Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Schmidt Ádámné: Der Archivar, Jg. XIV–XV. (1961–1962) / 139–143. o.

* J42 Folyóiratszemle megállapítja, hogy a fiatalokat, ettől a pályától a kedvezőtlen előmeneteli lehetőségek tartják vissza. Szerinte az érettségi vizsgához kötött kiképzésnek legalább három és fél évig kellene tartania.] — A levéltári hírekben többek között értesülhetünk a Német Levéltárosok Egyesülete új vezetőségéről, a Szövetségi Levéltárnak átadott hanglemezgyűjteményekről, az USAbeli levéltárigazgatás változásairól és a levéltárosok ottani feladatairól, a Salt Lake City-i mormon levéltár 12 emeletes új épületéről. A 4. füzetben közölt cikkek sorát az 1959—1960. évi levéltári bibliográfia 1. része zárja (439—364. pp,). — Jg. XV. (1962.):* Az 1—2. füzetben közölt tanulmányok sorát Északrajna-Westfália kultuszminiszterének: W. SCHÜTZnek írása nyitja meg. A „Levéltárak és tartománytörténet" címmel kivonatosan közölt előadás (1—2. pp.) a kölni rádióban „Északrajna-Westfáliának is vaíi múltja" című félórás műsor keretében hangzott el. A kultuszminiszter méltatja és ismerteti azokat az erőfeszítéseket, amelyeket korábban és jelenleg Északrajna-Westfália történetének megírásaérdekében tettek és rámutat azokra a feladatokra, amelyek a düsseldorfi levéltárra várnak. (Ez a levéltár 1961-ben a kultuszminiszter javaslatára „Állami Fő levéltár" címet nyert.) A miniszter kitér a történeti kutatómunka szervezési kérdéseire is, és rámutat a különbözőhelyeken folyó tudományos kutatások koordinálásának szükségességére. — Az 1—2. füzet tartalmának túlnyomó részét a Regensburgban — csaknem 200 levéltáros részvételével megtartott — 39. német levéltárosnappal kapcsolatos közlések alkotják. Részletes beszámolót: olvashatunk a füzetben az ott elhangzott előadásokról, vitákról, az ülésszakkal kapcsolatban rendezett kiállításról és a német genealógiai társaságok munkaközösségének üléséről (6—16. pp.). A levéltárosnap alkalmával elhangzott referátumok közül kivonatosan a következők jelentek meg: G. VON PÖLNITZ: A német nemesség és levéltárai (17—20. pp.), M. PIENDL: A Thurn-Taxis hercegi központi levéltár Regensburgban (19—24. pp.), H. STURM: Levéltárak Regensburgban (23—28. pp.). — A levéltárosnap alkalmával a Német Levéltárosok Egyesülete G. San te elnökletével taggyűlést tartott, amelyen az egyesület új alapszabályait hagyták jóvá. Üjra szabályozták a tagság elnyerésének, a tagfelvételnek, a kilépésnek, a tagdíjfizetésnek, a tiszteletbeli tagságnak, a taggyűlés összehívásának, a vezetőség- és elnökválasztásnak, az anyagi ügyek ellenőrzésének, az alapszabályváltoztatásnak és az Egyesület esetleges feloszlásának módját. Az eddig is működött szakcsoportok számát kettővel gyarapították, a parlamenti levéltárosok és a sajtó-, film- és rádió-levéltárosainak szakcsoportjaivalAz ülésjegyzőkönyvet "és az alapszabályokat a 27—38. oldalakon teljes egészükben közlik. — A 39, német levéltárosnapokhoz csatlakozóan a városi levéltárosok és a várostörténeti kutatók nemzetközi összejövetelét Linzben rendezték meg, a levéltárosnapok résztvevőinek és külföldi vendégek részvételével. Az itt elhangzott referátumok közül G. VON RODEN: A községi levéltárak a közigazgatásban (43—67. pp.), teljes egészében, H, KÜHNEL: A városi levéltáros és tevékenysége osztrák szemszögből (67—72. pp.) és F. HERBERHOLD referátuma a Westfaliában levő nem állami levéltárak gondozása érdekében történt erőfeszítésékről kivonatosan, került közlésre (71—76. pp.). —E. KITTEL: A levéltárak helyzete a közigazgatásban című cikke (85—90. pp.) az Északrajna-Westfalia-i közigazgatás átszervezésére vonatkozó törvénytervezettel foglalkozik, rámutatva annak levéltári szempontból nem kielégítő megoldásairaBírálja a törvénytervezetet, megállapítva, hogy annak szerzői egyáltalában nem ismerték, mi is egy levéltár. — W. KOHTE: Iratok biztonsági filmezése mint levéltári feladat c. tanulmánya (89—98. pp.) a Német Szövetségi Köztársaságban megindult nagyarányú biztonsági filmezés szükségességérő.1 és az eddig szerzett tapasztalatokról, valamint a fényképezésnél használt gépi berendezésről számol be. Ahogy a cikkből kitűnik, problémáik általában azonosak a mi problémáinkkal, (pl. vastag kötetek felvételezése, iratok paginálásának kérdése, elkészült filmek tartós megőrzése stb.). Német gyártmányú felvételezőgépük egyidejűleg számozza a felvételeket a tekercsen, ill. a felvett levéltári egységeken belül. — W. VOGEL a politikai pártok és a parlamentarizmus történetével foglalkozó nemzetközi bizottság újabb kiadványait ismerteti. (97—106. pp.), Fi. BOOMS pedig a K. H. PÉTER által kiadott Archiv Peter sorozatnak a Hitler elleni merénylet kapcsán Kaltenbrunner Hitlerhez és Bormannhoz intézett jelentéseit közzétevő kötetét. A „Megjegyzések egy kétes" forráskiadványhoz" c. ismertetés (105—112. pp.) dilettantizmussal és hozzá nem értéssel vádolja a kiadó PÉTERT. AZ iratokat a német- összeomlás után Amerikába vitték, s ott filmen hozzáférhetővé tették, még mielőtt visszaadták volna a Koblenzi Szövetségi Levéltárnak. PÉTER a filmekből dolgozott. — A nemzetközi hírek között olvashatunk a Moszkvában rendezett osztrák levéltári kiállításról, amely az orosz—osztrák barátságot dokumentálta a 15. századtól kezdve, és amelynek Moszkvában sok látogatója volt. Bécsben viszont szovjet levéltárakból kölcsönzött és Osztrák Állami Levéltárakból válogatott iratokból rendeztek kiállítást, amelyen a két ország gazdasági, politikai és kulturális kapcsolatait érintő törté-