Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Schmidt Ádámné: Archivalische Zeitschrift, Bd. 57–58. (1961–1962) / 125–126. o.

Folyóiratszemle 125 anyag rendezésére és leltározására vonatkozó utasítás kiadását tekintette (XXXVII, 69—95. pp.). A téma másik főreferátumát A. STEBELSKI tartotta, s főképpen a proveniencia elv alkalmazásának problematikáját taglalta (XXXVII, 117—121. pp.). — A harmadik téma főreferátumát K. KONARSKI a „Levéltári index — módszertani vizsgálat" címen tartotta meg. Hangsúlyozta, hogy az elenchusokkal szemben az index készítése gyorsabb ütemben folyhat, s bár nem pótolja az elenchust, jelentősége ma a lengyel levéltárügyben egyre nő. A mutatófajták közötti összefüggéseket a lengyel levéltári terminológia úgy határozza meg, hogy az index csupán a személy vagy a hely nevét (személyi vagy földrajzi index) vagy a tárgyat (tárgymutató) jelöli meg, a repertórium "az irat tartalmát nyújtja — tehát a kettő Közti eltérés inkább minőségi — az elenchus (summariusz) pedig a tárgyat ismerteti — a repertóriummal szemben tehát inkább mennyiségileg tér el. Az általános részben Konarski a háromféle index külön-külön történő Összeállításáért száll síkra és egy sor különleges lengyel kérdést tárgyal, majd sorra vette a személynévi, földrajzi és tárgyi index speciális problematikáját (XXXVI, 13—35. pp.). — Konarski referátumát öt korreferens egészítette ki. A korreferátumok részben egyes konkrét levéltári esetekkel kapcsolatban tárgyalták a felvetett problémákat, így J. BIELECKA a városi és várnagyi bírósági könyvekkel, M. SLAWOSZEWSKA a gdanski levéltár anyagával kapcsolatban szólt hozzá, részben egyes részletkérdéseket vetettek fel az indexekkel, ilí. az elenchusokkal kapcsolatban. ( Fügedi Erik ARCHI VALIS CHE ZEITSCHRIFT. Im Auftrage des Bayerischen Hauptstaatsarchivs,., herausgegeben von Otto Schottenloher. München. — Bd. 51. (1961.): FR. BOCK: Megjegyzések a legrégibb pápai regiszterekhez és a „Liber diurnus Romanorum Pontificium"-hoz című hosszabb tanulmánya (11—51.. pp.) a VI. század végétől a legkoraibb időkből származó pápai regisztereket és a római pápák ún. Liber Diurnus-át veszi vizsgálat alá. Ismerteti VIII. János (872—882) regiszterét, I. Gergely leveleinek R, P és C jelzésű, gyűjteményeit, majd hosszabban foglalkozik a Liber Diurnus-nak a német levéltári irodalomban vitatott néhány kérdésével. — E. KRAUSEN I. Miksa választófejedelem és Bajorországi Ferdinánd Mária vérrel írt felajánlóleveleivel foglalkozik. (52—56. pp.) Megvilágítja az Altötting-Í kápolna ezüst kazettájában őrzött oklevelek jelentőségét a barokk-kor kultúrtörténetében és értékes adatokat közöl a k>ét oklevélnek általa vezetett konzerválásáról. — FR. GALL a bécsi egyetem rajnai nemzetsége pecsétjeit ismerteti „Armorum seu sigilli collatio pro natione Rhenana universitatis Viennensis 1626" című tanulmányában. (57—65. pp.) — K. H. LAMPE: A német lovagrend mergentheimi főlevéltárának szétszóródása című tanulmánya (66—130. pp.) elmondja, hogy a főlevéltár 1527 táján keletkezett, iratanyaga a XIX. század eleién a wüttembergi királyhoz, majd a XIX. század folyamán több helyre, pl. Bajorország, Baden, Hessen, Darmstadt, Svájc, Frankfurt, Poroszország levéltáraiba és a lovagrend bécsi központi levéltárába került. A tanulmányt a levéltárra vonatkozó különböző dokumentumok egészítik ki. — G. PFEIFFER: A nürnbergi városi levéltár új épülete c. cikke (131—143. pp.) elmondja, hogy az iratanyagot a második világháború során elköltöztették s így az túlnyomó részt megmenekült a pusztulástól, maga az épület azonban a háború során súlyos károkat szenvedett, kiégett, majd összeomlott. Átmeneti szükségmegoldás után a régi épület, az ún. Pellerhaus megmaradt részének felhasználásával készült el az új épület. (Az erről közölt képek műemlékvédelmileg igen érdekes megoldásról tanúskodnak: a kb. 1 emeletig megmaradt renaissance épület felsőbb szintjeit minden átmenet nélkül teljesen modern beton-üveg stílusban építették meg.) Ebben helyet talál a városi könyvtár és a gazdasági és társadalomtudományi főiskola könyvtára is; a raktárak a 3., 4. és 5. emeleten vannak. A raktárak egyenletes hőmérsékletét thermostat-ok, nedvességtartalmát nedvességszabályozó készülékek biztosítják; a levéltári iratok elhelyezésére acélpolcok szolgálnak. Az épületben többek között előrendező terem, hivatali helyiségek és fotólaboratórium találhatók. — R. HAASS: A kölni püspökség történeti levéltára új otthonában című cikke (144—147. pp.) röviden ismerteti a szóban forgó levéltár elhelyezésére rendelt új épület építését, az épületet és annak berendezését. A cikket az 1958-ban készült teljesen modern épület fényképe és alaprajza egészíti ki. — A kötet Ismertetés rovatában néhánysoros recenziót találunk Házi Jenő német nyelven megjelent könyvéről, Kazó István vasvári főesperes 1697—1698. évi canonica visitatiojáról. — A folyóiratszemle (259—261. pp.) magyar vonatkozásban a Levéltári Közlemények 31., a Levéltári Híradó 1959. évi 3—4., és 1960. évi 1. számát, a Történeti Statisztikai Közlemények 1958. évi 1—2., és 3—4., valamint 1959. évi 1—2. számát, végül a Történeti Statisztikai Évkönyv