Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Gerics József: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben : a váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához / 3–14. o.

Krónikáink szerepe a középkori jogéletben 5 A 120. és 124. fejezet viszonyának vizsgálatánál azonnal szembetűnik, hogy szinte tükörképei egymásnak. Mindkét fejezetnek egy-egy isteni látomás áll a középpontjában; főszereplő itt is, ott is László herceg: mind a két helyen a látomás hivatott látója és magyarázója. Bátyja, Géza hozzá képest mindkét ízben alárendelt szerepet visz, az égi víziók értelme csak öccse magyarázata nyomán világosodik meg előtte. A két elbeszélés tükörjellegét az teszi teljessé, hogy mindegyikben megállapítják az alapítandó Szűz Mária-egyház helyét, s a Szűz Mária-egyház említése mellett a 120. és 124. fejezetben is feltűnik Péter apostol váci kőkápolnája is. A legsajátosabb e körülmények közül az egyházalapításra a 120. fejezetben pontosan megállapított helynek a 124. fejezetben való áttelepítése. Géza az első látomás után szabatosan meghatározta ugyan, hol akarja az egyházat felépíttetni: „itt ezen a helyen", (tehát ott, ahol a látomás történt). S mégis, a 124. fejezet szerint koronázása után visszatérve a látomás helyére, tanakodni kezdett, hol vessék meg a Szűz Mária-egyház alapjait. Az egyházalapítás helyének ez a kétszeri megállapítása, vagy inkább áttelepítése önmagában is azt a gyanút kelti, hogy a krónikaszöveget átdolgozták, interpolálták. Ez a gyanú csak fokozódik, ha Vác eponymosának megjelenési körülményeit vizsgáljuk a krónikában. Azt lehetne várni, hogy az eponymos — ha egyáltalán feltűnik — akkor a róla elnevezett város — esetünkben Vác — nevének első említésénél jelenjék meg a szövegben. Vác esetében nem ez a helyzet. Vácot ugyanis a krónika a 117. fejezetben említi először („miután Géza egészen Vácig lovagolt, találkozott testvérével, Lászlóval és Ottó herceggel, sógorukkal.")

5 Itt azonban még nem olvashatunk a város nevének magyarázatáról semmit. A névadó hős, Vác remete, a városnak csak egy későbbi említésénél, a 119. fejezetben bukkanik fel, közvetlenül az alapítást elhatározó fogadalom előtt. Gyanúnkat bizonyossággá erősíti az az ellentmondás, amely az eponymost említő passzus Vác-leírása és Ernye ispán temetkező helyének a 122. fejezetben olvasható megjelölése között mutatkozik.

6 Beatus Ladizlaus ait: /Vére non cervus, sed angelus Dei erat.' Et dixit Geysa rex: ,Dic michi dilecte fráter, quid fieri volunt omnes candele ardentes vise in cornibus cervi.' Respondít Beatus Ladizlaus: ,Non sunt cornus, sed ale, non sunt candele ardentes, sed penne fulgentes, pedes verő fixit, quis ibi iocum demonstravit, ut ecclesiam Beate Virgini non alias, nisi hic edificari faceremus.' Ut autem locus prime visionís non sit sine edificio, a Geysa rege et suis fratribus decretum est, ut ibi capella in honore Beatí Petri principis apostolorum fundareutr. Rex igitur Geysa fundavit ecclesiam Vaciensem et dotavit eam prediis multis et possessionibus. Non solum ecclesiam illám, verum etiam Budensem, cui constituit tributum de Pestb et trés villás in Simigio ac ornamenta pretiosa." SRH I. k. 394—395. 1. — Mügéin német szövegének (SRH II. k. 186. 1.) a latin eredetitől való eltérése e helyen a latin elbeszélés félreértésén alapul, ezért az eltérés a szöveg bírálatánál nem értékesíthető. — A „monasterium"nak szövegünkben „székesegyház"-at kifejező értelmére lásd: Békefi Rémig: A magyarországi káptalanok megalakulása és Szent Chrodegang regulája. Katholikus Szemle 1901. 23. I. 6. jegyzet. 5 „Cumque Geysa equitasset usque Váciam, obviavit fratri suo Ladizlao et Otthoni duci, sororio eorum" SRH I. k. 385. I. 6 A két hely közti ellentmondásra, s a Vác remetére hivatkozó elbeszélés interpoláltságára Panier Gyula mutatott rá. (A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Bp. 1899.

2 I. k. 394. 1. 84. jegyzet és uo. 436. 1. 256. jegyzet.) — Vácnak az 1074. évben való tényleges fennállása és ezzel együtt annak a hírnek az interpoláltsága, hogy a várost csak később alapították, máshogyan is bizonyítható. Az Annales Yburgenses szerint ugyanis 1074-ben „Rex Heinricus Ungariam vastavit usque Wazenburg". [MG. SS. XVI. k. 436. 1.,