Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - KRÓNIKA - Szedő Antal: A Levéltárak VI. és VII. Nemzetközi Kerekasztal Konferenciája / 307

Krónika 307 A LEVÉLTÁRAK VI. ÉS VII. NEMZETKÖZI KEREKASZTAL-KONFERENCIÁJA 1961. május 16—19-én tartotta ülésszakát Varsóban a VI. Nemzetközi Levéltáros Kerekasztal-Konferencia. 27 ország küldte el 44 képviselőjét az értekezletre. A szocialista országok Albánia kivételével mind képviseltették magukat. Először jelent meg az Egyesült Államok,, Csehszlovákia és Mongóla küldötte. A téma izgalmasnak volt mondható: a nemzetközi jog levéltári vonatkozásai, a levéltárak nemzetközi együttműködése és a nemzetközi szervek levéltárai. A kérdések kényes volta befolyásolta a vita menetét, nem tudott olyan élénk és közvetlen vita kialakulni, mint más években. A felmerült érdekesebb problémák a következők voltak: 1. A mikrofilmezés kérdésében két álláspont alakult ki. Az egyik szerint nem magánkutatók egyes témáira kell filmezni egyes darabokat, hanem intézmények számára egész levéltári sorozatokat. A másik felfogás szerint mindenki számára kívánsága szerint kell szolgáltatni mikrofilmeket, mivel ez is egyik módja a népszerűsítésnek. 2. A levéltárakba került, más országból származó anyag kérdése volt a másik téma.. Itt megállapodás jött létre: minden országnak joga van a maga levéltári anyagához. Ezért a konferencia felszólítást intézett a világ valamennyi levéltári intézményéhez, hogy a II. világháború folytán hozzá érkezett idegen levéltári anyagot szolgáltassa vissza jogos tulajdonosának. 3. Régóta probléma, hogy olyan nemzetközi szerződések előkészítésénél és megkötésénél,, melyek levéltárakat érintenek, nem szoktak igénybe venni levéltárosokat. Ez a körülmény megnehezíti a tárgyalásokat. A konferencia határozatban igényelte, hogy a jövőben hasonló tárgyalásoknál vegyenek igénybe szakembereket, levéltárosokat. 4. Felmerült a kérdés: mi történjék a régi népszövetségi iratokkal, melyek Genfben keletkeztek a II. világháború előtt. A döntés az volt, hogy maradjanak keletkezésük helyén, ne kerüljenek New Yorkba, az ENSZ székhelyére. 1962. május 28—31-én Madridban zajlott le a Levéltárak VII. Nemzetközi KerekasztalKonferenciája. Madridban 20 országot és négy nemzetközi szervet 45-et képviseltek. Az első napon magáról a levéltárról, annak feladatáról folyt sok vita. Sokan panaszkodtak a levéltári terminológia bizonytalan volta miatt. Sokan tiltakoztak az ellen, hogy a levéltárak gyűjtőkörüket filmre, hanglemezre kiterjesszék. Mások rámutattak arra, hogy a levéltárak újabban sok értéktelen anyagot is elhelyeznek raktári polcaikon, és hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a levéltárakba csakis értékes, fontos iratok kerüljenek. Vita volt a „közbeeső" levéltárakról is. Ezek az átmeneti típusok a levéltárak helyszűke és a selejtezések szakszerű elvégzésének jelentkező feladata folytán lassan mindenütt létrejönnek. Egyre jobban terjed az a gyakorlat is, hogy különösen nagy, pl. minisztériumi központi irattárakban a vezető szakképzett levéltáros. A második napon, főleg a könyvtárakban őrzött levéltári anyagról volt szó. Mindenütt az a törekvés, hogy legalább a fondokból kiszakított iratokat, okleveleket a levéltárak szerezzék vissza a könyvtáraktól. Ez persze vitákra vezet. A Kerékasztal-értekezlet azt javasolta, hogy az UNESCO égisze alatt jöjjön létre egy könyvtársokból és levéltárosokból álló vegyes bizottság, mely végre eldöntené ezeket a vitás kérdéseket. Egy másik kérdés volt a magnetofon és telerecording szalagoké, melyek sokszor fontos történeti eseményeket örökítenek meg. A konferencia határozatilag kimondta, hogy ezek megőrzéséről gondoskodjanak a levéltárak. Végül, a harmadik napon határozat jött létre, hogy a VII. Nemzetközi KerekasztalKonferencia — amennyiben a magyar kormány hozzájárul — Budapesten legyen. Vita volt a VIII. konferencia tematikája felett. Sokan nem tartották levéltárinak a javasolt témát: Agrártörténetre vonatkozó anyag a levéltárakban. Végül olyan értelmű határozat született,, hogy a két első napon az agrártörténet legyen a téma, a harmadik napon pedig a levéltári épületek problémája. Az ülésszak Valladolidban ért véget, ünnepi záróüléssel. Szedő Antal