Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Ember Győző: A levéltári gyűjtőkörök elhatárolása / 3–21. o.
A levéltári gyűjtőkörök elhatárolása 13 vannak-e olyan szervezeti összefüggésből eredő, vagy pedig múltbeli történeti szálak, amelyek a kérdéses levéltári fondót az illető levéltári intézmény őrizetében levő más levéltári fondókhoz fűzik, s ha vannak, olyanok-e azok, amelyeket elszakítani, a kérdéses levéltári fondot elkülöníteni, a szervezeti összefüggés, vagy pedig a történeti múlt szempontjából hiba lenne. A pécsi kamarai igazgatóság említett fondját mind a szervezeti összefüggés, mind pedig a történeti múlt szálai oly szorosan fűzik a többi kamarai igazgatóságnak ugyancsak az Országos Levéltárban őrzött fOndjaihoz, hogy e szálakat elszakítani nem szabad. Helyesebb, ha ez a fond a szervezeti összefüggés és a történeti múlt ismérvei alapján az Országos Levéltár őrizetében marad. •* A történeti múlt ismérve azonban önmagában nem mindig indokolja, hogy valamely levéltári fond annak a levéltári intézménynek az őrizetében maradjon, amelyikébe a múltban valamilyen okból került, ha egyéb ismérvek amellett szólnak, hogy egy más levéltári intézmény őrizetébe menjen át. Nem tartom pl. indokoltnak, hogy a K. k. Bauleitung des Pester Komitatsgebäudes című, 1855 és 1856 közötti iratokat tartalmazó, D 250. törzsszámú levéltári fond a történeti múlt ismérve alapján az Országos Levéltár őrizetében maradjon, s ne kerüljön át Pest Megye Levéltárába, ahová egyéb ismérvek — az illetékesség, a székhely, a tárgy, a hatáskör ismérvei — alapján kívánkozik. Talán felesleges is megemlíteni az olyan esetet, amikor valamely levéltári fondnak egy része valamilyen okból más levéltári intézmény őrizetébe került, mint ahol a többi rész maradt. Az ilyen fondrészt vissza kell .csatolni a fOndjához, még akkor is, ha hosszú időn keresztül el volt szakítva tőle s más fondokkal vagy fondtöredékekkel került történeti kapcsolatba. Somogy megye 1848/ 49. évi iratait, az Országos Levéltár H 128. törzsszámú fondját pl. ezen az alapon át kellene adni a Kaposvári Állami Levéltárnak. Szólni kell itt a szaklevéltárak különleges esetéről, bár ez az eset nem egyedül az államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szervek fondjainál jelent kivételt. Abban az esetben ugyanis, ha valamely szakterületnek külön levéltári intézménye van, pl. hadügyi, vagy közlekedésügyi levéltár, akkor minden olyan sfervnek a levéltári fondja, amelyik a kérdéses szakterülethez tartozik, az illető szaklevéltárnak a gyűjtőkörébe tartozik, mégpedig a tárgyi ismérv alapján, amely ilyenkor minden más ismérvnél — mind az illetékesség, mind pedig a székhely ismérvénél — erősebb. Előfordulhat természetesen, az elméleten kívül a gyakorlatban is, hogy valamely szakterületnek nemcsak, egyetlen központi, hanem ezen kívül több területi levéltári intézménye is van. Ilyenkor a kérdéses szakterületen belül ugyanazok az ismérvek határozzák meg az államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatási szervek fondjainak levéltári gyűjtőköri hovatartozását, mint amelyek az általános levéltári intézményeknél irányadók, tehát elsősorban az illetékesség, azután a székhely ismérve, és így tovább. Végül meg kell még jegyezni, hogy lehetnek az államhatalmi, államigazgatási és jogszolgáltatési szervek levéltári fondjai között olyanok, amelyeket jelentőségük alapján központi levéltár gyűjtőkörébe kell utalni akkor is, ha az illetékesség, a székhely, vagy a történeti múlt ismérveit tekintve valamelyik területi levéltárban lenne a helyük.
