Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Schmidt Ádámné: Der Archivar, Jg. XIV–XV. (1961–1962) / 139–143. o.

140 Folyóiratszemle A. WAGNER tudósítása egy USA-beli utazásról, amely 1960-ban a Szövetségi Belügyminisztérium megbízásából történt. A német levéltárosokat munkájukban az illetékes amerikai hatóságok messzemenően támogatták és mód nyílt arra is, hogy a német kiküldöttek az amerikai levéltárigazgatásba és szervezésbe bepillantást nyerhessenek. — A „Tervezet egy új holland levéltári törvényhez" c. hír arról tájékoztat (63. old.), hogy a közeljövőben milyen új levéltárr törvény várható Hollandiában. Szerző kiemeli az 5. és 19. cikkelyek fontosságát, amelyek szabályozzák az 50 évnél idősebb iratanyag levéltárba való elhelyezését és a levéltári igazgatás felügyeleti jogát a hatósági levéltárak, illetve regisztratúrák fölött. — L. LACHMANN beszámol arról, hogy a Hitler alatt működött „Népbíróság és a nemzeti szocialista iratanyag védelmére felállított párthivatali vizsgálóbizottság" iratai Berlin romeltakarítási munkálatainál hogyan kerültek napvilágra. Az iratok levéltári számbavétele és rendezése még nem fejeződött be (53—55. pp.). — A folyóirat 2. száma csaknem teljes egészében Németország egyházi levéltárügyének van szentelve. Az e tárgykörbe vágó cikkek közül megemlíthetők: J. TESCHITEL: A jezsuiták római levéltára és ennek építési tervgyűjteménye (89—-92. pp.). — M. SCHREYER: AZ esseni püspökség levéltára (93—96. pp.). — E. LICHTER: A trieri püspökségi levéltár (95—98. pp.). — G. LUNTOWSKI: A luteránus világszövetség genfi levéltára (97— Í00. pp.). — G. NIERENZ: A németországi evangélikus egyház levéltára (101—104. pp.). — H. WAGNER: Egyházi és állami levéltári jog (103—110. pp.). — W. LANGE: AZ egyházi levéltárak újságkivágatgyűjteményeiről (113—116. pp.). — A levéltári hírek is túlnyomórészt különböző egyházak levéltárosainak üléseiről számolnak be. — E. MERKER: A sajtódokumentáció Németországban Hermann Beck óta c. cikke a folyóirat 1960. szeptemberi számában megjelent azonos című tanulmány folytatása és befejezése (131—150. pp.). Szerző a terjedelmes tanulmánynak a füzetben közölt részében a sajtódokumentáció, német irodalmával ismertet meg. — A folyóirat 3. száma Georg Wihternek, a Koblenzi Szövetségi Levéltár igazgatójának 1961. jún. 4-én bekövetkezett halála alkalmával G. W. SANTE és W. ROHR megemlékezését közli. A továbbiakban úgyszólván kizárólag a községi és városi levéltárüggyel foglalkozó tanulmányok olvashatók a füzetben. — W. RAUSCH: A községi levéltárügy fejlődése Ausztriában (191—202. pp.). Az osztrák községi és városi levéltárak történetét ismerteti, a legrégibbidőktől napjainkig. Nyugat-Európához viszonyítva ezek kifejlődése későn következett be. (12. század után.) Ennek okát a szerző abban látja, hogy a keletről fenyegető veszély (hunok,, avarok, magyarok, törökök) az egész középkor folyamán gátolta a városi élet kifejlődését. Azóta is sok károsodás érte a városi és községi levéltárakat: részben háborús károk voltak ezek, ellenséges megszállások következményei, részben egyes uralkodók alatt elrendelt brutális selejtezések, az iratok szándékos elpusztítása és igen gyakran a tűzvész. Szerző sajnálattal állapítja meg, hogy a 36, tízezer lakosnál többet számláló osztrák város közül csak 9. gondoskodik intézményesen a város levéltáráról, a többi átadta iratait az illetékes területi levéltárnak. A tanulmányt az önálló városi levéltárral rendelkező osztrák városok felsorolása egészíti ki. — F. HERBERHORD (Münster): A „városi ügyiratrend" és a községi levéltárak jövője c. tanulmányában (203—222. pp.) az állami levéltárügy alapvető kérdéseivel is foglalkozik. Megállapítja, hogy a levéltárak a legrégibb idő óta a regisztratúrák egyenes leszármazói és akaratlanul is létrejönnek, amint a közigazgatás a regisztratúrából az általa többé nem használt ügyiratokat kiválogatja, külön kezeli és őrzi. Ezzel egyidejűleg az iratok elszakadnak aziratképző szervtől és a továbbiakban a véletlenek játékának vannak kitéve — állapítja meg a szerző. A közigazgatás részére ezek az iratok már nem szükségesek, a kutatás pedig csak kis részüket használja (egyes fölkapott iratot, oklevelet). Az iratoknak az iratképző szervtől való elszakadása egyben azok pusztulását is jelenti. A jövő féladata tehát az, hogy visszajuttassa az iratokat az eredeti helyükre: az iratképző szervhez. A továbbiakban a városi levéltárak raktártértervezéséről és a fennálló nehéz személyzeti viszonyokról van szó a tanulmányban. Ez utóbbi okát az állami kiképzés elégtelenségében és a városi levéltárosok lassú előmeneteli lehetőségeiben látja. — G. von RODEN: Állami és községi levéltárak időszerű problémái a Német Szövetségi Köztársaságban című tanulmányában (221—242. pp.) a levéltár fogalmának meghatározásával, majd az irodalmi hagyatékok és a levéltári anyagban található nyomtatványok kezelésével, a levéltárosok feladataival, a raktártér és személyzeti problémák megoldására tett javaslatokkal és a levéltárigazgatás újjászervezésének kérdéseivel foglalkozik. — G. LUNTOWSKI: A lüneburgi városi levéltár átépítése (245—250. pp.) c. cikkében az 1960ban történt átépítés okait ismerteti és képeket közöl a raktár korábbi állapotáról, az újonnan épített raktári állványokról és a földszint új irattartó fémszekrényeiről. — H. SCHAFFNER (Duisburg) cikkéből arról értesülünk, hogy egy német város a régi lakásbejelentőlapok filmreyételével 6000 DM megtakarítást akar elérni. A bejelentőlapok tárolására szolgáló nagy terem.