Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Gerics József: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben : a váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához / 3–14. o.

6 Gcrics József A 119. fejezet ugyanis közvetlenül a mogyoródi csata elbeszélése előtt előadja, hogy akkoriban Vác helyén hatalmas lakatlan erdőség volt, s város csak később épült azon a helyen. A 122. fejezet szerint azonban László nyomban a mogyoródi csata után, a harcmezőn megparancsolta, hogy Ernye ispánt Vácon kell tisztességgel eltemetni. Nehezen tehető azonban fel, hogy László a tőle nagyra becsült és szeretett Ernyének lakatlan vadonban akarta volna végső tisztességét megadni. László parancsa azért feltételezi, hogy akkor már állt az Ernye ispánnak méltó temetkező helyül szolgáló Vác város. A két hely közti ellentmondás nyilvánvaló, valamint az is, hogy ennek oka: az eponymosról és Vác akkori állítólagos lakatlan mivoltáról szóló mondat toldalékjellege. A Vác remetét említő interpolált mondat szoros összefüggésben van az egyházalapítás körülményeinek feljegyzésével. Ezt az összefüggést az eponymost említő mondat elhelyezése világítja meg: az, hogy a Vác helynév magyarázatát nem a név első előfordulásánál, hanem közvetlenül Géza egyházalapító fogadalma előtt hozza a szöveg. Ebből a kapcsolatból azonban az is következik, hogy a Vác remetére hivatkozó és a város alapítását Gézának tulajdonító interpolátornak a kezenyomát a Szűz Mária-egyház alapítástörténetén is rajta kellett hagynia. Egyébként nehezen lehetne indokolni, hogy a Vác remetéről szóló hírt miért éppen az egyházalapító fogadalom elbeszélésének mintegy bevezetéseként iktatta a szövegbe. Az interpolátor működésének nyomát felismerve, most már a Szűz Máriaegyház alapításmondájának különös kettősségét, vagy pontosabban az egyházalapításra kijelölt hely áttelepítését is könnyebben magyarázhatjuk: az áttelepítés elbeszélése a hozzátartozó szarvasmonda feljegyzésével együtt feltehetően szintén az interpolátor műve. Vizsgáljuk meg közelebbről ennek az interpolátornak a tevékenységét és célját. Az előtte feküdt alapszöveg, amelyet módosított, a fent előadottak szerint az égi koronát hozó angyal látomásának és Géza egyházalapító fogadalmának leírása lehetett nagyjában úgy, amint ezt a krónika 120. fejezetében olvashatjuk. Mivel a váci püspökséget minden valószínűség szerint Szent István alapíthatta,

7 ezért azt a Szűz Mária-egyházat, „ecclesiát", amelynek alapítására Géza fogadalmat tett, az interpolálatlan alapszöveg, a 120. fejezet írójának fogalmai szerint csak a váci székesegyházzal vehetjük azonosnak, nem pedig az egyházmegyével, a püspökséggel. A püspökség alapításának kérdését a 120. fejezet — eredeti összefüggésében — nem bolygatta, csak úgy, mint ahogyan a városét sem. Tanúnk erre a 122. fejezetnek a 120. fejezetével együtt az eredeti, első szövegezésbe tartozó előadása. Eszerint ugyanis László a ^ mogyoródi csatatéren megparancsolta, hogy Ernye ispánt tisztességgel temessék el A. F. Gombos: Cathalogus fontium históriáé Hungaricae ... Bp. 1937. I. k. 508. sz. — Az Annales Yburgenses-ről lásd: W. Wattenbach: Deutschlands Geschichtsquellen im MA. Berlin 1894.

6 II. k. 31—33 1.] Henriknek ez a hadjárata az 1074. év szeptemberében már véget ért. (Pauler i. m. I. k. 131. 1.) A német évkönyv feljegyzése olyan időpontban említi Vácot, mint ténylegesen létező települést, amely kizárja, hogy Géza alapíthatta. Ezért korábban, az 1074. év előtt kellett keletkeznie. 7 Pauler i. m. I. k. 40. 1. és uo. 394. L 84. jegyzet. A Pauler következtetésének alapjául szolgáló garamszentbenedeki alapítólevél kritikáját 1.: Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Bp. 1923. I. k. 20. sz.