Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - IRODALOM - Bognár Iván: Guide to the dipplomatic archives of Western Europe edited by Daniel H. Thomas and Lynn M. Case. (Útmutató a nyugat-európai diplomáciai levéltárakhoz). Philadelphia, 1959. / 102–104. o.

Irodalom 103 viszonyaival. Ennek első része a sajtó szerepét tárgyalja, a második rész pedig a közvéle­mény jelentőségéről, ill. a közvéleménykutatás niódjairól szól a diktatúrák viszonyai között, jelesül III. Napóleon alatt, Franciaországban. Ami az alap fejezetek beosztását illeti, itt a következő, részek különböztethetők meg: Először jön a levéltár története a lehető legtömörebb megfogalmazásban az évkor, az anyag rendszere s az iratanyag állapotának jobb megértése céljából. A legtöbb helyen meg van említve az igazgatók neve és tevékenysége, valamint a levéltári épület helye és címe. A második rész a fejezetek leghasznosabb és legjelentősebb része. Kiterjed az iratok rendszerének, rendezettségének és beosztásának leírására. Terjedelme függ az előzőleg köz­zétett leltárak és útmutatók számától is. Ez a rész időt takarít meg a kutató számára s képessé teszi őt a biztosabb, pontosabb, valamint hatékonyabb kutatásra. A fontosabb álla­gok, sorozatok és gyűjtemények részletekbe menően vannak ismertetve. A tájékoztatás harmadik része a levéltár szervezetével, szabályaival és a kutatási le­hetőségekkel foglalkozik. Az iratok kutathatósági ideje általában a jelenlegi évtől számított 'ötven évnél előbb kezdődik. Részletes útmutatást nyújt a kötet a kutatási engedély kiváltá­sára, magára a kutatási szabályokra, a kutatószoba rendjére, a mikrofilmezés szabályaira és árára, a levéltári és levéltáron kívüli legnagyobb könyvtárak nyitvatartási idejére, kézirat­táraira s kutatási szabályaira vonatkozólag. Kiterjed végül ez a rész a szállodai viszonyokra s ezek költségeire is. Végül a fejezeteket alapos bibliográfia zárja be, mely az adatok kétféle fajtáját tar­talmazza: Az első a nyomtatásban már megjelent dokumentum-gyűjteményekről, a második az iratanyag kutatásának megkönnyítését szolgáló útmutatók-, leltárak-, ismertetések-, cik­kekről ad tájékoztatást. Mint már említettük, az utolsó négy fejezet kissé eltér a többitől tartalmában, vala­mint beosztásában is. Ezek a fejezetek inkább az iratanyag ismertetésével és értékelésével foglalkoznak s így elsősorban tanulmány jellegük domborodik ki. Különösen vonatkozik ez ,a tizenhetedik „A közvélemény és a külügy" c. fejezetre. Ezek után nézzünk meg egy-két fejezetet kissé közelebbről. Azoknak az országoknak a levéltárait választottuk ki, ahol feltételezhetően némi magyar vonatkozású iratanyag is van. Az első ezek közül természetesen Ausztria. A fejezet azonban ismertetés helyett"csak utal a Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs megfelelő részeire. A ter­jedelmes bibliográfiából a kiadott dokumentumkötetek közül megemlíthetjük az Ausztria— Magyarország külpolitikája a boszniai krízistől az 1914-es háború kitöréséig (9 kötet, Bécs 1930, Ludwig Bittner és mások kiadása) r» valamint a Diplomáciai iratok az 1914-es há­ború történetéhez (Bécs 1919.) c. munkákat. A kiadott útmutatók közül kiemelendő a Követjelentések a vesztfáliai béke óta. (1648—1763.) (2 kötet, Bécs 1936, 1950). A német levéltárakról is aránylag kevés mondanivalója van a könyvnek. Közli, hogy a Külügyi Hivatal iratainak kb. 400 tonnát kitevő nagyobb része angol—amerikai őrizetbe került. Idő- és irattári rend szerint ezek három nagy csoportba oszthatók: 1867—1920, 1920—1936, 1936—1945. Ezeknek az iratoknak nagyobb része filmre van véve és a kuta­tók rendelkezésére áll. A bibliográfia szerint a legjobb útmutató a külügyi iratok haszná­latához Hermann Meyer könyve: Politikai írásbeli tevékenység a német külügyi szolgálat­ban (Tübingen, 1920.). A porosz állami titkos levéltár állagairól közölt Áttekintés 1934 és 1939 között Lipcsében jelent meg 3 kötetben. A kiadott dokumentumkötetek közül fonto­sabbak: Poroszország külpolitikája 1859—1869, 10 kötetben (kiadta a Birodalmi Levéltár történelmi bizottsága 1932—1945, befejezetlen); Az európai kormányok külpolitikája 1871 — 1914. (kiadta Johannes Lepsius, Albrecht Mendelssohn Bartholdy és Friedrich Thimme negyven, ill. ötvennégy kötetben, Berlin, 1922—1927.). A bevezetőben már említett, A német külpolitika dokumentumai (Washington, 1948—). c. sorozat — melynek eddig kilenc kö­tete jelent meg — az 1933-tól 1945-ig terjedő legfontosabb külpolitikai vonatkozású iratokat tartalmazza. Az első kötet bevezetése ismerteti a Külügyminisztérium szervezetét és irattári rendszerét. Az olasz levéltárak közül a torinói állami és a római történelmi levéltár érdemel fi­gyelmet. Az előbbi a szard királyság iratait tartalmazza 1871-ig, az utóbbi az olasz király­ság iratait 1871 után. Az utóbbiak azonban nem kutathatók. Ezen a még 1939-ben kiadott túl szigorú rendelkezésen próbál segíteni az Olasz külügyi iratok c. kiadványsorozat, mely az 1861—19.39. éveket öleli fel. Ebből eddig nyolc kötet jelent meg (a legkülönbözőbb évek­ből), további öt kötet a közeljövőben fog megjelenni. A torinói levéltárban levő diplomáciai iratok két nagy csoportra vannak osztva: követjelentésekre, valamint utasításokra. 1797

Next

/
Thumbnails
Contents