Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - IRODALOM - Ila Bálint: Historisches Ortslexikon für Brandenburg. Teil I. Prignitz. Bearbeitet von Liselotte Enders. (Brandenburg történelmi helységlexikona. I. rész. Prignitz.) Weimar, 1962. / 118–121. o.

Irodalom \\9 tehát csaknem hét évszázadra terjedő időből. A prehisztoriát szándékosan hagyja el a szerző, véleményünk szerint is indokoltan, mert e korai időnek kutatása más módszert kíván és nem jár mindig azzal a konkrét eredménnyel, mint az írásos dokumentumok vallatása. Felveszi azokat a névvel nevezett puszta helyeket is, melyeken csak gyaníthatólag létezett valaha település. Ilyenek pl. az önálló területtel rendelkező malmok, erdészházak, stb. Ezzel a módszerrel teljes és hiánytalan történeti földrajzot produkál. Mivel a teljes Brandenburg egy kötetben nem dolgozható fel, az egyes kötetek területének elhatárolásánál nem az 1952. évi közigazgatási beosztást vették alapul, hanem a történetileg kialakult, századokon át változatlan területeket. Nem kétséges, ez a legcélravezetőbb megoldás, hiszen a forrásanyagot ma is e történeti területek szerint őrzik, tehát ilyen szerkezetében és összefüggésében lehet azt a legmegfelelőbben felhasználni és értékelni. Az 1952-es határok alapulvétele a kutató munkát nagyon megnehezítette és a kötetek megjelenésének határidejét jelentékenyen kitolta volna. A sorozat összes köteteihez — azok megjelenése után — mindjárt adnak ki közös mutatót, aminek segítségével minden helynevet könnyen meg lehet találni. Jellemzi mind ezt, mind a későbbi köteteket, hogy csak nyers adatokat közölnek, leíró vagy értékelő részt sem az egyes településekre, sem a régiókra nem tartalmaznak. Tehát az adatok összehasonlítását és azok értékelését a használóknak kell elvégezni. Helyes elképzelés, a lexikon fogalmának szűkebb értelmezése, bár magunk mégis úgy érezzük — Veszprém megye említett kötetét így is készítettük —, hogy lexikon jellegű községszövegek közlése a lexikon használatát nagyban elősegítette volna, különösen a helytörténészek részére. Az Ortslexikon beosztásában lexikon-rendszerű. A települések, lakotthelyek és puszták nevei mai formájuk abc rendjében követik egymást, azzal a módosítással mégis, hogy a Gross, Klein, Alt, Neu stb. jelzős nevek az alapnév alatt vannak közölve, mert, mint szerző írja, ilyen nevek a legtöbbször úgyis szorosan összetartoznak, sőt a velük nevezett helyek később sok esetben egyesültek is. Tehát pl. Gross Berge és Klein Berge a Berg alatt keresendő, amely néven 1938-ban egyesültek. Az egyesülés utáni állapotokról az egyesülés alkalmával nyert új név platt külön tájékoztató van. Minden név után meghatározza a helység fekvését, a hozzá legközelebb eső városra hivatkozva. Mégjelöli egyben közigazgatási hovatartozását 1816 előtt és 1816 után három azonos időpontban. Az egyes helységek és íakotthelyek, továbbá puszták különböző természetű lexikális adatait, melyek alkalmasak azok történeti életét, gazdasági és társadalmi viszonyait, e viszonyok fejlődését vagy visszamaradását a közölt számok tükrében szemléltetni, 10 pontban foglalja össze és publikálja. Elsősorban geográfiai és történeti statisztikai jellegűek ezek az adatok és ebben a két vonatkozásban viszonylagos, a források folyamatosságától függő teljességre törekedett a szerző. Sorra vesszük a 10 pontot vagy címet. 1. Art und Verfassung der Siedlung. A település jellege és szerkezete: Dorf, Markt, Kolonie, Försterei, Walkmühle stb.; esetleges pusztulás és újratelepítés időpontja. 1928-ig külön sorolja fel a település községi és urasági részét, a kommunális jog szempontjából eltérő jogállású községi és urasági területet, pontosan megjelölve, mi tartozik az egyikhez és mi a másikhoz. Minden településnél fel vannak tüntetve az oda tartozó külterületi lakotthelyek, puszták stb., tekintet nélkül arrä, hogy van-e ezeknek külön címszava. 2. Gemarkungsgrösse. A határ nagysága két időpontból, 1860-ból és 1900-ból. Itt is külön van részletezve egy települési közösségen belül az esetleges urasági és községi birtok. A lakotthelyek területe nem külön, hanem az anyaközség határával együtt van jelölve. Ha az ilyen helyeknek külön címe is van, ennek 2. pontja üres, csak utalást tartalmaz az anyahelységre. 3. Siedlungsform. A település, a falu formája, a legrégebbi megmaradt térkép jelzésével. Itt van utalás a határban található pusztaságokra, mint pl. Alte Dorfstelle. Persze e neveknek a legtöbbször külön címszava is van. Minthogy a régebbi térképanyag nagyrészt megsemmisült, így a rovat adatai elsősorban a XIX. század első felének tagosítási térképeiből valók. 4. Erste schriftliche Erwähnung. A név első előfordulása az írásos forrásokban, az eredeti írásmód a forrás idézésével.. Itt közli a jelentékenyebb névforma-változásokat, habár e tekintetben közel sem tapasztalható akkora változatosság, mint magyar viszonyainknál. Az nem tűnik ki, hogy a fel nem használt levéltári forrásokban mennyi és milyen minőségű névváltozatok rejtőznek, tehát, hogy a közölt változatok mennyiben teljesek. i 5. Gerichtszugehörigkeit. Bíráskodási illetékesség, bírósági hovatartozás. A régebbi időkre 1849-ig megadja azt az uradalmat, melynek úriszéke a településre illetékes volt. Ebben az .évben a földesúri bíráskodás megszűrit és a későbbi illetékességet az 1849—1878. és 1879—1952. •