Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Ember Győző: A levéltári gyűjtőkörök elhatárolása / 3–21. o.

10 Ember Győző ban általában alkalmazható a szervezeti összefüggés ismérve, mivel nemigen akad olyan fondképző személy vagy szerv, amely más fondképzőkkel valamilyen szervezeti összefüggésben ne lenne. — A levéltári intézményeket illetően ezt az ismérvet elsősorban annak a kérdésnek az eldöntésénél vehetjük alapul, hogy valamely levéltári fond milyen levéltárfenntartónak (nálunk pl. az államnak, a pártnak, vagy az egyházaknak) a levéltári anyagához tartozik. Ugyancsak alkalmazhatjuk ezt az alapelvet a speciális vagy szaklevéltárak gyűjtőkörének a meghatározásánál. Van rá eset, hogy ez az ismérv szolgál alapul annak az eldöntésénél is, vajon valamely' levéltári fond központi, vagy pedig területi levéltár gyűjtőkörébe kerüljön. Az ötödik ismérvet az illetékesség ismérvének nevezhetjük. Az illetékesség a területi hatáskört jelenti, azt, hogy a hatáskör milyen — földrajzi vagy közigazgatási — területre terjed ki. Más szóval területi ismérvnek is mondhatjuk az illetékesség ismérvét. Ennek alapul vételénél azt vizsgáljuk, hogy valamely levéltári fond anyaga milyen területre vonatkozik. — Az illetékességi vagy területi ismérvet elsősorban olyan levéltári fondoknál vehetjük alapul, amelyeknél a fondképző illetékessége (területi hatásköre) pontosan megállapítható. Noha a gyűjtemény jellegű fondoknál fondképzőről gyakorlatilag nem lehet szó, s így annak illetékességéről sem beszélhetünk, a területi ismérvet egyes ilyen fondoknál mégis alkalmazhatjuk. Azoknál ti., amelyeknek anyagáról meg tudjuk állapítani, hogy milyen területre vonatkozik. Előfordulhat, hogy valamely levéltári gyűjtemény területi alapon keletkezik, meghatározott területre vonatkozó levéltári anyagot tartalmaz. Az ilyen gyűjteménynél a területi ismérv elsőrendű fontosságú annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy melyik levéltári intézménynek a gyűjtőkörébe tartozik. A regisztratura jellegű fondók közül mindenekelőtt az államhatalmi, az államigazgatási és a jogszolgáltatási szervek fOndjainál alkalmazható az illetékességi ismérv. Olyan szervek és személyek , fondjainak az esetében, amelyeknek a területi hatásköre «pontosan nem állapítható meg, vagy nem is volt, ezt az ismérvet csak óvatosan, vagy egyáltalában nem is alkalmazhatjuk. — A levéltári intézmények tekintetében az illetékességi vagy területi ismérv annak az eldöntéséhez szolgál alapul, hogy valamely levéltári fond központi, vagy pedig területi levéltári intézmény gyűjtőkörébe tartozik, nem különben, hogy utóbbi esetben melyikébe a különböző területi levéltárak közül. A hatodik ismérvet a székhely ismérvének mondhatjuk. Ennek alkalmazásánál azt vizsgáljuk, hogy a fondképző hol működött, székhelye hol volt. — Ezt az ismérvet csak olyan levéltári fondok esetében vehetjük alapul, amelyeknek képzői helyhez kötötten működtek. Gyűjtemény jellegű levéltári fondok esetében ez az ismérv nem alkalmazható, hacsak — kivételes esetben — a gyűjtemény gyűjtőjének székhelyét nem vesszük azonos jellegűnek a regisztratúrák fondképzőinek székhelyével. A regisztratura jellegű fondok esetében mindig alkalmazhatjuk ezt az ismérvet, hiszen minden ilyen fond képzőjének volt székhelye, vagy lakóhelye, amelyet a székhellyel azonos jellegűnek tekinthetünk. — A levéltári intézményeket illetően a székhely ismérve alapján elsősorban azt dönthetjük el, hogy valamely levéltári fond a különböző területi levéltárak közül melyiknek a gyűjtőkörébe tartozik. A hetedik ismérvet a jelentőség ismérvének nevezhetjük. Ennek alapulvételekor a levéltári fondok forrásértékét mérlegeljük. Forrásértéke minden levél-