Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - KRÓNIKA - Id. Kaszala László (1891–1961) / 306 - Nagy Lajos: Mattioni József (1908–1962) / 306

306 Krónika ID. KASZALA LÁSZLÓ 1891—1961 Nagykőrösön született, földmunkás családból. Amikor 1918-ban a világháború befejezésével leszerelt, a nincstelenség, a magyar szegényparaszt-sors várta. 1923-ban sikerült Nagykőrös városánál napibéres alkalmaztatást nyernie, de a harmincas évek elején kitört gazdasági válság ettől is megfosztotta. A megélhetés legkisebb reménye nélkül kénytelen két gyermekével 1932-ben a fővárosba költözni, ahol a legnehezebb fizikai munkákat vállalja. 1937-ben kerül napszámosi minőségben az Országos Levéltárhoz, de a véglegesítést csak a felszabadulás hozza el számára. 1946-tól tizennégy esztendőn keresztül látta el a portás felelősségteljes tisztét.. Megbízhatósága, gondossága, a levéltár épülete és anyaga iránti szeretete közismert volt, amit az 1945. évi levéltári tűzvész alkalmából is bebizonyított. De a súlyos életkörülmények nemmúltak el nyomtalanul: már betegen került 1960-ban nyugállományba, s egy fáradságos, munkás élet után megérdemelt pihenését csak rövid ideig tudta élvezni. Emlékét kegyelettel őrizzük. B. I. MATTIONI JÖZSEF 1908—1962 1962. szeptember 25-én, 54. születésnapján meghalt Mattioni József levéltáras. Halálhíremindenkit váratlanul ért, még azokat is, akik közvetlen munkatársai vagy barátai voltak, tudták, hogy évek óta betegeskedik, féltették, mert tanúi voltak évenként megújuló szenvedéséinek, és mert nagyon szerették, nem akarták hinni, hogy a szívósnak tűnő testet, s a feléjük mutatott derűs lelket a betegség ilyen korán le tudja győzni. 1936-ban került „ideiglenes kisegítő munkaerő"-ként a főváros közigazgatásához. Dolgozott a IV., XIV. és I. kerületi elöljáróságokon, a magánépítési és városrendezési ügyosztályon, hosszabb időn keresztül a közművelődési osztályon, az elnöki ügyosztályon, a törvényhatósági elnöki hivatalban, az Országos Nemzeti Bizottságnál, a Magyar Függetlenségi Népfront Nagybudapesti Titkárságánál. Innen helyezték át 1949 júniusában a Fővárosi Levéltárhoz, ahol alapos elméleti és gyakorlati közigazgatási és jogi tudása, érdeklődése és ügyszeretete révén a megújuló magyar levéltárügy fejlesztésének egyik leghasznosabb munkása lettÉveken keresztül volt a Fővárosi Levéltár helyettes vezetője. A külső (irattári) selejtezések elvi és gyakorlati kérdéseinek megoldásában tevékeny részt vett, a fővárosi irattárosok továbbképző tanfolyamán százakat tanított a helyes iratkezelésen kívül az iratok történeti értékének felismerésére s a levéltár megbecsülésére. Lelkesen, szeretettel és hozzáértéssel vett részt a levéltári kiállítások rendezésében, a levéltár anyagának szélesebb körű ismertetésében. Betegsége ellenére éveken keresztül, szinte életének utolsó napjaiig dolgozott egy nagyobb tanulmányon* amelyben a Budapest mai városképét meghatározó 1871. évi városrendezési pályázat eredményeit vizsgálta és értékelte. Akik együtt dolgoztak vele, halálával nemcsak a munkatársat veszítették el, hanem őszinte, derűs, bölcs, mindenkin segíteni akaró és tudó barátjukat is, akinek emberségét, felejthetetlen egyéniségét szívünkben őrizzük. Nagy Lajos