Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Vörös Károly: Archivi d'Italia. Seria II., Vol. XXVIII. (1961) / 129 - Mandl Sándorné: Archivmitteilungen, Jg. XI–XII. (1961–1962) / 129–134. o.
Folyói rat szemle 131 A. NEUMANN—W. ZIMMERMANN: AZ Agfa'— Wolfen filmgyár állami vállalat üzemi levéltárának munkájáról. (141—144. pp.) — H. HERRICHT: Kuba történetére vonatkozó iratanyag a Német Központi Levéltár merseburgi részlegében. (144—146. pp.) — W, KLAUE: A Német Demokratikus Köztársaság Állami Filmlevéltára. (146—151. pp.) A levéltár keletkezésének történetéről, a filmanyag őrzésének, kezelésének, gyarapításának kérdéseiről, valamint az anyag rendezésének, jegyzékelésének problémáiról és a dokumentációs lehetőségekről tájékoztat a cikk. A játékfilmeken kívül az oktató, propaganda és dokumentum filmekre is kiterjed. — G. KARSCH: A német televízió filmlevéltára. (151—154. pp.) Elsősorban játékfilmek tárolási és rendezési problémáit ismerteti a szerző. — K. BLASCHKE: Lyukkártyarendszer alkalmazásának lehetőségei a levéltárakban. (154—156. pp.) Szerző, mint levéltáros, elméleti síkon fejtegeti ennek a szisztémának felhasználási lehetőségéit levéltári anyag feltárásánál, ill. dokumentálásánál. Szerinte elsősorban ott volna eredményesen alkalmazható, ahol a proveniencia elvének alkalmazása nem hoz megfelelő eredményt. így pl. bírósági anyagban a peres felek neve szerinti rendszerezés, vagy gyűjteményeknél pl. tervrajzoknál való felhasználás ígér megfelelő eredményt. Semmiképpen sem látszik jó megoldásnak olyan sorozatoknál, ahol a tárgyak kevéssé változóak, mert ilyen esetben a lyukkártya rendszer adta lehetőségek nem volnának kihasználhatók. Ugyancsak kevéssé elképzelhető — bár az ellenkező okból — olyan állagok esetében való alkalmazása, ahol a tárgy, valamint a személy- és helynevek iratokként változnak. — J. KORNOW: Tudósítás az Állami Levéltári Igazgatóság továbbképző tanfolyamairól. (158—159. pp.) — J. POLISENSKY: Németország történetére vonatkozó források a cseh levéltárakban és könyvtárakban. (170—176. pp.) — J. JURKIE^ÍCZ: Az 1914—1945, közötti német—lengyel kapcsolatok történetére vonatkozó lengyel levéltári anyag. (176—179. pp.) — E. WIDENKA: Levéltári munka a Meiningeni Kerületben. (180—183. pp.) A cikk beszámol a kerületi levéltár létrehozásának körülményeiről, elhelyezéséről; az iratanyag átvételéről, kutathatóságáról, publikálási és népszerűsítési lehetőségeiről. A levéltár technikai berendezésének ismertetésén kívül tájékoztatást kapunk a kerületi tanáccsal való együttműködés körülményeiről és a kerület levéltári szakértőjének funkciójáról. Befejezésül a levéltár jelenlegi helyzetét és feladatait vázolja a cikk írója. — CH. KIRSTEN: A német Tudományos Akadémia levéltárának megalapítása Berlinben. (183— : 188. pp.) A szerző az intézmény 18. sz.-i történetét ismerteti. — K. HARLAND: Schwerini kísérlet a .biztonsági filmezés területén. (188—191. pp.) A cikk írója a nagy mennyiségben filmezendő anyag előkészítése, a felvételezés mennyiségi teljesítménye és minősége, valamint a felvételek ellenőrzése területén végzett kísérleti munka eredményeiről számol be. — A METZNER: Teljesítmények összevetése a levéltárügy területén Erfurt körzetében. (192—193. pp.) — Jg. XII. (1962.): SCHN.: A szocialista levéltári munka alapelveinek megvalósítása. (1—6. pp.) A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának 14. ülése az SZKP XXII. kongresszusa irányelveinek fényénél jelölte meg a szocializmus építésében tovább követendő utat. E két fórumon elhangzott elveknek levéltári területen való alkalmazásával foglalkozik a cikk írója. — R. KNACK: A postdami kormány iratanyagának rendezési munkálatai. (7—14. pp. ) Szerző a hivataltörténeti bevezetés után — ezek az ún. kormányok voltak a belső igazgatás legfontosabb középszervei a* 19—20. században — ismerteti az egyes regisztratúrák iratanyagát, majd magáról a rendezési munkáról számol be. Mint a folyóirat több hasonló témájú cikkében, ebben is a 1 proveniencia elvének gyakorlati alkalmazása során felmerülő problémákról olvashatunk. — H. SCHREYER: Hagyatékok tagolódása. Adalék irathagyatékok rendezési munkáihoz. (14—20. pp.) Más levéltári- állagokkal ellentétben az irathagyatékokra nem alkalmazható egy általános érvényű tagolási séma. Ennek figyelembevételével mégis három nagy csoportot jelöl meg a cikkíró, melyek kiindulási pontul szolgálhatnak az anyag rendezéséhez: életrajzi anyag — hivatalos írások:— magánlevelezés; esetleg szükséges kiegészítő csoportok lehetnek: iratgyűjtemény, idegen pfovenienciájú anyag. — H. BRATHER: Lyukkártyák alkalmazása a levéltári gyakorlatban. (20—22. pp.) Szerző néhány kérdésben ellentmond K. Blaschke fentebb ismertetett (1961. 154—156. pp.) hasonló tárgyú írásában foglaltaknak. Szerinte a lyukkártyarendszer nem érintheti a proveniencia elvét, minthogy ez nem rendezési, hanem mutatózási szisztéma. A bírósági iratanyagra való alkalmazását Brather is megoldhatónak látja. Hangsúlyozza azonban, — és ezzel egyet kell értenünk —, hogy a lyukkártyarendszer a levéltárban csak olyan egynemű anyag esetében hasznosítható, amely egy megadott kérdésrendszerre választ tud adni. — H. BRAUN: A brandenburgi-porosz tartományi hivatal története. (23—30. pp.) Hivataltörténeti tanulmány, mely a 19—20. századi iratanyag regisztratúrarcndjét is ismerteti. — A. SCHLEGEL cikke a termelékenység növelése érdekében a párt felhívására elindított mozgalomnak a levéltári biztonsági filmezés vonatkozásában végzett kísér9*
