Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - FOLYÓIRATSZEMLE / SZERK. BÉLAY VILMOS - Fügedi Erik: Archeion, XXXIV–XXXVII. (1961–1962) / 122–125. o.

FOLYÓIRATSZEMLE Szerkeszti: Bélay Vilmos ARCHEION. Czasopismo naukove poéwiqone sprewom archiwalnym. Organ Naczelney Dyrekcji Archiwów Panstwowych. Warszawa. XXXIY-—

XXXVII. (1961—1962.): A lengyel levéltárügy vezető folyóiratát aligha szükséges a Levéltári Közlemények olvasói előtt bemutatni, legfeljebb bevezetőül azt kell megjegyezni, hogy a folyóirat beosztásában, terjedelmében nem állt be semmiféle változás, ma is elméleti és gyakorlati munkáról, hivataltörténetről szóló tanulmányokat, krónika és ismertetési rovatot tartalmaz, s a lengyelül nem tudó olvasót orosz és angol nyelvű kivonatok révén tájékoztatja a szám tartalmáról. Az itt ismertetendő két évfolyam (négy külön számozott kötet) elvi problémákat tárgyaló cikkeinek sorát a katowice-i állami levéltár két dolgozójának, — M. GDYNiA-nak és S. PoPRAWKA-nak —r tanulmánya nyitja meg a felső-sziléziai kohóvállalatok iratairól, a szerzők által készített jegyzék ismertetésével. A tanulmány bevezetőjében rámutatnak a kohóvállalatok irattárainak helyzetére, a korábban kiadott utasításokra, s azokra a nehézségekre, amelyek a különböző szervezetű és profilú vállalatok egységes iratjegyzékének elkészítése elé tornyosultak. A második részben a szerzők által kidolgozott rendszerrel, s annak elveivel foglalkoznak (XXXIV, 3—23. pp.). — A lengyel királyság „adminisztratív tanácsa" jegyzőkönyveinek elenchusával K. KONARSKI és I. RAMOTOWSKA foglalkozik. A helyzet megértéséhez talán azt kell megemlítenünk, hogy a II. világháború után levéltári segédletek nélkül maradt anyagban, ez a 154 kötetből álló sorozat a Varsóban működő legfőbb orosz cári közigazgatási szerv 1815—1867 közötti jegyzőkönyveit tartalmazza, s ehhez kellett a szerzők irányítása alatt álló csoportnak a történetkutatás részére is használható elenchust készíteni. A munka kiindulópontja az a — ugyancsak lengyel szerzőktől származó — meghatározás volt, hogy az elenchus az iratok kronológiai, tematikai vagy földrajzi rendben összeállított kivonata. A hatalmas, három esztendőre terjedő munka természetesen rengeteg részben általános levéltári, részben különlegesen lengyel (ill. orosz) részletkérdést vetett fel. A legnehezebb a munka második fázisa, az elkészült rövid kivonatok rendezése volt. A kronológiai és betűrendes rendezés elvén kívül a szerzők elvetették a szorosan az anyag struktúrájához alkalmazkodó rendezést is és ehelyett bizonyos, az anyaggal szorosan összefüggő tárgyi csoportok (pl. cár és az udvar, — koronázás, hódolat és cári manifesztumok, stb.) szerint állították össze a kivonatokat, azokhoz bevezetést, név-, és helynévmutatót készítettek. A munka első része, az 1815—1830 közötti részt tartalmazó kötetek 1958 óta folyamatosan megjelentek nyomtatásban is (XXXV, 3—28. pp.). — A levéltárügy elemeinek gyakorlati alkalmazását mutatja be konkrét anyagon W, BUDKA, aki a krakkói városi levéltár egy 1520—1793 közötti időből származó nemvárosi anyagát vizsgálta meg, s erről derítette ki, hogy az iratok részben a kormányhatóságok rendeleteinek másolatát alkotják, s részben magát Krakkót, részben Kazimierz, ill. Kleparz városát, más városokat, kisebb részben magánszemélyeket érintenek (XXXVI, 37—48. pp.). A gyakorlati levéltári munkáról írott beszámolók sorát a 150 éves jubileumát ülő boroszlói levéltárról szóló cikk vezeti be. Az 1811-ben megindult levéltári anyaggyűjtés történetén kívül a szerző ismerteti a porosz vezetés alatt álló levéltár rendezési elveit, az anyag sorsát (veszteségeit) a II. világháború alatt, a lengyel vezetés alatt álló levéltár szervezetét, az 1948—1960 között végzett levéltári, tudományos és népművelő munkát (XXXV, 75—88. pp.). — M. PANDÚRRA a lódzi vajdaság járási levéltárainak tíz évi működését tárgyalja. A vajdaság területén levő 6 járási levéltár — egy-egy levéltár több járásra terjed ki — a járás területén levő állami hivatalok, intézmények anyagán kívül vállalati levéltárakat és gyűjteményeket őriz. A kezdetet a „visitatiok" jelentették, egy-egy esztendőben kereken ezer irattári