Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Ember Győző: A levéltári gyűjtőkörök elhatárolása / 3–21. o.
A levéltári gyűjtőkörök elhatárolása 11 tári fondnak van, ezt az ismérvet mindegyik esetében alkalmazhatjuk. Azt a kérdést dönthetjük el ennek az ismérvnek a segítségével, hogy valamely levéltári fondot központi, vagy pedig területi levéltári intézménynek a gyűjtőkörébe utaljuk. Nagy hátránya ennek az ismérvnek, hogy nem olyan objektív, mint az előző többi, hogy alkalmazásánál a szubjektív elbírálásnak tág tere van. A nyolcadik ismérvet a felhasználhatóság ismérvének mondhatjuk. Ha ezt az ismérvet vesszük alapul, akkor valamely levéltári fondot annak a levéltári intézménynek a gyűjtőkörébe utalunk, amelynél az a legcélszerűbben és a legkönnyebben használható fel. Van olyan nézet, hogy a levéltári gyűjtőkörök elhatárolásánál ez a legdöntőbb ismérv: minden levéltári fond legyen ott, ahol J azok, akiknek szükségük van rá, a legmegfelelőbb módon használhatják fel. Véleményem szerint azonban ez a^ inkább gyakorlati, mint elvi ismérv is sok szubjektív elemet tartalmaz, úgyhogy a legdöntőbbnek semmiképpen, sőt még különös jelentőségűnek sem tartanám, annak ellenére sem, hogy minden levéltári intézmény esetében alkalmazható. A kilencedik ismérvet a történeti múlt ismérvének nevezhetjük. Ennek az ismérvnek az alapján valamely levéltári fondot azért hagyunk valamely levéltári intézmény gyűjtőkörében illetve őrizetében, mert már hosszú időn keresztül ott volt, mert történeti múltja oda köti. Ott hagyjuk annak ellenére, hogy más ismérvek alapján valamely más levéltári intézmény gyűjtőkörébe tartoznék, másutt lenne a helye. — Ezt az ismérvet regisztratúra és gyűjtemény jellegű fontoknál egyaránt alkalmazhatjuk, nem különben bármely levéltári intézmény esetében. A tizedik ismérvet a létezés vagy megszűntség ismérvének mondhatjuk. Ennek az ismérvnek az alapján különbséget teszünk azoknak a szerveknek a fondjai között, amelyek még léteznek és azoké között, amelyek már megszűntek, s más levéltári intézmény gyűjtőkörébe utaljuk az egyik és máséba a másik fondjait. Egy ma is működő egyházi szervnek a fondját pl. egyházi levéltári intézménynek a gyűjtőkörébe utaljuk, egy megszűnt egyházi szervnek a fondját ezzel szemben állami levéltári intézmény őrizetébe adjuk. — Ezt az ismérvet természetesen csak regisztratúra jellegű fondok, azok közül is a szervek f ondjai esetében alkalmazhatjuk. — A levéltári intézményeket tekintve pedig elsősorban a különböző levéltárfenntartók levéltárainak gyűjtőköri elhatárolásánál érvényesíthető ez az ismérv. Tizenegyedik ismérvnek a biztonság ismérvét tekinthetjük. Ezt az ismérvet vesszük alapul olyankor, amikor más ismérvek alapján ugyanannak a levéltári intézménynek a gyűjtőkörébe kívánkozó fondókat különböző más levéltári intézményeknek a gyűjtőkörébe utalunk azért, hogy ne legyenek egy helyen, esetleges pusztulás veszélye ne egyformán fenyegesse valamennyit. A jelentőség isünérve alapján központi levéltárba kívánkozó fondókat, pl. gazdasági szervek iratait, a biztonság ismérve alapján utalhatunk területi levéltárak őrizetébe, hogy ne legyen minden jelentős gazdasági szerv iratanyaga együtt. — A biztonság ismérvét elméletileg minden fond esetében alkalmazhatjuk. A gyakorlatban elsősorban a gazdasági szervek, a családok és a személyek fondjainál alkalmazzuk, amikor azt kell eldöntenünk, hogy a kérdéses fondot központi, vagy pedig vterületi levéltárban helyezzük el. *
