Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - IRODALOM - Bognár Iván: Guide to the dipplomatic archives of Western Europe edited by Daniel H. Thomas and Lynn M. Case. (Útmutató a nyugat-európai diplomáciai levéltárakhoz). Philadelphia, 1959. / 102–104. o.

102 Irodalom Mint a bevezetés megjegyzi, az iratok állami hatóságok iratai, s ezt a kutatónak sohasem szabad szem elől téveszteni. A kizsákmányoló osztályok állama ui. saját szemszögéből nézve a munkásmozgalmat, a valóságot csak eltorzított formában képes tükrözni. Ezért az iratok felhasználása jelentős forráskritikai képzettséget igényel. Mivel azonban a munkásszervezetek levéltárai majdnem teljesen elpusztultak, a mozgalom történetének feldolgozásánál mégis csak az állami iratok nyújtják a legjelentékenyebb segítséget. Nem szabad azonban azt hinni, hogy ezek az iratok egyedül csak a szászországi munkásmozgalmat tükrözik. Számos akta foglalkozik a Szászországon kívüli német, sőt a Németországon kívüli munkásmozgalommal is. Ennek oka a mozgalom nemzetközisége mellett az, hogy az európai kormányok^ élénk figyelmet tanúsítottak a mozgalom iránt s időnként megküldték egymásnak a tudomásukra jutott eseményekről szóló tájékoztatókat., így találhatók az anyagban különböző perek, kémjelentések, szervezeti szabályzatok másolatai, melyek a legkülönbözőbb helyekről (Zürich, London, Párizs) vannak keltezve. Nem ismertetjük itt részletesen az egész kiadványt, éppen ezért csak megemlítjük, hogy az ötödik kötet anyagában a legfontosabb iratok a Belügyminisztériumban, ezen belül a IX. szekció, a rendőri ügyek között fordulnak elő. A hetedik kötet a mecklenburgi levéltárakban levő iratanyag ismertetését adja. A kötet beosztása hasonló az ötödik kötetéhez. A tartomány jellegéhez híven (Mecklenburg volt Németország egyik legelmaradottabb, legkevésbé iparosodott része) az iratok javarésze a munkásság gazdasági helyzetére vonatkozik (munkabérek, munkanélküliek helyzete, segélyek stb.). Mindent összevéve a kiadvány értékes és igen hasznos vállalkozás, melynek tanulságait mi is levonhatjuk a magunk számára. Érdeklődéssel várjuk a további kötetek megjelenését. Bognár Iván 1 , GUIDE TO THE DIPLOMATIC ARCHIVES OF WESTERN EUROPE edíted by DANIEL H. THOMAS and LYNN M. CASE Philadelphia, 1959. XII+389 p. (Útmutató a nyugat-európai diplomáciai levéltárakhoz) Az utóbbi években mind nálunk, mind külföldön erősen fellendült a külügyi vonatkozású ' iratok kiadása. Elég itt utalni hazai viszonylatban a Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához c. sorozatra, a külföldi kiadások közül pedig megemlíthető a Német külpolitika dokumentumai c. sorozat, melynek kilenc kötete jelent meg idáig. Remélhetőleg ez csak előjátéka lesz a diplomácia történetére vonatkozó nagyobbarányú feldolgozó munkáknak. A kiadványok azonban csak megkönnyíthetik, nélkülözhetővé azonban nem tehetik a kutatómunkát az egyes levéltárakban. És ezen a területen különösen nehéz a kutatók helyzete, mivel a dolog természetéből adódik, hogy több ország levéltárait is át kell nézniük, ha alapos munkát akarnak végezni. Azt viszont legtöbbször csak a helyszínen tudják meg, tartalmazza-e az illető levéltár a kutató számára érdekes iratanyagot? Ezeken a nehézségeken próbált segíteni Daniel H. Thomas és Lynn M. Case alább ismertetett munkájával. Foglalkozásukra nézve mindkettő történelemprofesszor az alabamai, fll. pennsylvaniai egyetemen. Mint a kötet előszavában írják, vademecumot vagy Baedekert szándékoztak írni külügyi kérdésekkel foglalkozó kutatók és levéltárosok számára. Az egyes országokra vonatkozó cikkeket — három kivételével, melyeket a szerzők írtak — különféle amerikai egyetemek szakemberei állították össze. Tizennégy nyugat-európai országról készült ismertetés. Ezek: Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország és, a Vatikán. Ezekhez még négy fejezet járul, melyeket különleges témájuk indokol. Ezek közül az első Bajorországgal foglalkozik. A választást az ország viszonylag sokáig — 1180-tól 1870-ig — tartó függetlensége s ennek. következtében gazdag külügyi vonatkozású iratnyaga indokolja. Külön fejezetek foglalkoznak a Népszövetség és az ENSZ 01. az UNESCO levéltáraival. Végül külön fejezet foglalkozik a közvélemény és a külügyek