Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - IRODALOM - Bognár Iván: Guide to the dipplomatic archives of Western Europe edited by Daniel H. Thomas and Lynn M. Case. (Útmutató a nyugat-európai diplomáciai levéltárakhoz). Philadelphia, 1959. / 102–104. o.

Irodalom 103 viszonyaival. Ennek első része a sajtó szerepét tárgyalja, a második rész pedig a közvélemény jelentőségéről, ill. a közvéleménykutatás niódjairól szól a diktatúrák viszonyai között, jelesül III. Napóleon alatt, Franciaországban. Ami az alap fejezetek beosztását illeti, itt a következő, részek különböztethetők meg: Először jön a levéltár története a lehető legtömörebb megfogalmazásban az évkor, az anyag rendszere s az iratanyag állapotának jobb megértése céljából. A legtöbb helyen meg van említve az igazgatók neve és tevékenysége, valamint a levéltári épület helye és címe. A második rész a fejezetek leghasznosabb és legjelentősebb része. Kiterjed az iratok rendszerének, rendezettségének és beosztásának leírására. Terjedelme függ az előzőleg közzétett leltárak és útmutatók számától is. Ez a rész időt takarít meg a kutató számára s képessé teszi őt a biztosabb, pontosabb, valamint hatékonyabb kutatásra. A fontosabb állagok, sorozatok és gyűjtemények részletekbe menően vannak ismertetve. A tájékoztatás harmadik része a levéltár szervezetével, szabályaival és a kutatási lehetőségekkel foglalkozik. Az iratok kutathatósági ideje általában a jelenlegi évtől számított 'ötven évnél előbb kezdődik. Részletes útmutatást nyújt a kötet a kutatási engedély kiváltására, magára a kutatási szabályokra, a kutatószoba rendjére, a mikrofilmezés szabályaira és árára, a levéltári és levéltáron kívüli legnagyobb könyvtárak nyitvatartási idejére, kézirattáraira s kutatási szabályaira vonatkozólag. Kiterjed végül ez a rész a szállodai viszonyokra s ezek költségeire is. Végül a fejezeteket alapos bibliográfia zárja be, mely az adatok kétféle fajtáját tartalmazza: Az első a nyomtatásban már megjelent dokumentum-gyűjteményekről, a második az iratanyag kutatásának megkönnyítését szolgáló útmutatók-, leltárak-, ismertetések-, cikkekről ad tájékoztatást. Mint már említettük, az utolsó négy fejezet kissé eltér a többitől tartalmában, valamint beosztásában is. Ezek a fejezetek inkább az iratanyag ismertetésével és értékelésével foglalkoznak s így elsősorban tanulmány jellegük domborodik ki. Különösen vonatkozik ez ,a tizenhetedik „A közvélemény és a külügy" c. fejezetre. Ezek után nézzünk meg egy-két fejezetet kissé közelebbről. Azoknak az országoknak a levéltárait választottuk ki, ahol feltételezhetően némi magyar vonatkozású iratanyag is van. Az első ezek közül természetesen Ausztria. A fejezet azonban ismertetés helyett"csak utal a Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs megfelelő részeire. A terjedelmes bibliográfiából a kiadott dokumentumkötetek közül megemlíthetjük az Ausztria— Magyarország külpolitikája a boszniai krízistől az 1914-es háború kitöréséig (9 kötet, Bécs 1930, Ludwig Bittner és mások kiadása) r» valamint a Diplomáciai iratok az 1914-es háború történetéhez (Bécs 1919.) c. munkákat. A kiadott útmutatók közül kiemelendő a Követjelentések a vesztfáliai béke óta. (1648—1763.) (2 kötet, Bécs 1936, 1950). A német levéltárakról is aránylag kevés mondanivalója van a könyvnek. Közli, hogy a Külügyi Hivatal iratainak kb. 400 tonnát kitevő nagyobb része angol—amerikai őrizetbe került. Idő- és irattári rend szerint ezek három nagy csoportba oszthatók: 1867—1920, 1920—1936, 1936—1945. Ezeknek az iratoknak nagyobb része filmre van véve és a kutatók rendelkezésére áll. A bibliográfia szerint a legjobb útmutató a külügyi iratok használatához Hermann Meyer könyve: Politikai írásbeli tevékenység a német külügyi szolgálatban (Tübingen, 1920.). A porosz állami titkos levéltár állagairól közölt Áttekintés 1934 és 1939 között Lipcsében jelent meg 3 kötetben. A kiadott dokumentumkötetek közül fontosabbak: Poroszország külpolitikája 1859—1869, 10 kötetben (kiadta a Birodalmi Levéltár történelmi bizottsága 1932—1945, befejezetlen); Az európai kormányok külpolitikája 1871 — 1914. (kiadta Johannes Lepsius, Albrecht Mendelssohn Bartholdy és Friedrich Thimme negyven, ill. ötvennégy kötetben, Berlin, 1922—1927.). A bevezetőben már említett, A német külpolitika dokumentumai (Washington, 1948—). c. sorozat — melynek eddig kilenc kötete jelent meg — az 1933-tól 1945-ig terjedő legfontosabb külpolitikai vonatkozású iratokat tartalmazza. Az első kötet bevezetése ismerteti a Külügyminisztérium szervezetét és irattári rendszerét. Az olasz levéltárak közül a torinói állami és a római történelmi levéltár érdemel figyelmet. Az előbbi a szard királyság iratait tartalmazza 1871-ig, az utóbbi az olasz királyság iratait 1871 után. Az utóbbiak azonban nem kutathatók. Ezen a még 1939-ben kiadott túl szigorú rendelkezésen próbál segíteni az Olasz külügyi iratok c. kiadványsorozat, mely az 1861—19.39. éveket öleli fel. Ebből eddig nyolc kötet jelent meg (a legkülönbözőbb évekből), további öt kötet a közeljövőben fog megjelenni. A torinói levéltárban levő diplomáciai iratok két nagy csoportra vannak osztva: követjelentésekre, valamint utasításokra. 1797