Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Bélay Vilmos: Isztoricseszkij Arhiv, 1961–1962. / 143–145. o.

Folyóiratszemle 143 neti dokumentumokat tekinthetett meg a közönség. — A3, füzetben három tanulmány érdemel figyelmet: ILSE BARLEBEN: A Henkel Művek levéltára (209—214. pp.), K. SCHUMANN: A parlamenti levéltárak (215—220. pp.) és KARÍN BESKOW TAINSH: Hangarchívumok (219—244. pp.)Ez utóbbi a szerző több tanulmányút jának eredményét foglalja össze. Foglalkozik egyrészt az általa meglátogatott állami hangarchívumokkal, másrészt egyes rádiótársaságok hangarchívumaival. Személyes tapasztalatait az egész világra kiterjedő ismereteivel egészíti ki. Igen érdekes és nélkülözhetetlen olvasmány ez az alaposan és áttekinthetően megírt tanulmány mindenkinek, aki hazánkban ilyen archívumok létrehozásával vagy szervezésével foglalkozik. Részletes tartalmi ismertetése a Levéltári Szemle 1963. évi 1—2. számában jelenik meg. — A Henkel Művek levéltára c. tanulmányból betekintést nyerhetünk a 80 éves düsseldorfi vállalat levéltárának kialakítási, rendezési problémáiba és az ott folyó munkába. Szerző a vállalat történetének ismertetése után felsorolja, hogy már 1928-ban milyen iratcsoportokat alakítottak ki a levéltárban: 1. a Henkel család története, 2. a vállalat története, 3. a mosás és a mosószerek története, 4. kortörténeti dokumentumok. Ezek az iratcsoportok — amenynyíben túlélték a második világháborút — ma is a levéltárban őriztetnek. A fő iratcsoportokon belül decimális rendszerben tagolódnak az iratok, hozzájuk mutatók és indexkartonok készültek. A vállalat múzeuma értékes kultúrtörténeti emlékeket őriz, amelyeket vegyészek és a betanítás alatt álló munkatársak jó eredménnyel használnak. — A parlamenti levéltárak c. tanulmányban szerző először az említett levéltárakba sorolható iratokról szól. Ide tartoznak mindenekelőtt a parlament által megszavazott törvények iratai; ezek túlnyomó többsége a parlament különböző bizottságainak és a parlament plenáris üléseinek folyamán keletkeznek. Ismerteti a parlamenti levéltáros rendezési és nyilvántartási munkáit. — További cikkek a füzetben: G. JACOB: Mannheim és levéltárainak történetéből (194—198. pp.)> A. CoHAUSZ: A szentszék és az egyházi iratgondozás az újkorban (203—208. pp.). Utóbbi cikkben szerző szó szerint közli a pápai bizottság 1960. febr. 29-én kiadott szabályzatát az olasz egyházi levéltárak részére, és utasítását a püspökök és szerzetesrendek vezetőihez a levéltárak vezetésével kapcsolatban. — H. BOBERACH és B. MEYER cikke levéltári iratok szállításának új segédeszközeiről számol be (243—250. pp.) a Szövetségi. Levéltár átköltözésekor szerzett tapasztalatokkal és közli az iratanyag szállításakor alkalmazott kocsik fényképét és rajzát. D. HÖROLDT az aktafüzetek összefüzésének új módját ismerteti (251—256. pp.). A hírek között részletes leírást olvashatunk az iratok mipofolía segítségével történő restaurálásáról. — A4, füzetben közölt cikkek sorát G. W. SANTE beszámolója nyitja meg a Table Ronde des Archives 1954—1962 között tartott üléseiről. Nyolc év tapasztalatait összegyűjtve ismerteti ennek a háború után létesített nemzetközi összejövetelnek célját, témáit és az egyre jobban kiszélesedő nemzetközi kapcsolatokat, valamint azok eredményes hatásait (313—318. pp.). — H. KOWNATZKI: Tervezet egy tartományi levéltártörvényhez (327—336. pp.) részletesen közli, hozzászólását az új törvény paragrafusaihoz. —

: F. ENGEL: A biztonsági filmezés egy éve Alsószászországban c. cikke (337—344. pp.) arról számol be, hogy ennek a biztonsági filmezésnek célja az volt, hogy minél rövidebb idő alatt minél több iratról technikailag jó minőségű felvételek készüljenek. A munka megindulásakor a müncheni Schmidl vállalattal állapodtak meg, egy-két hónapig bérmunkában folyt a filmezés, munkaerőket tanítottak be, akiket azután a levéltár átvett. Részletes leírást olvashatunk a gépi berendezésről, a dolgozók elhelyezéséről, a munkaszervezésről, majd táblázatos kimutatást találunk az előforduló hibákról, betekintést nyerhetünk a filmezés költségeibe. — A levéltári hírek között értesülünk arról, hogy Anglia és az Egyesült Államok iratokat juttatott vissza a Szövetségi Levéltárnak (343— 346. pp.), a „Német játékfilmgyűjtemény" megalakításáról, amelynek alapját két magángyűjtemény képezte (348—349. pp.), beszámolót találunk a levéltári, könyvtári és múzeumi restaurátorok besorolásáról és közös, kiképzéséről (351. pp.). Mindkét évfolyamban megjelent tanulmányok sorát bibliográfia, nekrológok és irodalmi szemle egészíti ki. Schmidt Ádámné ISZTORICSESZKIJ ARHIV. Izdatyelsztvo Akagyemii Nauk SzSzSzR, Moszkva. — 1961.: G. A. BELOV: A" Stockholmi Nemzetközi Levéltáros Kongresszus_ (Nr. 1. 100— 114. pp.). — N. A. IVNYICKIJ: A szovjet társadalom történetére vonatkozó iratok publikálásának néhány kérdése (114—119. pp.)- A cikk több szovjet levéltárosnak a fenti tárgyban kifejtett nézetével foglalkozik és összefoglalja a saját álláspontját. ^Foglalkozik a forráskiadványok típusainak és fajtáinak — akadémiai, tudományos-népszerűsítő és tankönyvszerű ki~