Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - IRODALOM - Szűcs László: Két könyv a felszabadulás utáni helyi államhatalmi és igazgatási szervekről : Balázs Béla: Népmozgalom és nemzeti bizottságok 1945–1946. Budapest, 1961. Beér János: A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon 1945–1960. Budapest, 1962. / 115–117. o.

'(. Irodalom \\5 KÉT KÖNYV A FELSZABADULÁS UTÄNI HELYI ÁLLAMHATALMI ÉS IGAZGATÁSI SZERVEKRŐL BALÁZS BÉLA NÉPMOZGALOM ÉS NEMZETI BIZOTTSÁGOK 1945—1946 i Budapest, 1961. 231 p. BEÉR JÁNOS A HELYI TANÁCSOK KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON (1945—1960) Budapest, 1962. 646 p. 1944 utolsó hónapjában, majd 194.5 tavaszán, a felszabadult országrészek községeiben és városaiban újjáéledtek és szerveződtek a haladás, a demokrácia 25 éven át gúzsbakötött erői. Ezekből a csoportokból jöttek létre, még 1944. december 21—22, az Ideiglenes Kormány megalakulása előtt az ellenforradalmi rendszertől szabadult nép első, helyi hatalmi szervei: a nemzeti bizottságok. Az első világháború végén, jórészt az orosz forradalom mintájára szervezett, majd a két magyar forradalom idején megizmosodott nemzeti bizottságok, illetve tanácsok folytatásának tekintették egykorúlag, s tekinthetjük ma is ezeket a népi hatalmi szerveket. Egykorúlag nemcsak formájukban, de tartalmukban is az 1919. évi tanácsok folytatásának tartották az új forradalmi szerveket. Jelentős részükben az ellenforradalmi időket átvészelt 19-es kommunisták játszották a vezető szerepet, s így nem egy helyért felmerült a proletárdiktatúra azonnali megteremtésének igénye is. Ez azonban korántsem vált általánossá. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 3-án Szegeden tartott nagygyűlésének határozata értelmében", helyet foglalt a nemzeti bizottságokban a reakció elleni harcra kész minden társadalmi réteg, illetve párt képviselője. Így a nemzeti bizottságok, a forradalmi helyzet tényleges igényeinek megfelelően, a népi demokrácia megvalósításának a csíráiként jelentkeztek. A nemzeti bizottságok szervezték meg azokat a népgyűléseket, amelyeken az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjait megválasztották. A nemzeti bizottságok tették az első intézkedéseket a háború maradványainak eltakarítása, az élet beindítása terén. Az Ideiglenes Kormány felhívására, de jórészt a felhívást be sem várva, kezdeményező lépéseket tettek a földbirtokreform megvalósítása, a közéletnek a reakciós erők hatásától való megtisztítása érdekében. Mindezeknek a feladatoknak a végrehajtására népi (földigénylő, termelési, igazoló, közmunka, közellátási stb.) bizottságokat hoztak létre, illetve ténylegesen ellátták ezek irányítását. Tevékenységükkel mindenütt kivívták a tömegek széles köreinek elismerését. A nemzeti bizottságok, és az új rendet természetesnek elfogadó széles tömegek előtt éppen ezért érthetetlennek tűnt az Ideiglenes Kormány 14/1945. sz. rendelete, mely a közigazgatás újjászervezéséről szólva nem a meglevő, jól bevált nemzeti bizottságok erősítése, fejlesztése alapján rendezte a kérdést, hanem a régi közigazgatási apparátust szervezte újjá. A nemzeti bizottságok helyi hatalmi és igazgatási feladatai ezzel forma szerint megszűntek, s tevékenységük csupán az ellenőrzésre s kezdeményezésre korlátozódott. A demokratikus tömegek előtt nemcsak érthetetlen volt a kormány intézkedése, de tiltakoztak is ellene. Tiltakozásuk jeléül gondjaikkal, bajaikkal továbbra is a nemzeti bizottságokat keresték fel, s a bizottságok ennek megfelelően a későbbiekben is, nem egyszer hatáskörüket messze túllépve fejtették ki tevékenységüket: különösen a reakciós erők elleni baloldali összefogás szervezésében, illetve az ezzel kapcsolatos operatív feladatok (B-listázások) irányításában játszottak jelentős szerepet. Nem csoda hát, ha a reakciós erők mindent megtettek a lecsökkent hatáskörű nemzeti bizottságok további visszaszorítása, illetve, a lehetőségekhez mérten, ezek belülről való bomlasztása érdekében. Sajnálatos módon, szektáriánus hatások folytán, a Kommunista Párt nem fordított kellő gondot a népi demokrácia természetes bázisaként jelentkezett népi szervek erősítésére s így ezek fokozatosan háttérbe szorultak. Balázs Béla ezekről a kérdésekről rajzolt könyvében rendkívül színes, a korszak levegőjét is jól érzékeltető képet. Munkáját, mely a kérdés 1949-ig való feldolgozását célozta, tragikus módon bekövetkezett halála miatt nem tudta befejezni. A most megjelent kötet ennek a nagyobb lélegzetű műnek az első része. A megjelent kötet sajtó alá rendezését is már Lackó Miklós végezte el s ugyancsak ő írt ho^Sá értékes, gondolatébresztő bevezetést. 8*