Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez, 1875–1918 / 27–42. o.

Adalékok a bécsi központi levéltári anyag felosztásának történetéhez 33 akik azonban a lanyhuló akciónak megfelelően ismét csak késedelmesen, 1889ben adtak választ. Külön-külön kifejtették, hogy ragaszkodnak a közös levéltárak csonkítatlan fenntartásához. Mindketten a kabinet levéltárához hasonlították az Udvari Kamara iratanyagát s egyszinten lévőnek nyilvánították a titkos, külügyi és a hadügyi levéltárakkal. Kifejezésre juttatták azt a félelmüket, hogy ha az Udvari Kamara esetében engednek, akkor ezzel veszélyeztetik a többi, említett levéltár épségét is.

11 A magyar kormány aktivitásának lanyhulására jellemző módon a magyar Belügyminisztérium erre már csak 1892-ben válaszolt. Az ismert érvek mellett ez a válasz külön hangsúlyozta, hogy nem kívánnak magyar részről precedenst teremteni a többi levéltár feloszlatásához, másrészt viszont minden eddiginél határozottabban kifejezésre juttatta azt, a bizonyos szempontból csakugyan mértéket adó álláspontot, hogy mivel a pénzügyeknek csak egy része közös, méltánytalan, hogy a régi pénzügyi levéltár egésze közös kezelésben legyen. Végül határozottan felkérte a király személye körüli minisztert, hogy amennyiben lehetetlenné válna az osztrák és a közös miniszterekkel a megegyezés, terjessze az ügyet az uralkodó elé.

12 A magyar Belügyminisztériumnak ez az átirata, a korábbi magyar állásponthoz képest kétségkívül bizonyos visszakozást mutat, önmagában az a körülmény, hogy a történelmi szempont helyett az ügyviteli szempontot helyezi előtérbe, a magyar igények reálisabb körvonalazását — s bár kétségkívül nem levéltártani szempontokat szem előtt tartva, de mégis a helyesebb álláspont felé való közeledést jelentette. A próbálkozások ellenére azonban ismét minden eredmény nélkül múlt el a következő négy esztendő. Érdekes módon megint nem az egymással szemben felsorakoztatott érvek, hanem a politikai körülmények eredményeztek újabb kedvező fejleményeket. A fennállásának ezredik évfordulóját ünneplő magyar állam felé az osztrák kormány részéről tett barátságos gesztusként született meg ez az újabb kedvező fordulat. Az osztrák miniszterelnök 1896. május 19-én értesítette a király személye körüli minisztert arról, hogy „eddigi elvi álláspontjának fenntartása mellett beleegyezik, hogy a magyar vonatkozású akták bizonyos módozatok és fenntartások mellett kiadassanak." Javasolta egyben, hogy a kérdés rendezésére küldjenek ki egy vegyes bizottságot.

13 Az osztrák álláspont és javaslat elfogadása után rövidesen megalakult a részletek megbeszélése végett kiküldött bizottság, melyben a magyar kormányt Pauler Gyula, a közös pénzügyminisztériumot Thallóczy Lajos, a Pénzügyi Levéltár igazgatója, az osztrák miniszterelnököt pedig Budinszky Sándor egyetemi tanár képviselte. Részt vett a bizottság munkájában még a közös Külügyminisztérium képviseletében Wimmer Gusztáv is, de csak tanácskozási és nem döntési joggal. Thallóczy Lajosnak, a bizottság elnökének meghívására már 1897. május 20-án Bécsbe utazott Pauler, hogy a tárgyalásokon részt vegyen. A vegyes bizottság első ülésén kisebb formálisnak tűnő ellentéttől eltekintve, úgy látszott, hogy minden fennakadás nélkül haladhat előre az ekkor már több mint két évtizede húzódó ügy. Sőt, félhivatalos formában a magyar igényeken' túlmenő lehetőségekre is felhívták a vegyes bizottság tagjai Pauler 11 OL KSzKM ein. 1897—1239 (1889—1539, 1594). 12 OL KSzKM-eln. 1897—1239 (1892—946). 13 OL KSzKM ein. 1897—1239 (1896—726). 3 Levéltári Közlemények, XXXIII.