartotéklapot produkáló munkában nagy jelentőségűnek tekinthetjük a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Levéltári Főigazgatóság által 1962-ben kiadott „A Szovjetunió állami levéltári fondjába tartozó iratanyag egységes osztályozási sémája az állami levéltárak katalógusai számára (szovjet korszak)"

46 című munkát, amely a tizedes osztá-> lyozás rendszerének felhasználásával fejezetekre, alfejezetekre, témákra és altémákra bontja a szovjet korszak történetét, s betűkkel és számokkal jelöli az így rendszerezett témákat, tárgyi csoportokat. A séma segédtáblázatában két számjeggyel jelölt általános jelentőségű fogalmak vannak rendszerezve. A séma egyes számainak, valamint a segédtáblázat számainak kombinálásával újabb — összetett — fogalmak kifejezése lehetséges. E táblázatok összeállítása már annak szem előtt tartásával készült, hogy a séma ás a segédtáblázat tételszámai adta kombinációs és variációs, lehetőségeket a kutatók majd a gépi adat, válogatás segítségével fogják kihasználni.

47 A szovjet tapasztalat azt mutatja, hogy az adatfeltáró munka hatalmas mennyiségű cédulát eredményez, s e nagy mennyiségű cédulaanyag rendezése és rendszerezése külön problémát jelent. Az általánosan elterjedt alfabetikus rendezés csak nevek esetében jelent kifogástalan megoldást. Az ötletszerűen és esetenként megválasztott rendszerbe elhelyezett *" cédulák sem tudnak kielégítő tájékoztatást nyújtani. Több tízezres vagy százezres, avagy néhány milliós cédulamennyiség elrendezése feltétlenül tervszerű rendszerezést igényel. Egy korszak történetének fejezetekre, alfejezetekre, témákra és altémákra való felosztása, illetőleg bármiféle tervszerű csoportosítása és az iratanyag alapján készített mutatócéduláknak ezek szerint történő beosztása biztosítja csak a megfelelő áttekintés lehetőségét. Ilyen rendszerezési séma birtokában további levéltári anyag cédulázását már tervszerűbbé lehet tenni, hisz nagy segítséget jelenthetnek problematikus esetekben a már meghatározott kategóriák, s ugyanakkor a cédulázás során merülhetnek fel új szempontok, amelyek a kategóriák módosítását, kiegészítését indokolhatják. 43 Levéltári .Szemle 1961. 3—4. sz. 226—228. 1. A szovjet levéltári tudományos tájékoztató apparátus összetételére és szerkezetére nézve lásd G. A. Belov—A, I. Loginova—K. G.. Mityajev—N. R. Prokopenko: A levéltárügy elmélete és gyakorlata a Szovjetunióban (magyar ford. Budapest 1960) VIID fejezet. 48 Szerkesztették: G. A. Belov—B. N. Bogatov—L. N. Krivosein—L. L. Szmoktunovics. A sémával kapcsolatos módszertani utasítás magyar fordítása: Levéltári Szemle 1962. 3—4. sz. Í36—152. 1. ' 47 Sz. I. Kuzmin-nsk, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Levéltári Főigazgatóság osztályvezetőhelyettesének szíves szóbeli közlése.