Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Fügedi Erik: Archeion, XXXIV–XXXVII. (1961–1962) / 122–125. o.

Folyóiratszemle 123 vizsgálatot és 120—150'selejtezési ellenőrzést hajtottak végre a levéltári dolgozók, akik emellett a járási levéltárakban a rendezési, stb. munkákból is kivették részüket. A beszámolót a járási levéltárak anyagának rövid ismertetése zárja le (XXXV, 89—103. pp.)- — Hasonló beszámolót olvashatunk a krakkói vajdaság hét járási levéltárában tíz év alatt végzett munkáról A. KÜNISZ tollából (XXXVI, 103—119. pp.). — F. SOBALSKI a járási levéltárból kerületi levéltár rangjára emelt és a katowice-i vajdasági levéltár alá tartozó cze_stochowai levéltár tíz éves történetét írja le az anyag rövid áttekintésének kíséretében (XXXIV, 25—29. pp.). A hivataltörténetet a négy számban négy cikk képviseli. M. FRIEDBERG a ma már Krakkóval egybeolvadt Kazimierz város 1335—1902 közötti hivatali szervezetével, ügykezelésével foglalkozik (XXXVI, 135—170. pp.). — J. RADTKE Poznan város egy 16. századbeli jegyzőjének és krónikásának, B. Winklernek életrajzát és írnoki működését tárgyalja (XXXVII, 152—172. pp.)- — A. TOMCZAK a királyi kancellária 16. századi működésének egyes vonásait tárgyalja. A tanulmány Heidenstein kancellár „Cancellarius, sive de dignitate et officio cancellarii Regni Poloniae". c. művének újrakiadása alkalmából, és főleg annak felhasználásával készült (XXXVII, 235—252. pp.). — M. MOTAS „A két világháború közötti központi hivatalok és intézmények irattári segédletei" címen egy lengyel vonatkozásban különleges és fontos — a lengyel levéltári irodalomban többször felvetett — problémát tárgyal. Az első világháború után kialakuló lengyel központi szervek ügykezelését ui. az első időszakban« azok az ügykezelési rendszerek határozták meg, amelyek a háborút megelőző megszálló hatóságok (osztrák, orosz és porosz) vezettek be, s így tulajdonképpen nem egy, hanem háromféle segédlet volt forgalomban. Az 1932-ben bevezetett kétféle (iktatókönyvet vezető és anélkül dolgozó) rendszer segédkönyveinek részletes ismertetéséből kiderül, hogy a hivatalok a segédkönyvek elnevezése terén a két háború között sohasem voltak egységesek. Nomenklatura hiányában sem az azonos nevekkel illetett segédkönyveket nem vezették azonos módszerrel, de a különböző elnevezések mögött sem áll feltétlenül különböző módszer. Miután pedig az iktatókönyvet vezető hivatalok is túlnyomórészt tárgyi rendszer szerint helyezték el irataikat, nem jelentett különös változást, amikor az iktatókönyv helyett tárgyi szempontból felállított iratjegyzékek vezetésére tértek át. Megjegyzi a szerző, hogy a gazdasági és pénzügyi intézmények, és az állami hivatalok segédkönyvei között nincs nagy különbség (XXXV, 105—129. pp.). — T. WESIERSKA—BIERNATÓWA a gdanski „Wettgericht" nevű városi rendőri és bíráskodási teendőket ellátó hivatal XIV—

XVIII. századi működését elemzi (XXXIV, 105—122. pp.). A levéltártörténet köréből két, ill. három tanulmány jelent meg a két évfolyamban. J. STOJANOWSKI a Varsóból Bialystokba szállított kincstári levéltár sorsát ismerteti. Ezt a levéltárt Lengyelország harmadik felosztásakor a porosz hatóságok vitték el Varsóból (1796) a bialystoki porosz igazgatási központba. A szerző közli az egykorú iratjegyzéket is (XXXVII, 173—189. pp.). — T. WLODARSKA és B. SPYRA a plessi hercegi levéltár sorsát tárgyalja (XXXVII, 191—206. pp.). — C. SKOPOWSKI a lengyel levéltárügy 1919—1926 között működő első vezetőjének J. Paczkowski-nak a poznani állami levéltárban őrzött iratait ismertetve tulajdonképpen ugyancsak levéltártörténeti témát dolgoz fel (XXXVll, 229—233. pp.). A levéltári anyag ismertetéséről írott tanulmányok sorát K. ARLAMOWSKI nyitja meg „»Acta hospitum« Przemysl város régi levéltárában" c. cikkével. E' mindössze három kötetre terjedő anyag az 1539—1578 évkörből származik és ritkaságszámba megy a lengyel levéltárakban. A 15—16. századi kereskedelemben nagy szerepet játszó és felvirágzó város bírósága által az idegenek (tehát nem przemysl-i polgárok) pereiben tartott ülésekről csak a 16. századtól kezdve vezettek külön jegyzőkönyvet (fogalmazványok már korábbi időből is ismeretesek), amelyekben nem kevesebb mint 800 pert (ez 2000 személyt érintett) jegyeztek fel. A tanulmány első részében a szerző a három kötet vezetésének módját, a második részben a przemysl-i kereskedelem kiterjedését mutatja be, s ehhez ábrákat, ill. egy a városban megforduló „idegenek" származási helyét feltüntető térképet is csatol (XXXIV, 31—47. pp.). — H. KISCELCVWNA „A radomi állami birtokigazgatóság irata" című cikkében a cári hatóságok által a XVIII. század végén felállított és 1918-ig működő hivatal szervezetének alakulását és iratanyagát ismerteti (XXXVI, 87—101. pp.). — F. MARSZALEK „A gdanski vajdasági levéltárban őrzött evangélikus konzisztórium iratai"-t ismerteti részletesen. Ez az anyag a porosz megszállás utáni időktől kezdve egészen a II. világháború kitöréséig több evangélikus egyházi szerv iratait tartalmazza, s nem érdektelen a két háború közötti időszak nemzetiségi harca szempontjából sem (XXXV, 65—73. pp.). — R, KOLODZIEJCZYK „J. Paskievics marsall, a lengyel királyság helytartója levéltára" címen nem Lengyelországban, hanem a Szovjetunióban, pontosabban a Leningrádi Állami Levéltárban levő, lengyel szempontból eddig alig használt, de a varsói helytartósági levéltáraknak a II. világháborúban történt elpusztulása