Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Molnár Rezsőné: Archivni Časopis, R. 1961–1962. / 134–137. o.
134 Folyóiratszemle részleteit a folyóirat következő számában megjelent folytatásban olvashatjuk. — H—J. SCHRECKENBACH: AZ üzemi és közigazgatási levéltárak selejtezési tevékenysége Cottbus, Frankfurt (Oder) és Potsdam kerületeiben, az 1959—1961. években. (175—181. pp.) Statisztikajellegű beszámoló az említett kerületekben a megadott selejtezési irányelvek alapján végzett selejtezésekről. — G. DOHME: Nyilvántartási kartonok alkalmazása a közigazgatási levéltárakban. (182—184. pp.) Az állami levéltárak által használt nyilvántartási kartonoknak a közigazgatásban való alkalmazása hasznosan kiegészíti az iratanyag állami levéltárba kerülésekor készítendő átadási jegyzéket, de segítséget nyújthat pl. bizonyos évkorból átadandó anyag - kiválogatásához is. — S. ANGER: A berlini Német Művészeti Akadémia mellett működő irodalmi levéltár munkájáról. (184—186. pp.) A levéltár keletkezéséről^ az anyag jegyzékeléséről, biztonsági filmezéséről, az egyes állagok kiegészítéséről, kibővítéséről és az anyag felhasználásának előmozdításáról ad számot a cikk írója. — CH. ALBERTI: A hivatalos nyomtatványok begyűjtése és jegyzékelése a német könyvtárban. (187—189. pp.) — K. Meiser: Egy üzemi levéltáros jelenti. (190—191. pp.) Beszámoló az üzemi levéltáros munkája során szerzett tapasztalatokról. — G. SCHMID : Az iratanyag jegyzékelésének speciális problémái. II. rész. (200—208. pp.) A fentebb ismertetett cikk folytatásaként a tartalmi és utaló cédulák lényegével ismerkedünk meg. A tartalmi cédula az akta címével összefüggően, annak lényeges tartalmát adja meg, kiküszöbölve a cím által nyitvahagyott félreértési lehetőségeket. Ha a cédula nem öleli fel az akta egész tartalmát, csak annak egyes részeire utal, utaló céduláról beszélünk. A cikkíró számos példával illusztrálja a tartalmi- és utaló cédulák alkalmazását, majd összefoglalóan megállapítja, hogy e cédulák használata egyik lehetséges formája az iratanyagnak a címmeghatározáson túlmenő egységes tartalmi feltárásának. — H. FÖRDER: Levéltárosok jelentős hozzájárulása a német munkásmozgalom történetének felkutatásához. (209— 213. pp.) — K. KUBA: Levéltári munka a Nagy Berlin-i városi hatóság (Magistrat) területén. (214—218. pp.) Berlin speciális helyzetéből speciális levéltári problémák is adódnak. Berlint jelenlegi helyzetében önálló kerületnek tekintik, s így a levéltárügy is a vidéki kerületekéhez hasonló konstrukcióban működik. Az e területen működő közigazgatási és üzemi levéltárak munkájáról számol be a szerző. — R. LIENING: A Német Demokratikus Köztársaság fővárosának levéltára. (218—221. pp.) A berlini városi levéltár történetének rövid ismertetése után annak jelenlegi iSpeciális helyzetét és az ebből fakadó nehézségeket vázolja a cikk írója, majd a levéltár anyagával ismerteti meg az olvasót. — R. LEHMANN: Egy nagy üzemi levéltár munkájáról. (224—226. pp.) A beszámoló írója az iratanyag átvételénél, annak elhelyezésénél és az állagok feltárásánál szerzett tapasztalatait ismerteti. ' Mandl Sándorné ARCHIVNI CASOPIS. Vydává Archivní Správa Ministerstva Vnitra v Nakladatelstvt Orbis N. P. Praha. — R. 1961.: Z. SAMBERGER; Tanulmányi témák terve a csehszlovák levéltárakban c. cikke (1-^-6. pp.) arról szól, hogy a növekvő levéltári feladatok megoldását elméletileg, gyakorlatilag és szervezetileg elő kell készíteni. A tulajdonképpeni terv a következő témakörökre oszlik: iratok és azok fajtái, az iratanyag kezelése, formáinak fejlődése, az iratselejtezés, áz egységes állami levéltári fond problémáiból eredő kérdések, a levéltári fondok feldolgozásának módszere, kiadási tennivalók, levéltári konzerválás, végül az iratanyag felhasználásának formái és módszerei. — A Régi telekkönyvek jegyzéke (6—16. pp.) c. cikk több levéltáros közös munkája. A levéltárakban őrzött telekkönyvek a XV— XIX. századig terjedő időszak gazdasági, szociális és politikai története szempontjából rendkívül értékes forrásul szolgálnak. Az a kérdés vetődik fel, hogy ezt a forrásanyagot centralizálni, vagy decentralizálni kell-e? Mindkét módszernek vannak előnyei. A telekkönyvek feldolgozásához kartoték-mintát közöl a cikk, függelékként. — J. VRBATA: Megjegyzések a volt szudéta-terü leteken működött politikai-igazgatási szervek iratanyagának rendezéséről és leltározásáról (17—23. pp.). A nevezett iratanyag nagy része ma is a népi bizottságok őrzésében van. A rendezés elengedhetetlen előfeltétele az irattári terv ismerete. — E. ZIMÁNYI—P. CECKO: A szlovák Központi Levéltár F típusú laminátorán végzett munka tapasztalatai (23—26. pp.) c. cikke elmondja, hogy a szóban forgó gép jugoszláv gyártmányú, 60X90 cm nagyságú iratokat. laminál. Gépelt iratok, másolatok, plakátok, újságok laminálására ajánlják, de nagyobb értékű iratok laminálására nem. Hangsúlyozzák, hogy a laminálás előtt feltétlenül fertőtleníteni, megtisztítani, savtalanítani, szárítani és kisimítani kell az iratokat. — S. MARTÁK: Munkahigiénia a levéltárakban c. cikke (26—31. pp.) a levéltári munkával kapcsolatos megbetegedésekről és azok megelőzéséről szól (por elleni küzdelem, megfelelő világítás, száraz helyiségek, különösen laboratóriumokban és műhelyekben). — A
