Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez, 1875–1918 / 27–42. o.

34 Szűcs László Gyula figyelmét. Közölték, hogy az 1821 és 1848 közötti kamarai iratok az osztrák Pénzügyminisztérium irattárában vannak elhelyezve. Javasolták, hogy esetleg ennek az iratanyagnak a szétválasztása ügyében is döntsön a bizottság. Gyors tájékozódás után azonban kitűnt, hogy az újabb igények bejelentése esetleg a már elért eredményeket is veszélyeztetné. Így tehát a magyar kormány egyelőre elállt ennek a kérdésnek a felvetésétől.

14 A bizottság következő, 1897. december 14-én tartott ülésén pedig már határozat is született a levéltár feloszlatásánál követendő szempontok ügyében, az eljárás módozatairól, valamint a levéltárhoz tartozó egyéb dolgok (kéziratok, könyvtár, berendezés) további sorsáról is, illetve elfogadta a bizottság Thallóczy ilyen tárgyú memorandumtervezetét. Ebből kitűnik, hogy a levéltár, nem sokkal korábban készült leltárai szerint, összesen 22 462 iratcsomót őriz. Az elfogadott határozat szerint ezt a nagy mennyiségű iratanyagot három csoport kialakításával lehetne felosztani. Az első csoportba azok az iratok kerültek volna, amelyek kizárólag Ausztriát illetik, a másodikba azok, amelyek magyar vonatkozásúak, a harmadikba pedig azok, amelyek mindkét országot együttesen érintik. A szétválasztás módozatait tekintve pedig kimondta a határozat, hogy az első két csoportba tartozó iratcsomókat a bizottság által megállapítandó elvek szerint, illetve a feltüntetett tárgyuknak megfelelően kell kijelölni, eltekintve ezúttal a bennük foglalt iratok egyenkénti átvizsgálásától. A harmadik csoportba tartozó Íratok szétválasztását illetően pedig a következő álláspontot fogadta el Thallóczy nyomán a bizottság: „Was nun meine unmassgebliche Meinung in Betreff dieser gemeinsammen Actenpartien betrifft, concludiere ich dahin, dass diese Frage eine mehr praktische als nach langwierigen principiellen Verhandlungen zu entscheiden ist." Minden esetre úgy intézkedett, hogy egy megbízott tisztviselőnek a Pénzügyi Levéltár valamelyik munkatársával együtt kell átnéznie ezeket az iratokat s csak a vegyes bizottságnak tett jelentés után, annak jóváhagyásával lehet megkezdeni a tényleges különválogatása Nyomatékkal hangsúlyozta a memorandum, hogy a szétválasztásnál magyar részről például csak a kimondottan magyar vonatkozású darabokat lehet átadásra kijelölni. Felhívta a figyelmet arra, hogy vegyes tárgyú iratokat a helyükön kell hagyni — s ezzel kapcsolatban utalt a közös indexek másoltatásának szükségességére. A memorandum, a felosztás módozatait illetően, ennél többet nem is tudott mondani. Mindössze azt a kiegészítő utasítást tartalmazta még, hogy amennyiben akár a kizárólagosan Magyarországnak ítélt csomókban, akár az Ausztriának ítélt iratok között a másik félt illető darabok lennének fellelhetők, ezeket kölcsönösen adják át egymásnak. Az összeállított szempontok bizonytalanságát érezhette maga Thallóczy is, mert hozzáfűzte a következőket: „Anders kann ich mir die Sache kaum vorstellen, denn wenn wir uns auf eine staatsrechtliche Erörterung einlassen und von diesem Standpunkte die Zutheilung der Actenpartien entscheiden wollen, gerathen wir entweder auf den jetzigen constitutionellen Standpunkt und würden die historische Entwicklung in vielen Fällen negieren müssen oder stellen wir uns ganz auf den Standpunkt der archivalischen Entwicklung des Materiales, dann ist eine praktische Lösung nach den Antecedentien dieser Verhandlung nicht möglich." Thallóczy tehát átlátta a megosztás mind jogi, mind pedig levéltárelméleti nehézségeit. Éppen ezért — mint magyar származású és magyar érzelmű ember 14 OL KSzKM ein. 1897—1239 (1118).