Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - IRODALOM - Bélay Vilmos: M. I. Majakovszkij: Ocserki po isztorii arhivnogo gyela v SzSzSzR. (A Szovjetunió levéltárügye történetének vázlata). Moszkva, 1960. / 104–107. o.

106 Irodalom A legrégebbi orosz állam levéltárügyéről szólva bizonyítékokkal támasztja alá azt a szovjet tudomány által megállapított tényt, hogy a keleti szlávoknál ismeretes volt az írásbeliség már a kereszténység felvételét megelőző korban is (Bizánccal írásbeli szerződéseket kötöttek). A feudális széttagoltság korának levéltárügyét ismertetve sorraveszi a világi fejedelemségeket, az egyházi szervezeteket és a bojár-köztársaságokat (Pszkov, Novgorod), elemzi a levéltári anyag típusait és felhasználásuk módját. A központosított orosz állam létrehozásának korszakában (XIV—

XV. század) kimutatható a levéltári anyagnak a központosítás érdekében való sikeres felhasználása. Ebben a korban válik el — őrzés tekintetében — az iratanyag a fejedelmi kincstár egyéb kincseitől, amelyekkel eddig együtt őrizték. Megszületik a levéltár mint Önálló részleg. A múlt század vége felé előkerült a Pétervári Könyvtárban a cári levéltárnak 1570 körül keletkezett leltára. Ennek a rendkívül becses forrásnak a felhasználásával rekonstruálható a XVI. századi cári levéltárnak helyzete az államigazgatás hierarchiájában, az iratanyag állománya, és terjedelme, az őrzés módja és a leltározás módszerei, valamint a legfőbb hatalom dokumentumkincseinek az orosz állam bel- és külpolitikájában való felhasználása. Ez a leltár lehetővé teszi annak felderítését is, miként "használták fel a XVI. században írói az évkönyveikhez a levéltár iratanyagát mint történeti forrásanyagot. / A XVI. századi, központosított orosz állam új hivatalai a prikázok. Ezek létrehozása nagyban hozzájárult a levéltári hálózat kiszélesedéséhez, a levéltárak munkájának elmélyüléséhez. Ismerteti a tankönyv a prikázokban folyó ügyintézést és a prikáz-levéltárak megszervezését. A legfontosabb prikázok iratanyagáról tájékoztatást ad. Ujabb nagyobb lökést adtak a levéltárügy fejlődésének I. Péter közigazgatási reformjai a XVIII. század elején. Átszervezték a központi és a területi igazgatást, számos új hivatalt szerveztek, de ugyanakkor, több régi prikázt felosztottak. Ez utóbbiak iratanyaga nagyrészt a cár által időközben Pétervárra áthelyezett szenátus Moszkvában maradt levéltárába került. Az új hivatalok kollegiális szervezetűek, a cár működési szabályzatot adott ki számukra, amelyek a kollégium levéltárügyét is szabályozzák (1715 körül). Felmerült az a terv is, hogy a kollégiumok végleg elintézett ügyiratait két nagy központi levéltár veszi át megőrzésre. Ennek végrehajtására azonban nem került sor. Nincs terünk arra, hogy Majakovszkij könyve alapján végigvezessük az olvasót az orosz közigazgatástörténet korszakain. Csak utalunk arra, hogy különösen II. Katalin cárnő uralkodása alatt történtek jelentősebb átszervezések, majd a napóleoni.háborúk idején (amikor a miniszteri rendszer lépett a „kollégiumi" rendszer helyébe). Már említettük, hogy a tankönyv nemcsak az állami levéltárak történetét kíséri nyomon, hanem az egyházi és magánlevéltárakét is. Egyes országrészek mint Litvánia, a Dnyeper-balparti Ukrajna, Grúzia, Örményország, Aszerbajdzsán — amelyek, mint ismeretes, az utolsó 300 év folyamán lettek az Orosz Birodalom részei — olyan közigazgatási és, ami ezzel természetesen összefügg, olyan levéltári szervezettel léptek be a Birodalomba, amely különbözött a régi orosz állam szervezetétől. Ez országrészek korábbi — az Orosz Birodalom keretein kívül megélt — korszakainak közigazgatás- és levéltártörténetével is megismerteti az olvasót Majakovszkij könyve. Szólunk még arról a reformtervezetről, amely az 1870-es években készült a már említett N. V. Kalacsov irányításával. A levéltárügy átszervezése végett életrehívott bizottság, melynek lelke Kalacsov, akkor az Igazságügyminisztérium moszkvai levéltárának igazgatója — korábban a pétervári archeográfiai bizottság legaktívabb tagja — javaslatot tett az egész Orosz Birodalom területén illetékes levéltári főbizottság kinevezésére. A főbizottság feladata lenne ügyelni az iratanyag épségére, ezzel kapcsolatban különféle, elsősorban a selejtezést egységesen szabályozó rendelkezések összeállítása. A főbizottság gondoskodnék a levéltárak különféle adatainak összegyűjtéséről, vagyis az egységes levéltári dokumentáció megteremtéséről. Joga lenne a főbizottságnak tagjait bármely levéltár munkájának ellenőrzésére kiküldeni, általuk a levéltár vezetőjének utasításokat adni és az iratselejtezéseket felülvizsgálni. A főbizottság Kalacsovék terve szerint a Népművelési Minisztérium felügyelete alatt működnék, de joga volna valamennyi állami hivatallal közvetlenül érintkezni. A főbizottság adatokat gyűjtene a kormány számára a levéltárak iratanyagáról és figyelemmel kísérné a külföldi országok levéltárügyét is. Azr'mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy Kalacsov bizottsága az akkor leghaladóbb polgári álláspontot foglalta el a levéltárügy kérdéseiben. Ha megvalósíthatták volna elgondolásukat, az Orosz Birodalom levéltárügye messze megelőzte volna a kor legtöbb európai államának levéltárügyét. Erre azonban nem kerülhetett sor. Megállapítható, hogy főleg a francia levéltárügy eredményeit és tapasztalatait igyekeztek értékesíteni, amint az orosz levéltártan